Memetika linkajánló

Volt már úgy Önnel, hogy azon bosszankodott, hogy egy sláger dallama nem megy ki a fejéből? Tudta, hogy ilyenkor egy mémfertőzés áldozata? Richard Dawkins evolúcióbiológus majdnem harminc éve megjelent Az önző gén (The Selfish Gene) című könyvének egyik fejezetében gondolatfoszlányokat közölt azokról a kulturális vírusokról, melyeket ő a gének mintájára mémeknek nevezett el. A gének a bioszférában, a mémek ideaszférában tevékenykednek. Egy szlogen, egy kép, egy vallási irányzat, egy vélekedés, vagy egy stílusirányzat mind-mind mémeknek tekinthetők, melyek emberről emberre terjednek. Most linkajánlónkkal az információs parazitának is nevezett mémek világába kalauzoljuk Önt.

Mannhardt András: A mém-elmélet - "Mint azt Dawkins Az önző gén című könyvében kifejti, az evolúció alanya mindig egy replikátor kell legyen, vagyis valamiféle olyan egység, amely képes önmaga lemásolására. A földi élővilágban ez a replikátor a gén, ám evolúció bármiféle replikátor részvételével megindulhat. A replikátorok lemásolódásakor véletlenszerű hibák következhetnek be, ezek a spontán mutációk. Az így létrejött változatok közül némelyek hatékonyabban, mások kevésbé hatékonyan képesek lemásolni magukat. A jobban szaporodó, "életképesebb" replikátorok több másolatot hagynak maguk után, s ez a kiválogatódási folyamat, a természetes szelekció."

Sebők Zoltán: A kultúra mint fertőzés - "Vajon azt jelenti ez, hogy gondolataink, szokásaink, mániáink, játékaink mind-mind egyfajta kulturális vírusfertőzés eredményei lennének? Bizonyos értelemben igen. A mémeket olyan információs mintákként szokás meghatározni, amelyek replikáció, azaz másolódás útján adódnak át. Miként a biológiai vírus túlélését csak valamely gazdasejt biztosíthatja, amelyet képes rávenni önmaga lemásoltatására, a mémek is ilyesfajta trükknek köszönhetik az 'életüket', pontosabban a túlélésüket. A gondolat például önmagában ugyanúgy életképtelen (az önálló anyagcsere abszurd lehetőségéről nem is szólva), mint a vírus. Ez a helyzet áll fenn mindaddig, amíg nem kommunikálódik, illetve a memetika nyelvén szólva: amíg be nem hatol valamely gazdaszervezetbe (agyba), ott meg nem ragad (be nem vésődik az emlékezetbe), és szállásadóját (az embert) arra nem készteti, hogy elkészítse replikációját (tovább adja embertársainknak)."

Glenn Grant: Memetikus lexikon - "Fajként együtt fejlődtünk mémjeinkkel. Képzeljük el az első Homo Sapiens-ek egy csoportját a késő pleisztocén korban. Éppen megérkeztek a legfejlettebb high-tech kézifejszéikkel és megpróbálják Homo Erectus szomszédaiknak megmutatni, hogyan készítsenek ilyeneket. Azok, akik nem tudják fejükbe verni az új mémet, bizony hátrányban lesznek, és le fognak maradni talpraesettebb kuzinjaiktól. Mindeközben a mémek maguk is fejlődnek, csakúgy, mint a "telefon" nevű játékban (ahol egy üzenetet suttognak egymásnak a játékosok, melyet végül teljesen másnak értenek, mint ami valójában). A választás azokat a mémeket részesíti előnyben, melyeket a legkönnyebb megérteni, emlékezni rájuk és átadni másoknak. Egy hasznos mém eltorzult verziói feltételezhetően kiválasztódnak, kiesnek a rostán."

René Magritte képe mémmé vált és klasszikus

Galántai Zoltán: Mémek, elméletek, evolúciók - Daniel C. Dennett, a memetika egyik legnagyobb alakjának elméletéről: "Szerinte néhány milliárd évvel az első után lezajlott egy második invázió is, és az új betolakodók a homo sapiens agyát szállták meg, miként azok a bizonyos paraziták a prokariótákat annak idején. Ennek következtében egy látszólag ugyanolyan egységes entitás jött létre, mint amilyenek a prokariótákból kialakuló eukarióták voltak, csak éppen ezt az egységes, új dolgot most úgy hívjuk, hogy ember. És hogy még provokatívabb legyen a dolog, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az agy a hardver és a mémek rajta a szoftver, és a mesterséges intelligencia kutatói azért keresik hiába a tudatosságot, mert az egy megfelelo komplexitás elérése után jelenhet csak meg. Amennyiben pedig (mintegy azt remélve, hogy rábukkanhatunk a tudatosság szervére) részeire bontjuk a rendszert, akkor Dennett szavaival élve azt fogjuk találni, hogy 'nincsen otthon senki'. Mert: 'Az emberi tudatosság nem más, mint a mémek hihetetlen komplexitása (vagy még egzaktabb módon fogalmazva: a mémeknek az emberi agyon kifejtett hatása), amit a legjobban úgy foghatunk fel, mint egy neumanni virtuális [számító]gép működését', ahol ennek a virtuális gépezetnek a hatékonysága nagy mértékben a biológiai hardvernek (vagyis az agynak) a hatékony működésén alapul."

