"Rettenetesen összevesztünk..."

2006.06.14. 15:18

Egy szerelem is - ugyanúgy, mint bármely más emberi kapcsolat - különféle problémák folytonos felmerüléséből és az azokra való megoldáskeresésből ál. Vitatkozni tehát muszáj - de nem mindegy, hogy ezt miként teszed.

A kapcsolat része

Nyugalom, már az elején leszögezzük: ha valaki gyakran kerül összetűzésbe a párjával, az még nem feltétlenül vezet a kapcsolat végéhez vagy egyenesen váláshoz. Sőt, ha megtanulod elviselni és kezelni a folytonos ütközéseket, veszekedéseket, az még teljesebbé teheti kedvesed boldogságát, és nem utolsó sorban a sajátodat.

John Gray amerikai pszichológus és párterapeuta szerint a pároknak is meg kell vívniuk a mindennapi harcaikat egymással (John Gray: Mars és Vénusz mindennapi harcai, Trivium Könyvkiadó, 2001).

A szakember szerint a vita leggyakrabban az eltérő nézetek és igények, a különböző célok, illetve motívumok, valamint az eltérő gondolkodású emberek viselkedéséből eredő helyzetek nem megfelelő kezelését jelenti. "Életünk párjával az összetűzéseket nem lehet - és nem is kell - kikerülni, hiszen a vélemények ütköztetése feszültségoldóan hat még a legszenvedélyesebb szerelemben is. A kibékülés pedig a férfi-nő játszma egyik legkedvesebb és egyben elengedhetetlen része" - írta a könyvében Gray.

De hogyan is veszekedjünk? Íme, néhány megfontolandó aranyszabály.

Ha nem szólsz, úgyse jó

Zita 25 évesen épp egy négy évig tartó szerelemet próbál kiheverni. "Borzasztóan jól indult minden. Még alig ismertük egymást, én máris rettenetesen felnéztem a kedvesemre. Persze eleinte egyáltalán nem tartottam terhesnek, hogy az esetek nagy részében mindig ő hozza meg a döntéseket, és nekem nem lehet ellenvetésem. Annyira szerelmes voltam belé, hogy mindenben alárendeltem magam az ő elképzeléseinek -  ám egy idő után elkezdett zavarni, hogy egyszerűen nekem nem lehetett véleményem" - mondja.

"Hosszú ideig csak némán tűrtem, nem akartam vitába bonyolódni, mert féltem, hogy úgyis alulmaradnék vele szemben. Ma már belátom, az én hibám is volt, hogy nem beszéltem arról, mi nyomja a lelkemet, és magamban tartottam az összes sérelmemet" - folytatja. - "Amikor évek múltán végre elkezdtem én is érvelni, a párom egyáltalán nem tudta, mit kezdjen a dologgal. Addigra ugyanis már teljesen hozzászokott az én csendes beletörődésemhez. Változtatni már képtelenség lett volna - én pedig úgy éreztem, megfulladok. Így elváltak útjaink, ám azt megtanultam, hogy vitázni jó és szükséges."

A szakember tippje: Sose hallgasd el a véleményed a másik előtt, még akkor sem, ha biztosan tudod, hogy a kettőtök álláspontja gyökeresen különbözik. A titok a megfelelő tálalásban, azaz a kommunikáció módjában rejlik. Vagyis érvelj, de ne mindenáron!

A harag valóban rossz tanácsadó

"Nekem nem nehéz összevesznem a barátommal, a legapróbb semmiségen is percek alatt úgy felhúzom magam, hogy órákig füstölgök rajta" - mondja Anikó, aki 32 évesen már nyolc éve él együtt társával.

