Anarchiát hozhat az új felsőoktatási törvény

Az új felsőoktatási törvénytervezet, mely még az ősszel a parlament elé kerülhet, többek szerint káoszt és anarchiát hozhat a felsőoktatásba. Az oktatási tárca szerint a tervezet a felsőoktatás korszerűsítése és régóta szükséges reformja jegyében készül. Különböző, felsőoktatásban érintett szervezetek azonban több fórumon is tiltakoztak a törvény ellen, amely szerintük a politika ellenőrzése alá vonná az egyetemeket, rontaná a hallgatók esélyeit, és kiárusítaná a közvagyont.

Káoszt teremthet a törvény

Az új felsőoktatási törvény még csak előkészítő szakaszban van, de már több kitételét is élesen bírálják. A törvény csak egy része annak a csomagnak, amely a magyar felsőoktatás modernizálását célozza. A koncepció tartalmazza az egyetemi oktató- és kutatóhelyek, a diákszállók fejlesztése mellett az egyetemi vezetés reformját, a főiskolai-egyetemi képzés szétválasztásáról a többszintes, lineáris képzésre való áttérést. A minisztériumban az [origo] megkeresésére elmondták, hogy a törvénytervezetről nem tudnak nyilatkozni, mert még zajlanak az egyeztetések a felsőoktatásban érintett szervezetekkel. A héten befejeződik a kodifikáció, és még ősszel a parlament elé kerül a kész törvényjavaslat.

Az állami egyetemek irányítását a tervezet három testület kezébe adná: az Irányító Testület (IT) hozna meg az intézmény működtetésével kapcsolatos bármilyen gazdasági jellegű döntést, a szenátus irányítaná a képzést és a kutatást, valamint delegálná az IT tagjait, míg a rektor maradna az intézmény vezetője. Az IT tenne javaslatot többek között a rektor személyére. Tagjainak több mint felét a szenátus választja, a másik felét a minisztérium. A testület javasolhatja megszüntetésre az adott felsőoktatási intézményt. Tagjai bérüket a minisztériumtól kapnák, és nem az egyetemtől, melyet irányítanak.

Az elmúlt napokban a tervezetnek főként az IT létrehozásáról rendelkező része ellen tiltakozott az ELTE Intézményi Tanácsa, az ATTAC Magyarország mozgalom, az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért (EFOK), és súlyos kifogásokat emelt ellene a Magyar Rektori Konferencia is. Az EFOK képviselői belátják, hogy a felsőoktatás reformja szükséges, de egységes koncepció hiányában a törvény szerintük csak növelné a káoszt. Az EFOK ironikusnak tartja, hogy még a törvényalkotók is elismerik - a tervezet szövegében -, hogy "a felsőoktatás bonyolult és eléggé kiszámíthatatlan helyzetben van".

Az IT-t a tiltakozók szerint túl nagy és homályos jogkörrel ruháznák fel. Az IT szerintük "semmiért sem felelős, de élet és halál ura" - fogalmazott Horváth Zalán, az EFOK elnöke.  Az IT az ATTAC szerint a központosítást, a hatalmi elit céljait szolgálja. Ezen a testületen keresztül tudnák irányítani a felsőoktatást. A tiltakozók szerint azt, hogy ki lehet az IT tagja, homályosan határozza meg a tervezet: kiköti, hogy nem lehet munkaviszonyban semmilyen egyetemmel, viszont ötéves felsőoktatási vezetői tapasztalata szükséges.

A tervezet arról is rendelkezik, hogy az oktatási miniszter létrehoz egy szervet - a Felsőoktatási Hivatalt - amely felsőoktatási intézményeket hozhat létre. Ez eddig a parlament jogkörébe tartozott. Ez az EFOK szerint a központosítást szolgálja, hiszen tulajdonképpen a miniszter kezébe adja a jogot felsőoktatási intézmény létrehozására.

