Diplomataként is dolgoznak volt titkosszolgák

Az elmúlt évek során nyilvánosságra került egykori ügynökök, valamint állambiztonsági tisztek nevét adja közre az [origo]. A birtokunkba került, eddig nem publikált listákon többek között olyan volt SZT-tisztek is megtalálhatók, akik a rendszerváltás után is kormányhivataloknál dolgoztak vezető beosztásban. Az összeállításban szerepelnek olyan különleges női ügynökök is, akiknek feladatuk az volt, hogy papokkal létesítsenek szexuális kapcsolatot, és így kompromittálják őket. Mivel a listákon nemcsak nevek szerepelnek, hanem az állambiztonsági tevékenység módja is fel van tüntetve, így az összeállítás segíthet rámutatni az egyének eltérő felelősségére.

Akták a levéltárban (képünk illusztráció)

"1990-ben Gálszécsy (Gálszécsy András - az MDF-kormány titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere) megmondta, hogy ezentúl hogyan lesz, és maradtam tovább a hivatalban" - mondta az [origo]-nak Dömény János egykori SZT-tiszt, aki a rendszerváltást követően több nagykövetségen is dolgozott vezető beosztásban.

Többek között a korábban a III/III-as főcsoportfőnökségen dolgozó férfi is szerepel az [origo] birtokába jutott, eddig nem publikált listákon: az egyik az elmúlt évek során nyilvánosságra került ügynökök, a másik pedig egykori állambiztonsági tisztek nevét tartalmazza. Az ügynöklistán szereplő adatokhoz bárki hozzáférhet, aki felkeres egy könyvtárat, vagy a világhálón keresgélni kezd. A nevek felsorolásán túl a lista arról is információkat közöl, hogy az érintett személyek az előző rendszerben milyen tevékenységet végeztek, valamint hogy önként vagy kényszerből kerültek-e kapcsolatba az egykori állambiztonsági szolgálatokkal. A lista feltünteti az adatok forrását is, vagyis azt a publikációt, amely az ügynök nevét, illetve fedőnevét nyilvánosságra hozta.

Útmutató a listához

A listában szereplő ügynökök többsége nem önkéntes, hanem maga is a Kádár-rendszer áldozata, és kisebb-nagyobb részben tettese. A közzététel segíthet annak megvilágításában, hogy az érintetteknek eltérő felelősségük volt, valamint arra mutat, hogy önmagában az ügynök minősítés még nem sokat jelent.

A hálózati tevékenységet minősítő kategorizálás (önkéntes, kényszer, passzív, ellenálló, túlbuzgó) alapját az ügynök jelentéseinek áttanulmányozása adja. Ezért ez jelentős mértékben eltérhet attól, ami az érintett személy úgynevezett 6-os kartonján, azaz beszervezéséről szóló adatlapon szerepel. A besorolás tehát nem követi az állambiztonság eredeti kategóriáit.

Abban az esetben, ha az ügynöki tevékenység módja nem volt megállapítható, az érintett a kényszerrel beszervezettek között szerepel a listán, attól ugyanis, hogy valaki egy beszervezési nyilatkozatot aláírt és egy jelentést adott, nem lehet rögtön azt feltételezni, hogy önként dolgozott. Így csak abban az esetben tartalmazza a lista a túlbuzgó megjelölést, ha a szövegekkel ez egyértelműen bizonyítható.

A lista alapját az ábécé sorrendbe rendezett fedőnevek képezik. Adott esetben egy személynek több fedőneve is lehet. Ilyenkor az egyes fedőnevek külön sorban szerepelnek. Amikor egy ügynököt nem sikerült megbízhatóan beazonosítani, csak fedőnevét és az ezzel kapcsolatos adatokat tartalmazza az összeállítás.

Ma is aktív állambiztonságiak

A 188 beazonosítható nevet tartalmazó listán szerepelnek azok a személyek, akiknek az ügynökmúltja az elmúlt hónapokban került nyilvánosságra. Így szerepel azon többek között Vikidál Gyula zenész, Szepesi György rádióriporter, Novák Dezső egykori labdarúgó, Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere vagy Molnár Gál Péter kritikus.

Az ügynöklistán olyan ismeretlen nevek is szerepelnek, mint például a "Mária" fedőnevet viselő különleges ügynök, akinek a feladata az volt, hogy papokkal létesítsen szexuális kapcsolatot, így kompromittálva őket. A szélsőséges esetek közé tartozik a "Pesti" fedőnevet viselő Bódy Gábor, aki többek között Konrád Györgyöt figyelte meg: a filmrendező nyolc évig jelentett, majd mivel munkáját nem végezte megfelelően, tevékenységét felfüggesztették. "Pesti" 1981-ben az NSZK-ba települt, ahol állítólag a Stasi foglalkoztatta. 1985-ben Budapesten öngyilkos lett.

