Az óvodások fele beszédhibás

A nagycsoportosok 45 százaléka artikulációs zavarokkal küzd, ebből 37 százalék olyan súlyosakkal, melyek az általános iskolai tanulmányaikban is hátráltatják őket - derül ki egy Szolnokon végzett felmérésből. Filepné Gleviczky Mariann logopédus szerint a jelenség azért alakulhatott ki, mert a kisgyerekek sok szinkronizált filmet néznek, valamint a szüleik nem veszik fel velük a szemkontaktust beszélgetés közben.

Majdnem minden második óvodás beszédhibával küzd egy szolnoki felmérés szerint, a nagycsoportosok 46 százaléka nem úgy artikulál, ahogy az a kora alapján elvárható lenne. A gyerekek kisebb része csak rosszul ejt ki egyes hangokat, ám 37 százalékuk össze is cseréli őket. Filepné Gleviczky Mariann az [origo] kérdésére elmondta, hogy ez már súlyos beszédhibának minősül, amely a későbbi tanulmányaikban is hátráltathatja a gyerekeket: komoly problémáik lehetnek például az írás elsajátításával.

- Az a diák, aki az "s"-helyett "sz"-et ejt, mindkét betűhöz ugyanazt a hangot rendeli majd, így elképzelhető, hogy nem tudja eldönteni, hogy a "sajt" hangsort sajt-ként, vagy szajt-ként írja le - magyarázta a logopédus.

Filepné Gleviczky Mariann és logopédus társai öt éve rendszeresen vizsgálják a körzetükbe tartozó óvodások beszédkészségét, évente közel 800 nagycsoportost tesztelnek. A vizsgálat első részeként szabadon választott témáról beszélgetnek, ezután felolvasnak a gyereknek bizonyos szavakat, melyeket neki el kell ismételnie. A felmérés évek óta hasonló eredményt hoz, alig 1-2 százalék a különbség a különböző évfolyamok között. Filepné "döbbenetesen magasnak" minősítette mind a 46 százalékos, mind a 37 százalékos arányt, melyről szerinte részben a szülők is tehetnek.

A beszédhibák kialakulásának legfőbb oka ugyanis a szóbeli kommunikáció háttérbe szorulása, a gyereknek így ugyanis kevesebb lehetősége van "ellesni" a megfelelő artikulálást. A kicsik úgy tanulják meg helyesen ejteni a szavakat, hogy leutánozzák a körülöttük lévők szájmozgását. A logopédus azokat az anyukákat hozta fel példaként, akik leggyakrabban az óvodából hazafele menet, autóvezetés közben beszélgetnek a gyerekükkel, miközben ő a hátsó ülésen ül. A legkárosabbaknak azonban a szinkronizált filmeket tartja, mivel a szereplők szájmozgása nem felel meg az általuk kimondott szavaknak. A televízió előtt töltött gyerekkor viszont később is érezteti a hatását: a gyerek nem szokja meg a szóbeli kommunikációt, és nem tudja majd megfelelően kifejezni magát.