Egy órát tolmácsolnak évente a siketeknek

Évente mindössze egy óra tíz perc jut egy hallássérült emberre az állam által fizetett jeltolmács-szolgáltatásból. A siketek által ügyintézésre, tanulásra, orvosi ellátás segítésére igénybe vehető jelnyelvi tolmácshálózat, ezt az időtartamot is csak jövőre, a megemelt költségvetésből tudja tartani - derül ki az esélyegyenlőségi tárca adataiból. A pénzhiány mellett az is problémát jelent, hogy kevés a szakképzett jeltolmács.

A fogyatékosok jogairól szóló törvény arról rendelkezik, hogy "a közszolgáltatások igénybevételekor lehetővé kell tenni a kölcsönös tájékozódás feltételeit". A hallássérültek mégis évente, mindössze egy óra tíz percre vehetik igénybe az állam pénzén a jelnyelvi tolmácshálózat segítségét, hogy ügyeiket intézzék - közölte az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium. Ez az idő is csak a jövő évi, megemelt költségvetési forrásból lesz tartható. A jeltolmácshálózat - melyet a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány működtet - három éve létezik, eddig évente kevesebb mint 85 millió forintot fordítottak rá. Ez a szám jövőre 145 millióra emelkedik, ezenkívül elkülönítenek pénzt a tolmácshálózat fejlesztésére is.

"A forrásigény mellett jelentős probléma az is, hogy nincs elég képzett jeltolmács" - mondta Kovács Zsuzsa, az ICsSzEM fogyatékosügyi főosztályának főtanácsosa az [origo]-nak. A jelnyelvi tolmácshálózatban országszerte, mindössze 40-45 főállású, és ugyanennyi "szabadúszó" tolmács működik, de Kovács szerint az igény növekedésével, akár négyszer ennyi tolmácsra is szükség lesz. "Ugyanakkor a felhasználóknak is meg kell szokniuk, hogy rendelkezésre áll ez a hálózat, amely támogatott formában csak 2003 óta létezik" - tette hozzá.

A hivataloknak, munkaadóknak szerinte még nem biztos, hogy eszébe jut jeltolmácsot kérni, így inkább írásban kommunikálnak a siket ügyfelekkel. A hallássérültek nagy részének pedig a család vagy barátaik segítenek az ügyintézésben, bár vannak olyanok közöttük, akik évente, akár hatvan órára is kérik a tolmács segítségét.

A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége illetékese, Nyírő Zsoltné szerint nem a kevés jeltolmács a legnagyobb probléma, hiszen vannak, akik egy percet sem vesznek igénybe a szolgáltatásból, vagy azt sem tudják, hogy van ilyen lehetőség. A legnagyobb szükség a normatív támogatási rendszerre lenne, mert máig pályázati pénzekből működik a szolgáltatás - mondta Nyírő az [origo]-nak.

Kezd divatba jönni a jelnyelv

"Arra nincs szükség, hogy több ezer jelnyelvi tolmács, napi nyolc órát üljön minden közintézményben, viszont tolmács központokra, ahová ilyen esetben fordulni lehet, nagyon nagy szükség van" - mondta Nyírő Zsoltné. Bár szerinte vannak hiányosságai a rendszernek, a pár évvel ezelőtti helyzethez képest nagy előrelépés, hogy már az ország hét régiójában működnek tolmács központok. "Ma már senki sem lepődik meg, ha a buszon siketeket lát jelelni, vagy ha jeltolmács tűnik fel a képernyőn" - mondta Nyírő arra utalva, hogy ezzel párhuzamosan, kezd divatba jönni a jelnyelv. A jelnyelvoktatás azonban emiatt már nem minden új iskolában jó minőségű - vélte.

Még inkább írásban intézik a siketek ügyeit

Kovács Zsuzsa elmondta: a hallássérültek elvileg bármivel kapcsolatban kérhetnek segítséget a jeltolmács hálózattól, bár főként ügyintézésre veszik igénybe a szolgáltatást. Az itt dolgozó jeltolmácsok közalkalmazotti fizetéshez hasonló átlagbért kapnak, de a gyakorlattól és a képzettségtől is függ, hogy mennyit keresnek. A tolmácsképző tanfolyam, a középfokú jelnyelvi vizsga megszerzése után, két évig tart. Jeltolmácsi szakképesítést eddig körülbelül negyvenen szereztek, tanfolyamon pedig körülbelül kétszázan végeztek.

Alig működik a jeltolmácsolás a tévében

A vonatkozó jogszabályok előírják, hogy a hallássérülteknek is biztosítani kell az információhoz jutást, arra azonban nem térnek ki, hogy milyen formában, és határidőket sem jelölnek ki. Ma a tévéműsoroknak csak töredékét feliratozzák. Kovács Zsuzsa szerint a legtöbb stúdió nincs erre felkészülve technikailag, nincs rá kapacitásuk és pénzük sem.

Az egyik kereskedelmi csatorna, pályázati pénzből, egy évig feliratozza az esti hírműsorát, az egyik sorozatot és hetente egy filmet. Az esti híradót egy másik csatorna teletexten teszi elérhetővé a siketek számára. A képernyőn megjelenő jeltolmácsra - a parlamenti közvetítéseken kívül - nem sok példa van, erre ugyanis nincs pénz, pedig Kovács Zsuzsa szerint lenne elég tolmács, ha a média nyitott lenne rá.

Csak későn tanítják a jelelésre a siket gyerekeket

A siketek jelnyelvi oktatása ma nem, vagy csak alig valósul meg, holott a közoktatási törvény szerint a siket gyerekeknek joga van az óvodában és az iskolában a jelelést tanulni. Valójában körülbelül a hetedik osztálytól, a fakultatív tantárgyak között tanítják a jelnyelvet a hallássérülteknek. "A halló gyerekeknek, amikor iskolába kerülnek, már van nyelvi kompetenciájuk, ezután mégis tizenkét éven át tanulják a magyar nyelvet és nyelvtant" - mutatott rá Nyírő Zsoltné. A siket gyerekek viszont sokszor már az iskolába kerüléskor sérültek a kommunikációs akadályok miatt, és a jelelést nekik is meg kell tanítani. "Ilyen körülmények között pedig a siket gyerekek nyelvi fejlődése szinte lehetetlen" - tette hozzá Nyírő.

Wirth Zsuzsanna