Kömlődi Ferenc: Memetika - "A mém fertőző, parazitaként támadja az elmét, viselkedési mintákat változtat meg, rombol szét. Lehet bármi: egy jelszó, egy dallam, egy kép, egy találmány, egy hirdetés, egy kiáltvány. A kölcsönösen egymást támogató-kiegészítő, szimbiotikus mémek mém-komplexummá, "m-plex-szé" állnak össze. Időnként mém-mérnökök tervezik őket. Sokan allergiásak rájuk, s ez az allergia intoleranciát, szélsőséges megnyilvánulásokat, például cenzúrát, könyvégetést, háborús hangvételű szónoklatokat eredményezhet.
A másik póluson a mémbotok és önpusztító unokatestvéreik, a memoidok vicsorognak ránk. A mémbot egész életét egy eszme szolgálatába állítja, robot-módra történő terjesztésének áldozza (Jehova tanúi, szcientológusok, Krisna-tudatúak). A memoidok viszont nem csak áldozzák, hanem fel is áldozzák (második világháborús kamikaze-pilóták, síita terroristák, önjelölt prófétákat öngyilkosságba követő hívek). Nem minden mémbot memoid, de minden memoid mémbot. Önmérgező (auto-toxikus), a befogadó elme megsemmisítésére alkalmas, s ezért (szerencsére) önkorlátozó mémek fertőzik őket: Jones tiszteletes szónoklatai, a mártírság vágya, satöbbi, satöbbi - a hülyeség világtörténetét megírták már."

Daniel C. Dennett: A kultúra evolúciója - "Bizonyos mémek olyanok, mint a háziállatok; értékelik őket hasznosságuk miatt, szaporításukat pedig elősegítik és értik tulajdonosaik. Bizonyos mémek inkább olyanok, mint a patkányok; behatolnak az emberi környezetbe, annak ellenére, hogy 'vendéglátóik' - minden hatékonyság nélkül - megpróbálják megakadályozni szaporodásukat. Mások inkább olyanok, mint azok a baktériumok vagy vírusok, amelyek befolyásolják az emberi viselkedést (például tüsszentést okoznak), hogy vendéglátótól vendéglátóhoz jussanak. A jó mémek kiválasztása mesterséges - mint az aritmetika és az írás, a kontrapunkt elmélete és Bach kantátái, amelyeket gondosan megtanítanak minden új nemzedéknek. Létezik ugyanakkor a gének nem tudatos kiválasztása is - mint a nyelvi kiejtések finom változásai, melyek nyelvi csoportokban terjednek, valószínuleg valamiféle hatékonysági előny révén, de talán csak valamiféle egyéb emberi preferenciát használnak ki. Egyes mémek tudattalan kiválasztása viszont fenyegetést jelent, amelyek befolyásolják az emberi döntéshozó apparátust, amint ezt a genom rendelkezésre bocsátja, és a kulturális újítások kitágítanak és igazítanak - mint például az idegengyűlölet-mém, amely akkor nyeri el teljes értelmét, ha valakinek saját kulturális szaporítóként való rátermettségét tekintjük. Csak a 'mém szeme' perspektíva egyesíti mindezeket a nézeteket."

Jézus tanításai sikeres mémet alkottak (Raffaello: Keresztrefeszítés)

Susan BlackmoreA vallások mint mémplexek

Pléh Csaba: A gondolatok terjedési mechanizmusai: mémek vagy fertőzések - "A köznapi kommunikáció és a társadalomtudomány is tele van olyan hasonlatokkal, melyek a gondolatok terjedését a betegségekéhez hasonlítják. Beszélünk 'fertőző gondolatokról', akárcsak a 'futótűzként terjedő' hírekről. A múlt századi társadalomtudomány és biológia is gyakran látott analógiát az élősdi fertőzések s az emberi közösségek társadalmi problémái között. Ezek a hasonlatok azonban Pasteurtől és Zolától kezdve mindig a negatív oldalt emelik ki: az emberi bajok és fertőzések terjedésének rokonságát. Ez a negatív hasonlat ma is megvan. Baudrillard (2000), amikor a médiát kritizálja, vírushoz hasonlítja: 'a média... továbbadja a vírust. Ő maga a vírus ... a katasztrófákon, baleseteken, erőszakon stb. keresztül bűvöli el az embereket' (Baudrillard 2000: 47).

Pléh Csaba a Mindentudás Egyeteme korábbi előadója.