Az európai felsőoktatás egységesítését célzó úgynevezett bolognai folyamattal összhangban a törvény teljesen átalakítaná az eddigi főiskolai-egyetemi képzést. Ezentúl háromfokozatú oklevelet lehetne szerezni az egyetemi, illetve főiskolai diplomák helyett: három év elvégzése után diplomát kapnának a hallgatók. Ezután lehetőség lenne további két év tanulással magiszteri fokozatot szerezni. A harmadik fokozat már a doktoranduszképzés. A magiszterképzésben részt vevők számát azonban a három évet elvégzettek 50 százalékában maximálja a törvénytervezet. Ez az EFOK képviselői szerint jelentősen rontaná a hallgatók esélyeit. Ezt szerintük az sem indokolja, hogy többmilliárdos megtakarítást jelentene a felsőoktatásnak. Az átalakítás kötelező lenne a felsőoktatási intézményeknek. "Ami eddig tilos volt, most kötelező lesz" - mondják az EFOK képviselői. 

A háromfokozatú képzés bevezetése része az úgynevezett bolognai folyamatnak. A Bolognai Nyilatkozatot 1999-ben írták alá, 29 európai ország csatlakozott hozzá. Az aláírók célja, hogy oktatási rendszerüket közelítsék egymáshoz, illetve könnyebbé tegyék az átjárást egymás oktatási intézményei között. Ennek a folyamatnak volt a része Magyarországon a kreditrendszer bevezetése is.

Az átjárást valóban megkönnyítené a lineáris képzés bevezetése, ugyanis ahogy az Oktatási Minisztérium beszámol, az EU-n kívüli országokban történő munkavállalásnál vagy továbbtanulásnál valóban gondot jelenthet a magyar diploma elismerése. Elsősorban az angolszász országokban, illetve Amerikában a munkát vállaló diplomásoknak, illetve a doktori képzésre jelentkezőknek számos problémát okozott az, hogy nekik "csak egy" diplomájuk van. A külföldi egyetemek, illetve munkaadók sokszor nem fogadják el a magyar diplomát magiszteri szintűnek, szerintük az csak alapszintű, mert csak egy szakdolgozat szükséges a megszerzéséhez. Így az, aki külföldön doktori képzésbe kezd, annak sok esetben a doktori képzés megkezdése előtt két év elvégzésére kényszerül.

Mindemellett a felsőoktatási képzés átalakításának koncepciójában az is szerepel, hogy az első ciklusban, a felsőfokú alapképzésben még nem szakokon, hanem úgynevezett szakcsoportokon folyna a képzés. Ezek a szakcsoportok különböző, nagyobb tudományterületeket ölelnek fel, a törvénykoncepció szerint ezekből 14 lenne. Ezeken belül lennének az úgynevezett képzési ágak - körülbelül nyolcvan -, vagyis olyan szakok, amelyek hasonlóságuk miatt hasonló alapozó képzést igényelnek. A hallgató csak a képzési ágakban történő alapozás után menne tovább az alapszakra.

A Magyar Akkreditációs Bizottság szerint a tervezetben foglalt adatok a képzési formák számáról pontatlanok, illetve eltérnek a Nemzeti Bologna Bizottság által kidolgozott javaslattól. Ezenkívül csak marginálisan veszi figyelembe a tervezet, hogy vannak olyan szakok, ahol az alapozást nem lehet összevonni más szakokkal. Például az orvosi oktatás esetében minél korábban el kell kezdeni a konkrét szakmai ismeretek oktatását, mint például az anatómia. Ha ez nem történik meg, sok szakon sekélyesebbé válhat a képzés.

A tervezet emellett lehetővé tenné az állami intézmények részleges privatizációját. E szerint a felsőoktatási intézmények kht.-vé alakíthatók, és adott esetben, ha vásárló akad, az intézményi vagyon egyharmadát magánkézbe adhatja a miniszter. A privatizáció szükségességét az állami egyetemek rossz pénzügyi helyzete indokolja a minisztérium szerint.

Az ATTAC azzal vádolja a minisztériumot, hogy maga sodorta pénzügyi válságba az állami egyetemeket, és most ezzel indokolja a privatizáció szükségességét. Szerintük tíz éve azonos támogatásban részesülnek az állami, egyházi és magánegyetemek. Utóbbiaknak azonban más forrásból is van lehetőségük pénzt szerezni, az állami intézmények azonban kizárólag az oktatási tárcára vannak utalva. A privatizáció az EFOK szerint "kiszolgáltatja a felsőoktatást a piac mechanizmusainak".

Jelenleg összesen 31 állami irányítású egyetem, illetve főiskola létezik. Emellett 26 egyházi és 11 magán-, illetve alapítványi irányítású felsőoktatási intézmény van.