Jubilál a magyar-szovjet olimpiai sakkcsata

2005.12.06. 16:25

Negyedszázada, december 6-án játszottuk a máltai Mediterrán Kongresszusi Központ nagytermében a sakkolimpia utolsó fordulóját. A magyar és a szovjet női és férfi válogatottak hihetetlen versenyfutása jellemezte az olimpiát. A zárónapon dőlt csak el az aranyérmek sorsa. Két arany vagy két ezüst? Egy arany és egy ezüst? Két perccel a játékidő vége előtt a két aranyérem látszott biztosnak, aztán egy-egy hiba, s az aranyak ezüstökké váltak. Portisch Lajos vezetésével férficsapatunk a szovjet válogatottal holtversenyben az élen végzett, de a Bucholz-pontszámítás Karpovéknak kedvezett. Női együttesünk félpontos hátránnyal végzett a második helyen. Mindkét válogattunk megőrizte veretlenségét, férficsapatunk 11 fordulón keresztül egyedül vezette a mezőnyt, női együttesünk 8 fordulón át állt az élen. December 7-én, a záróünnepségen hatalmas tapssal, lelkesen ünnepelték a világ sakkozói az ezüstérmes magyar válogatottakat.

ChessBase programmal letölthető:

Nem kis meglepetést okozott, amikor a FIDE elfogadta Málta jelentkezését a IX. női és a XXIV. férfi sakkolimpia megrendezésére, hiszen korábban a szigetország nem szervezett hasonló méretű sportversenyt. Szerencsére időben kiderült, hogy a szervezők által biztosított szálláshelyek 10-30 kilométerre vannak Valettától (ránk naponta közel 60 kilométeres utazás várt volna). Az akkori Sporthivatal, az OTSH támogatta a jogos kérést, hogy a minél jobb szereplés érdekében Valettában lakhassunk. A versenyzők és a szakmai stáb egy része a Phoenicia Hotelbe költözött be, a kísérők másik része a jóval szerényebb Cumberland szállodában lakott, amely azonban pár perce volt a versenyteremtől, esténként még függőelemzésre is kitűnően használható volt. (Természetesen a szovjet csapatok sem bízták a véletlenre a szereplésüket, a mi szállodánktól öt perce laktak.)

A szervezésben óriási segítséget nyújtott a hivatalos kiküldetésben Máltán dolgozó Vereczkey Béla, aki fáradságot nem kímélve segített a legapróbb ügyek megoldásában is. A jól sikerült edzőtáborok után válogatottjaink remek hangulatban voltak, Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Csom István, Faragó Iván és Pintér József összeállítású férfi, a Verőci Zsuzsa, Ivánka Mária, Porubszky Mária és Csonkics Tünde alkotta női válogatott is az éremszerzés reális esélyével várhatta a rajtot. Mindkét csapatunkat a második helyre rangsorolták.

November 19-én a miniszterelnöki palota előtti Castille téren gyülekeztek a női és férfi sakkolimpia csapatai, a város mintegy egy kilométer hosszú főutcáján, a Republic Streeten át a lelkes máltaiak sorfala között a Mediterrán Kongresszusi Központba, az olimpia színhelyére vonultunk. Az első sorban a magyar válogatottak, a két évvel korábbi Buenos Aires-i sakkolimpia arany- és ezüstérmes csapatai, majd abc-sorrendben a többi ország együttesei. Másnap megkezdődött a 14 fordulós viadal, amelynek fő esélyesei a szovjet válogatottak voltak. A lebonyolítás igen megterhelő tempójú volt, a fordulók 15 órakor kezdődtek, az ötórás játékidő elteltével be nem fejezett partikat 22-24 óra között folytatták, szükség szerint másnap délelőtt még újabb két órát is játszották volna. 12 óráig kellett leadni az aznapi csapatösszeállításokat, korántsem volt egyszerű a készülés, hiszen ellenfelünk csapatát csak az utolsó pillanatban ismertük meg.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK