ÉS: Ügynök volt Paskai László

Paskai László bíboros kapcsolatban állt az állambiztonsági hatóságokkal, 1965 és 1974 között egyházi személyekről jelentett - írja pénteken megjelenő számában az Élet és Irodalom. A katolikus egyházi vezető jelentéseinek többsége semmitmondó volt, és nem tartalmazott konkrétumokat. Paskai az [origo]-nak azt mondta, a cikket nem ismeri, így nem akar mondani semmit.

Paskai László

Az Élet és Irodalom (ÉS) pénteken megjelenő száma arról számol be, hogy Paskai László bíboros ügynök volt. A cikket jegyző Ungváry Krisztián történész az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végzett kutatás alapján azonosította a magas rangú katolikus egyházi személyiséget. A "Tanár" fedőnevű ügynök beszervezési, úgynevezett 6-os kartonja nem került elő ugyan, életrajzi adatai azonban teljesen megegyeznek Paskaiéval.

Az állambiztonsági hatóságok 1965-ben kezdték el megkörnyékezni Paskait. A '60-as években több papot is súlyos börtönbüntetésre ítéltek, és gyakoriak voltak az egyházi személyek elleni megtorló intézkedések.

Ungváry szerint Paskai kifejezetten jóindulatú jelentéseket adott, és mindenkiről igyekezett előnyös információkat közölni. Tartótisztje, Keresztury György jelentéseiben is többször szóvá tette, hogy Paskai beszámolói teljesen személytelenek, semmitmondóak, és nem tartalmaznak konkrétumokat. Paskai nem volt hajlandó kompromittáló adatokat közölni többek között a leuveni jezsuita kollégium tagjairól sem, pedig a hatóságok kifejezetten azzal a céllal engedélyezték utazásait, hogy a nyugat-európai egyházi központokról adatokat gyűjtsön. 

Paskai beszervezése így éveken keresztül elhúzódott, sokáig csak jelöltként tartották nyilván. Első, kézzel írott jelentését csak 1972-ben adta le, ekkortól kapott ügynöki minősítést. Ilyen minősítést az kapott, akit zsarolás útján szerveztek be. 1973-ban pedig "titkos megbízotti" minősítést kapott, ami azt jelentette, hogy kényszer hatása nélkül, világnézeti meggyőződésből volt hajlandó együttműködni az állambiztonsági szervekkel. A történész szerint ugyanakkor egyértelmű, hogy ez az átminősítés csak látszatintézkedés, úgynevezett "lakkozás" eredménye volt. Jelentéseinek hangneme ezután sem változott. Utolsó jelentését 1974-ben Mindszenty felmentéséről írta. "Paskainak mint hálózati személynek a története arra bizonyíték, hogy különösebb lealjasodás nélkül is lehetett valaki hálózati személy" - fogalmaz az ÉS cikkében Ungváry.

A történész hozzáteszi, hogy az egyházi vezető nyilvános tevékenységeiben viszont nyoma sem volt a jelentések megszokott visszafogottságnak. Mindszentyvel kapcsolatban a '80-as évek végén is azt nyilatkozta, hogy "Rákosi a megegyézést kereste", valamint hogy az "egyházban természetes a szenvedés vállalása".  A történész szerint egyetlen olyan eset sem ismert, amikor kiállt volna a felfüggesztett papok vagy a katonai szolgálatot megtagadó hívők mellett.

Paskai László az [origo]-nak nem kívánta kommentálni a személyével kapcsolatos ügynökvádat, többszöri kérdésünkre - miszerint együttműködött-e az állambiztonsággal -  csak annyit közölt: a cikkben leírtakat nem ismeri, így ahhoz nem kíván hozzászólni. Az ÉS-cikk minden részletének ismeretében megpróbáltuk újra elérni a bíborost, de egyelőre nem sikerült.

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára az [origo]-nak eljuttatott közleményében azt írja, hogy a hetilap cikkének megjelenése nem volt váratlan, annak időzítése viszont egyértelműen politikai indíttatású. A közlemény kiemeli, hogy a "Tanár" kifejezetten jóindulatú jelentéseket adott, valamint, hogy az ügynökké minősítése csak látszatintézkedés volt.

Teljes feltárásra lenne szükség

Gergely Jenő egyháztörténész az [origo]-nak elmondta: ha valóban bebizonyosodik, hogy Paskai kapcsolatban állt az állambiztonsági hatóságokkal, az valószínűleg negatívan befolyásolja majd a bíboros megítélését. Gergely szerint azonban a Paskai-ügyről csak akkor lehetne objektív képet kapni, ha az összes egyházi vezető múltját sikerülne feltárni.

A történész elmondta: nem elhanyagolható az a tény, hogy Ungváry kutatásai szerint Paskai nem a magyar katolikus egyház fejeként állt kapcsolatban az állambiztonsági hatóságokkal, hanem még püspöki kinevezése előtt. A történész szerint ugyancsak fontos hangsúlyozni, hogy ebben az időszakban a püspöki kinevezésekhez szükség volt a magyar állam beleegyezésére is, így értelemszerűen csak olyan személyek lehettek a püspöki kar tagjai, akik lojálisak voltak a rendszerrel. A történész szerint ráadásul a lengyel katolikus egyházzal szemben a magyar klérus helyzete annyiban is nehezebb volt, hogy Kádár Jánost fogadta VI. Pál pápa is.  

A hivatal és az áldozatok

Az ÉS nyolc évvel ezelőtt indított sorozatot a Történeti Hivatal áldozatai címmel. A címadó írásban Kenedi János történész azt állította, hogy az ügynöktörvény igazságtalan, mivel inkább védi a titkosszolgálati apparátus tagjait mint az áldozatokat, vagyis az apparátus érdeke erősebb, mint a múlt megismerésnek igénye. A hetilap nyilatkozata szerint nyolc éve próbálják írásaikkal elérni egy igazságosabb törvény megszületését.

Az [origo] pere az egyházi közszereplőkről

Hétfőn kezdődött a Fővárosi Bíróságon az a per, amelyet az [origo] annak érdekében indított, hogy megtudja: közszereplőnek minősülnek-e az egyházi vezetők. Az [origo] tavaly fordult az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, hogy betekinthessen a négy nagy történelmi egyház (katolikus, református, evangélikus és zsidó) vezetőire vonatkozó aktákba. Ekkor Paskai László már nem volt esztergomi érsek. Az egyházi vezetők azonban a református Bölcskei Gusztáv kivételével megakadályozták a levéltári adatok megismerését azzal, hogy úgy nyilatkoztak: nem közszereplők. Ilyen nyilatkozat esetén ugyanis a levéltár nem adhatja ki az adatokat harmadik személynek.

Tavaly került nyilvánosságra az a több száz nevet tartalmazó ügynöklista, amelyet állítólag 1990-ben Németh Miklós akkori miniszterelnök adott át Antall Józsefnek. A sokat vitatott listán politikusok és újságírók mellett közel félszáz egyházi személy szerepelt, köztük a legmagasabb beosztásban levő papok is.

Azért kerülhetnek elő időről-időre újabb ügynöklisták, vagy jelenhetnek meg hírek ismert emberek állítólagos ügynökmúltjáról, mert az ügynöktörvény nem teszi lehetővé, hogy a nagy nyilvánosság számára megismerhetőek legyenek az ügynökakták. A jelenlegi jogszabályok szerint csak a közszereplőkről lehet adatokat kérni a levéltártól. Közszereplőnek viszont csak az tekinthető a törvény szerint, aki ezt elismeri.