A lista második, rövidebb része pedig azokról a szigorúan titkos (úgynevezett SZT), polgári foglalkozással rendelkező tisztekről tartalmaz összeállítást, akik munkahelyükön operatív munkát is végeztek az állambiztonsági szervek részére. Az SZT-tisztek ügynököt nem foglalkoztattak. A róluk szóló adatok az Állambiztonsági és Történeti Levéltárban végzett kutatásból származnak. Medgyessy Péter volt miniszterelnök és Boros Imre, az Orbán-kormány egykori minisztere mellett más olyan SZT-tisztek is szerepelnek a listán, akik a rendszerváltás után is aktív közéleti tevékenységet folytattak. Többek között nagykövetségeken, illetve az oktatási tárcánál dolgoztak vezető beosztásban.

Az 1980-as években a hírszerzéssel foglalkozó, III/I-es főcsoportfőnökségen dolgozó, jelenleg pedig EBESZ-nagykövetként tevékenykedő Berecz Marianne (az 1985 és 1989 között az MSZMP KB titkári posztját betöltő Berecz János lánya) az [origo]-nak nem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy kapcsolatban állt volna az előző rendszer állambiztonsági szolgálataival. Mindössze annyit közölt, hogy kérdéseinket nem tekinti hivatalos megkeresésnek, így azokra nem is kíván reagálni.

Ügynöklisták

Tavaly februárban egy internetes oldalon jelent meg egy 219 nevet tartalmazó ügynöklista, amely állítólag megegyezik azzal, amelyet Németh Miklós, a rendszerváltás előtti időszak utolsó miniszterelnöke adott át távozása előtt Antall Józsefnek. A felsoroltak neve mellett feltüntették születési helyüket és idejüket, azt viszont nem, hogy melyik szervnél dolgoztak. A lista közreadását jogellenesnek nevezte az adatvédelmi biztos. Tavaly márciusban a Political Capital állított össze egy több mint 1300 nevet tartalmazó ügynöklistát. Az adatvédelmi biztos azonban olvasatlanul ledarálta azt. Ugyancsak márciusban a hvg.hu állított össze egy listát azokról az ügynököket beszervező tisztekről, akik 1989-ben a Belügyminisztérium III/III-as főcsoport- főnökségének voltak a tagjai.

Visszatérő listák

Az [origo] birtokába jutott listákról Varga László, a Kádár-korszakot kutató történész elmondta: annak ellenére, hogy ellenzi a különböző ügynöklisták közzétételét, korrekt összeállításnak tartja azt, mivel az elmúlt évek során nyilvánosságra került neveket összegzi.

Varga szerint az, hogy a 45 év során működő 170 ezer ügynök közül eddig csak pár száz név vált ismertté, annak eredménye, hogy a mai napig nem történt meg az állambiztonsági iratok teljes feltárása. A történész állítja: amíg nem történik meg annak pontos összegzése, hogy milyen állambiztonsági iratok tűntek el, kerültek külföldi titkosszolgálatokhoz, addig megfelelő törvényt sem lehet alkotni, ennek hiányában ugyanis a törvényhozók nem tudják, hogy milyen iratok felett is rendelkeznek.

A történész hozzátette: az, hogy az Alkotmánybíróság által tavaly októberben kifogásolt ügynöktörvény újra egy háromfős történészekből felálló bizottságot hozott volna létre az egykori állambiztonsági iratok feltárása érdekében (vagyis hogy dossziékat a nemzetbiztonsági szervek csak indokolt esetben tarthassanak vissza), nyílt beismerése annak, hogy a 2003-ban felállított hasonló bizottság feladatának nem tett eleget.

Jogi esetek

Bár Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman korábban megsemmisítette a Political Capital által közölt ügynöklistát, a hasonló dokumentumokra vonatkozó jogi háttér nem egyértelmű. Ezt elődje, Majtényi László volt adatvédelmi biztos is elismerte a rendszerváltás előtt keletkezett titkosszolgálati iratok kezelésével kapcsolatos 1995-ös ajánlásában.

Majtényi szerint a titkosszolgálati akták nyilvánosságra hozataláról egyetlen volt kommunista országban sem született megfelelő megoldás. A nyilvánosságra hozatal szempontjából a legnagyobb problémát az jeleneti, hogy az állampolgári jogok alkotmányos értékkel ütköznek. Vagyis a tudományos kutatások érdekei ütköznek az ügynökök személyes adatainak védelmével, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok érdekeivel. Majtényi ajánlása szerint az egykori állambiztonsági iratok közzététele csak a szemben álló érdekek kölcsönös korlátozásával valósulhat meg.