Őstehetségektől az értelmiségiekig

A XX. századi művelődéstörténet egyik sajátos magyar irányzata mintegy fél évszázadon keresztül fogta össze a különféle világnézetű, pártállású és társadalmi gyökerű gondolkodókat. A népi írók mozgalmának kialakulásáról, főbb irányzatairól, kiemelkedő alkotóiról, s a munkásságukat övező vitákról kérdezte Görömbei András irodalomtörténészt az Élet és tudomány.

Mikortól beszélhetünk népi írókról a magyar irodalom történetében?
- A magyar népi irodalom kezdete az 1920-as, kibontakozása az 1930-as évekre tehető. Bár a XIX. századi népiesség már tekinthető egyfajta előzménynek, ám a népies irodalom kimerült a népköltészet puszta formai utánzásában. A népi irodalom nem másolás: magának a magyar népnek az érdekeit akarta szolgálni, tehát határozottan nemzeti és szociális értelmű, közösségi felelősséget vállaló, politikai jellegű mozgalom volt. A legnagyobbak, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Zoltán és a többiek soha nem azt nézték, hogy esztétikai értelemben mi különbözteti meg őket más irányzatoktól, hanem mindig az egész nemzet érdekében emelték fel a szavukat.

De létezett egyfajta kezdőpont?
- A népi irodalom kezdete Trianonhoz köthető. Trianon megdöbbentette az országot, a nemzet szétszakadása figyelmeztette az akkori fiatalokat arra, hogy óriási nemzeti és szociális problémákkal kell szembenézniük. A három millió koldus országában ugyanis a hatalom a nemzet fogalmából kihagyta az alsó néprétegeket, és a nélkülük folytatott politika vitte veszendőbe az országot. Tehát a nemzeti és a szociális lelkiismeret egyszerre szólalt meg a népi irodalomban. A népi írók a Nyugat című folyóirat esztétikai modernsége és az avantgárd mozgalom kísérletezése után visszatértek az egyszerűbb formákhoz, mert a népi irodalom nagyközönségre számított. Olyan mozgalmat kívánt szervezni - és szervezett is -, amelyik megújítja a magyarságot. A népi írók ehhez a megújításhoz adtak programokat, legfőképpen a minőség programját.

Németh László felolvas a szárszói találkozón (1943)

A népi írók mozgalma az egész nemzetet át akarta fogni. Sokan azonban egyszerűen csak egy falusi vagy vidéki írómozgalom képzetét társítják hozzá.
- A népi írók - Szabó Zoltán kivételével - valóban vidékről származtak, és a vidék alapos, mély ismeretét hozták az irodalomba. A mozgalom egyik feladata valóban a parasztság nemzetbe emelése volt. De hangsúlyozom, hogy csak az egyik. Mert a másik nagy törekvésük az volt, hogy a nemzetet beemeljék Európába. Magyarság és Európa -- a kettő együttesét fontos elvnek tartották.
A népi irodalom úgynevezett "őstehetség" csoportja azokból állt, akik különösebb iskolázottság nélkül, a parasztság soraiból szólaltak meg költőként, prózaíróként, és elsősorban a saját sorsukat vallották meg (Veress Péter, Sinka István, Szabó Pál és Nagy Imre tartoztak ide). Voltak, akik ugyan a parasztságból származtak, de nagyon hamar komoly iskolázottsággal emelkedtek föl, Illyés Gyula, Tamási Áron vagy Kovács Imre lehet itt a példa. S volt egy harmadik réteg, amely eleve az értelmiségi pályák felől érkezett, mint Németh László vagy Szabó Zoltán.

Kenyérevő fiú (Kádár Kata szociofotója, 1930-as évek)

Ideológiailag és világnézetileg is ilyen összetett csoportot alkottak?

Miért veszített a súlyából akkor ez a nagy felelősségvállalás?

Gózon Ákos