Félnek a munkaadók a lelki betegektől

Szinte lehetetlen munkát találnia annak, aki korábban hosszabb-rövidebb ideig egy pszichiátriai intézet betege volt. A munkaadók attól félnek, hogy az egykori ápoltak "bekattannak", és esetleg kárt okoznak. Személyes tapasztalatok híján a laikusok sokszor film- vagy irodalmi élményeikre építve félnek az ilyen emberek alkalmazásától. Az ő munkahelyi befogadásukért küzd a Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért Alapítvány, megpróbálva meggyőzni a munkaadókat, hogy ne féljenek az ilyen betegek alkalmazásától.

Szűcs Attila, az alapítvány kuratóriumának elnöke az [origo]-nak elmondta, hogy a betegek, volt betegek kommunikációs képességeivel általában akadnak problémák, de ha a kezdeti nehézségeken túljutnak, jó munkaerő válik belőlük. "Olyanok, mint a japánok, rendkívül hűségesek a munkahelyükhöz" - állítja. Különösen azért becsülik meg, ha végre találnak állást, mert egy másik munkahelyre szinte semmi esélyük nincs.

Szűcs Attila szerint a korábbi ápoltak előnye, hogy jobban tűrik a monotóniát, mint az egészséges emberek. "Jól tudnak szalag mellett dolgozni, vagy hajtogatni, amit egy egészséges ember hosszú távon nehezen visel el" - tette hozzá. A munkaadók különbözően reagálnak arra, hogy alkalmazzanak tartósan lelki zavarokkal küzdőket. "Vannak, akik csípőből visszautasítják, mondván, hogy nem alkalmaznak bolondokat" - meséli az elnök. Szűcs Attila hangsúlyozta, hogy nem a legsúlyosabb eseteiket akarják betenni például egy gyárba, hanem olyan embereket, akiket "megviselt az élet", vagy az átlagnál kicsit gyengébb értelmi képességekkel rendelkeznek.

Attól félnek, hogy "bekattannak"

Vannak érdeklődő munkaadók is, de sokan attól félnek, hogy az egykori ápoltak "bekattannak", és esetleg kárt okoznak. Az elnök szerint ez a félelem alaptalan, különösen, mert akiket sikerült bejuttatni egy munkahelyre, azok állapota az esetek jelentős részében rohamosan javulni kezd. "Olyanok, akik évekig feküdtek egy kórházi osztályon, egy munkahely hatására látványos javulást produkáltak" - állítja. Mindössze 5-10 százalék azok aránya, akik visszaestek közülük. A tapasztalatok szerint a munkadók nem zsákmányolják ki a betegeket, nem élnek vissza a helyzetükkel. Az alapítvány már több mint száz egykori betegnek szerzett állást, 90 százalékuk a mai napig első munkahelyén dolgozik.

A Bács-Kiskun megyei eredmények ellenére országosan gyerekcipőben jár a lelki betegek alkalmazása. Vannak ugyan úgynevezett védett foglalkoztatók, de ezek általában egy bentlakásos intézményen belül helyezkednek el, vagyis a betegnek nincs lehetőségük az önálló életre. Szűcs Attila szerint kizárólag az embereken, a munkaadókon, a munkaügyi központok dolgozóin múlik, hogy ez a helyzet megváltozik-e a jövőben.

Irreális félelmek az egykori ápoltakkal szemben

A lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológai Intézetben alkalmaznak betegeket különböző munkakörökben. Danics Zoltán, az intézet rehabilitációs osztályának vezetője elmondta, hogy főleg egyszerűbb feladatokat bíznak rájuk, a könyvtárban, az intézet nyomdájában, kertészetében, szerelőműhelyében dolgoznak. Nyitottak egy galériát is, ahol az ápoltak műveit mutatják be, itt is betegeket alkalmaznak.

Ami viszont a külső munkahelyeken való elhelyezkedést illeti, Danics Zoltán tapasztalatai szerint súlyos stigmát jelent, ha valaki pszichiátriai ápolt volt. "Szívesebben alkalmaznak mozgássérülteket vagy siketeket. A lelki zavarokkal élőkkel szemben sokszor irreális félelmeik vannak" - mondja. Személyes tapasztalatok híján a laikusok sokszor film- vagy irodalmi élményeikre építve félnek az ilyen emberek alkalmazásától.