 

"Ilyen a habitusom: a szóváltásaink jószerivel mindig jelentéktelen apróságok miatt kezdődnek el. Azt hiszem, nálunk nem is igazán a nézeteltérések megoldásáról van szó, mert ha mélyen magamba nézek, akkor be kell vallanom: inkább egyfajta erőfitogtatás, az, ami megy közöttünk a párommal. A barátnőm szerint kész csoda, hogy még együtt vagyunk, folyton marakodunk - holott egy nyugodt, higgadt beszélgetéssel sokkal többet érnénk el mindketten. És lehet, hogy igaza is van, mert mostanában egyre durvábban sértegetjük vagy bántjuk meg egymást, így nehezebben is békülünk ki a végén" - panaszolja.

A szakember tippje: Egy hatalmas vitára érdemes egy jó nagyot aludni, mert másnap, nyugodtabban és tisztább fejjel könnyebb a történteket megbeszélni. És ne feledd: mindig hallgasd végig a másik felet is! Az sem árt, ha átgondolod, amit ő mond, mielőtt zsigerből leszavaznád - még az is lehet, hogy tényleg vannak jó meglátásai.


"Rettenetesen összevesztünk..."
 


Válogasd meg a szavaid!

A 26 éves Gábor ma már jól tudja, hogy egy vita során könnyen elszalad az emberrel a ló. "A barátnőmmel - akit egyébként borzasztóan szerettem - rengeteget veszekedtünk, és ilyenkor mindig úgy védekeztem az ellenem felhozott vádakkal szemben, hogy bántottam őt. Persze nem fizikálisan, inkább szavakkal" - mondja.

"Kritizáltam, leminősítettem, sértegettem, ahelyett hogy normálisan végighallgattam volna. Ezzel a hozzáállással azonban csak még inkább szítottam a tüzet, sőt azt is elértem, hogy napokig nem szólt hozzám. A szakításunkkor pedig bevallotta, hogy olyan sérelmekkel van tele, amelyek miatt egyszerűen már képtelen nekem megbocsátani" - mondja Gábor.

 

A szakember tippje: A szidalmazás a legnagyobb vita estén is kerülendő, pláne ha nemcsak a másikat, de annak rokonait és felmenőit is bevonjuk a szócsatába. Ez már elegendő ok a vérig sértődésre.

Ha kedvesünk gyakran ad hangot a véleményének, inkább készüljünk fel az összecsapásra, és előre gondoljuk ki a hárítás, illetve a védekezés mechanikáját. Ja és alkoholos befolyás alatt őrizkedjünk a veszekedésektől, mert az ilyen viták döntő többségükben "ocsmány sárdobálásba" torkollanak.

Vitázni csak kettesben, szépen...

"Én elfogadom a különböző véleményeket, de az már nekem is sok volt, ha a kioktatást mások előtt kezdte el a férjem" - magyarázza Zsuzsa, aki lassan tíz éve házas, és két kislány édesanyja. - "Társaságban vagy nyilvános helyen vitázni, ráförmedni a másikra: ez megengedhetetlen és megalázó. Életem párja mindezt addig nem is volt hajlandó felfogni, amíg egyszer el nem költöztem otthonról a gyerekekkel együtt."

"Ráadásul nem a saját, hanem az ő szüleihez mentünk, és azt is elmondtam teljesen őszintén a családnak, hogy miért nem bírtam már tovább" - folytatja. - "Szerencsére az uram hamar észbe kapott. Elgondolkodott a dolgokon, majd bevallotta: mindez csak azért fordulhatott elő, mert a munkahelyén őt is rendszeresen nyilvános letolásokban részesítette a főnöke. Ez borzasztóan idegesítette, és akaratlanul is rajtam állt mindezért bosszút. Azóta új állása van és sokkal kevesebbet veszekszünk, azt is szigorúan négyszemközt tesszük, hogy még a gyerekek se hallják."

A szakember tippje: Ha egy nő és egy férfi egyszerűen nem tudja egymás között lejátszani a meccset, akkor se vonjanak be barátot, családtagot a konfliktusukba. Ha sehogyan sem tudják megbeszélni a problémáikat kettesben, bátran kérjenek segítséget, tanácsot az ismerőseiktől, esetleg terapeutához is fordulhatnak.