Mindenki mástól várja, hogy szól az ütésekért

Aki nem tesz semmit, az bűnrészes - írta az [origo] egyik olvasója a múlt heti Udvaron történt eset kapcsán, ahol egy édesanya olyan súlyosan bántalmazta kislányát, hogy az később belehalt sérüléseibe. Közben a falubeliek közül azok sem szóltak, akik sejtették, hogy bántják a gyereket. A szakemberek szerint a többség közönyből, félelemből inkább elfordítja a fejét, és azt várja: majd másvalaki bejelentést tesz a családon belüli erőszakról.

Különféle válogatott kínzásokat, karóba húzást és akasztást is javasoltak az [origo] olvasói az olyan esetek megtorlására, mint ami a múlt héten, Udvaron történt, ahol egy alig több mint egyéves kislányt agyonvert az édesanyja. Az [origo] szavazásra is kérte az olvasókat: mit tennének akkor, ha látnák, hogy egy szülő veri a gyerekét? A hétfő délutáni állás szerint csaknem 60 százalékuk a verés mértékétől tenné függővé a közbeavatkozást: ennyien válaszolták azt, hogy "egy pofon még belefér". Csak a válaszadók 21 százaléka választotta azt az opciót, hogy mindenképpen a hatóságok tudomására hozná az esetet.

Az udvari esetről szóló cikkünk után egyik olvasónk beszámolt arról: náluk is él a szomszédságban egy család, ahol egy nyolc hónapos kisbabát bántalmaznak, állítólag többen látták, hogy a gyereket meg is ütik. Mégsem szól senki, mert félnek a börtönviselt apától és a többi erőszakos családtagtól. Ezért csak hallgatják naphosszat a gyerek keserves zokogását, és mint az [origo]-hoz eljuttatott levelében olvasónk írja: "ha néha mégsem sír, akkor már rosszra gondolunk". Kérdésére elküldtük az információkat arról, hogy mit tehet ebben a helyzetben, de ahhoz nem járult hozzá, hogy további részleteket közöljünk.

A szakemberek szerint ez az általános: a legtöbb ember a felelősség áthárításából, félelemből vagy tájékozatlanságból homokba dugja a fejét, akárcsak Udvaron, ahol több helyi lakosnak most lelkiismeret-furdalása van.

Az Országos Rendőr-főkapitányság ifjúságvédelmi referense, Diószegi Gábor ugyanakkor elmondta, hogy magánszemélyt nem is lehet arra kötelezni, tegyen bejelentést. Így jogilag nem mulaszt az, aki hallgat egy gyerekverésről, mert a gyermekvédelmi törvény csak bizonyos intézmények és személyek számára írja elő, hogy jelezniük kell a gyermekjóléti szolgálatnál, illetve a hatóságnál, ha egy gyerek veszélyeztetett. Ilyen kötelessége van például a háziorvosnak, védőnőnek, a közoktatási intézmények dolgozóinak, de az egyházaknak, alapítványoknak is. "Ha rendőrök kimennek valahová intézkedni mondjuk egy csendháborítás miatt, és látják, hogy a kicsin véraláfutások, sebek vannak, akkor nekik is hivatalból értesíteniük kell a családsegítő munkatársakat" - mondta az ifjúságvédelmi referens.

Bár a törvény nem teszi kötelezővé, bármelyik állampolgárnak megvan a lehetősége arra, hogy az illetékesek tudomására hozza a családon belüli erőszakot. Elég lehet akár egyetlen telefonos bejelentés, ahol a telefonálónak meg sem kell feltétlenül mondania a nevét. A többség mégis inkább nem tesz semmit, az ORFK munkatársa szerint óriási a látencia a családon belüli erőszakos cselekményeknél.

Pedig azért is észrevehetők ezek az esetek, mert általában egy elhúzódó állapotról van szó, amin belül jobb-rosszabb szakaszok váltják egymást. "Gyakori például, hogy a szülő bántja, megveri a kisgyereket, majd miután rádöbben, mit tett, egy ideig jobban bánik vele, játékot vesz neki, mert bűntudata van. Aztán kezdődik minden elölről" - magyarázta a rendőr.

Diószegi Gábor hangsúlyozta: a gyermekvédelmi szervekkel együtt a rendőrség csak akkor tud lépéseket tenni, ha ismertté válik a probléma. "Nem látunk be a falak mögé. Azt kell ugyanakkor tapasztalnunk, hogy elszemélytelenedett a világ, az emberek nem figyelnek oda egymásra, vagy ha észreveszik is, sokszor inkább elfordítják a fejüket" - tette hozzá.

A bántalmazott gyerekből bántalmazó lesz

Az emberek nem szívesen vesznek össze az ismerőssel, a szomszéddal, inkább nem avatkoznak be más család életébe, a rendőrség szerint így duzzad fel azoknak az erőszakos cselekményeknek száma, amelyek nem kerülnek napvilágra. Pedig akár egy névtelen bejelentés is elég volna például a rendőrségi Telefontanú vonal ingyenes zöld számára.

"Persze, a rendőrség csak kezelni tudja a helyzetet, a családon belüli erőszak komplex probléma, amely ráadásul generációkon átível. Hiszen tudjuk: a bántalmazott gyerekeknek ez beépül a viselkedésébe, és később ők is nagyobb eséllyel válnak erőszakos személyiséggé, illetve bántalmazókká" - tette hozzá az ifjúságvédelmi referens. Szerinte az is megoldás lehet, ha valaki a civil szervezetek figyelmét hívja fel egy erőszakos családtagra szintén anonim módon hívható telefonszámaikon keresztül.