Még a vécékkel is gond van sok óvodában

A magyar óvodák közül szinte egy sem felel meg a törvényben előírt feltételeknek a Commitment Pedagógiai Intézet felmérése szerint. Miniszteri rendelet szabályozza ugyanis, hogy milyen minimális felszereléssel kell rendelkeznie a különböző típusú oktatási intézményeknek, ezt a minimumot azonban, a felmérésben megkérdezett 241 óvodából csak három tudta teljesíteni.

Súlyos eszköz- és felszerelés-hiánnyal küszködnek a magyar óvodák - derül ki a Commitment Pedagógiai Intézet országos felméréséből. A kérdőívekre önkéntes alapon válaszoló óvodák 84 százaléka állította, hogy nem rendelkezik a törvény által előírt összes helyiséggel. Legtöbbjüknél a tornaszoba hiányzik, de nagyjából hasonló arányú hiányosságok vannak az intézmények bútorzatában és a gyermekek készségeit fejlesztő játékok, egyéb eszközök területén is. Sőt, az óvodák több mint felénél még a tisztálkodási felszerelések, vécék, mosdók körül is hiányosságok vannak.

Az eszközhiány mellett, az óvodák többségénél a legnagyobb problémát a felkészült szakemberek hiánya jelenti. A gyerekekkel mindenhol szakképzett óvónők foglalkoznak, és azok létszámára nincs panasz, a speciális igényű gyerekekkel foglalkozó szakemberekből azonban nagy a hiány. A felmérés szerint az óvodások 20-25 százaléka igényelne speciális bánásmódot, erre azonban sokszor nincs lehetőség. Az intézmények kétharmadában lenne szükség logopédusra, és szinte minden második óvodában hiányzik a fejlesztő pedagógus, a pszichológus és a gyógypedagógus.

Egy óbudai önkormányzati óvoda vezetője azt mondta, hozzájuk hetente kétszer jár logopédus, rajta kívül más speciális szakember nem dolgozik az intézményben. Az igazgatónő azt is említette, hogy a harmadik kerületben működő, 21 önkormányzati óvodából, mindössze ötben tudnak speciális igényű gyermekekkel foglalkozni. Hozzátette ugyanakkor, hogy szerinte ezek a gyerekek nincsenek annyira sokan, hogy a szakellátás hiánya problémát okozzon.

Természetesen léteznek olyan óvodák is, ahol a gyerekek szinte mindent megkapnak, amit ők vagy szüleik szeretnének, ezek azonban jobbára magánóvodák. Ocskó Zoltánné, az óbudai Emőd Ovi vezetője az [origo]-nak azt mondta, hogy az általa működtetett magánóvodában a gyerekek járhatnak úszni, síelni, korcsolyázni és táncolni is, tanulhatnak spanyolul és angolul, ráadásul még gyógypedagógus és fejlesztő pedagógus is foglalkozik velük, noha ide szerinte csupa okos és jó gyerek jár. Természetesen egy ilyen magánóvodában is vannak hiányosságok, de Ocskóné szerint azok sosem érintik közvetlenül a gyerekeket, és ha fokozatosan is, de mindig lépést tudnak tartani az egyre szigorodó elvárásokkal.

Az Emőd Ovi azonban nem minden óvodás számára elérhető, itt ugyanis a szülők igényeitől függően, havonta 40-75 ezer forintot kell fizetni. Az óvoda vezetője szerint még ebből a pénzből is csak úgy tudják kigazdálkodni a színvonalas ellátást, hogy közben az alkalmazottak minimálbérért dolgoznak. Nagyarányú fejlesztésekre csak külső forrásból, pályázatokból volna lehetőség, a támogatásokat viszont többnyire a hátrányos helyzetűek nyerik.

A Commitment Pedagógiai Intézet felmérése szerint az óvodák nagy részének csak néhány millió forintra lenne szüksége a törvény által előírt feltételek teljesítéséhez. Kojanitz László, az intézet vezető szaktanácsadója azt mondja, ezt a pénzt elő lehetne teremteni, hiszen jóval kevesebbről van szó, mint amennyit az iskolák hasonló problémáinak orvoslására kellene költeni.

Hangsúlyozta, hogy a felmérés szerint az óvodák, óvoda-pedagógusok és a szülők is a hagyományos nevelési módszert, játékokat, éneklést, rajzolást részesíti előnyben a számítógépes és idegen nyelvi játékokkal szemben. Kojanitz ezért is tartja elgondolkodtatónak, hogy a legtöbb óvoda udvari játékait szeretné fejleszteni, miközben az utóbbi években százmilliókat áldoztak olyan óvodai számítógépekre, amelyekre a mostani felmérés szerint gyakorlatilag semmilyen igény nincs.

Visnovitz Péter