Segítőkész britek szálltak be a Seuso-ügybe

2006.11.03. 19:03

Élénk vita folyik Nagy-Britanniában a Seuso-kincsről, amelyet közel harminc éve feltehetően Magyarországon találtak meg, de aztán rejtélyes módon egy brit lordnál kötött ki. Magyarország korábban sikertelenül próbálkozott a visszaszerzésével, de az egyik tekintélyes brit régészprofesszor az [origo]-nak kijelentette, ha a magyar kormány aktivizálná magát, lenne esélye arra, hogy megkapja a római kori ezüstöket.

"Itt az ideje a tudományos megközelítésnek" - írja a The Guardian című brit napilap pénteki számában Nagy-Koppány Kornélia, a magyar kulturális minisztériumot képviselő jogász, amivel azt jelzi, Magyarország nem adta fel a harcot a feltételezések szerint a 70-es években Fejér megyében talált ezüstleletért, a Seuso-kincsért. A 14 darabos római kori ezüst lakomázó készletet a 80-as évek eleje óta egy brit arisztokrata, Northampton márki birtokolja. A magyar állam egyszer már megpróbálta tőle visszaperelni a kincseket - sikertelenül.

A kincs azután került ismét a figyelem középpontjába, hogy a Bonhams aukciós ház október 18-i kezdettel egy hétre kiállította a tárgyakat Londonban. Magyarország Nagy-Koppány levele szerint azt szeretné elérni, hogy a tálakat és kancsókat alapos tudományos vizsgálatnak vessék alá, mindenekelőtt a Fejér megyei Polgárdiban, a 19. század végén előkerült és a Nemzeti Múzeumban őrzött négylábú ezüst állvánnyal, az úgynevezett quadripusszal hasonlítsák össze. Az állvány a Seuso-kincsekhez hasonlóan díszes kivitelezésű, és ugyancsak nagy tisztaságú ezüstből készült. A magyar régészek szerint valószínű, hogy a quadripus az egyik, a Seuso-együttesbe tartozó nagyméretű tálat tarthatta.

Magyarország barátai

A brit sajtóban a kiállítás kapcsán komoly vita bontakozott ki, amelyből kiderült, Magyarországnak tekintélyes támogatói akadnak az Egyesült Királyságban. A kiállítás megnyitásának másnapján napjaink egyik legnevesebb régészprofesszora, Colin Renfrew tett közzé egy levelet a The Times című napilapban, amelyben azt a kérdést tette fel, nem lenne-e itt az ideje, hogy a márki megpróbálja meghatározni, honnan származnak a kincsek, és lépéseket tegyen azok visszaszolgáltatására.

Renfrew az [origo] e-mailben feltett kérdéseire azt válaszolta, hogy ő és tudóstársai - "akik ebben az ügyben Magyarország barátai" - nem értik, miért nem aktívabb a magyar kormány. A professzor szerint egy újabb bírósági eljárának nincs ugyan itt az ideje, de Magyarországnak sajtóközleményt kellene kiadnia, illetve hivatalosan segítséget kérni a brit kormánytól.

A professzor biztos benne, brit múzeum nem fogja megvásárolni a kincseket, de egyelőre semmi nem akadályozza Lord Northamptont, hogy eladja azokat. Bár a brit jogszabályok ma már meglehetősen szigorúak a bizonytalan eredetű kincsekkel kapcsolatban (a Seuso-ezüstnek nincsenek eredetpapírjai), Renfrew szerint az sem kizárt, hogy az új tulajdonos kiviteli engedélyt kap, vagyis elviheti az ezüstöt Nagy-Britanniából.

A quadripus

Renfrew az ügyben felszólalt a Lordok Házában is, ahol kérdésére azt a választ kapta, hogy eddig még senki nem kért kiviteli engedélyt a Seuso-kincsekre, de nem is biztos, hogy a brit kormánynak kellene ebben az ügyben döntenie. A kormány nevében válaszoló Lord Davies szerint mindenesetre figyelemmel kísérik a kincsek sorsát.

A sajtóban kibontakozó vitában megszólalt Lord Redesdale, a parlament összpárti régészeti csoportjának titkára is, aki szerint szintén szükséges a kincsek teljes körű vizsgálata, hogy kiderüljön, honnan is származnak. Azt Redesdale is elismeri, hogy Magyarországnak közvetett bizonyítékok tekintélyes sora áll rendelkezésére - például többek közt épp a polgárdi quadripus.

Közvetlen bizonyíték - amire nagy szükség lehet egy jövőbeni eljárásban - eddig mindössze egy áll rendelkezésre: a rézüstön, amelyben az ezüsttárgyakat elrejtették, olyan talajmintákat találtak, amelyek megegyeznek annak a kőszárhegyi pincének a földjével, ahol a kincseket a feltételezések szerint megtaláló kiskatonát, Sümegh Józsefet 1980-ban felakasztva találták. Halálának körülményei azóta sem tisztázottak, többen felvetették, hogy gyilkosság áldozata lett, ezt azonban nem bizonyították. 

Egyszer már vesztettünk

Renfrew professzor levele nyomán szerettük volna megtudni, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium a pénteki Guardianben megjelent levélen túl tervez-e valamilyen lépéseket a Seuso-ezüst megszerzése érdekében. Bánkutiné Hajdú Éva, aki korábban miniszteri biztosként foglalkozott a Seuso-kincsekkel, azonban csak annyit mondott, hogy az ő megbízatása a miniszteri biztosi poszttal együtt megszűnt, új megbízást pedig nem kapott. Nagy-Koppány Kornélia ügyvéd külföldön tartózkodik, és nem elérhető.

A tárca sajtóosztályán mindössze annyit közöltek, fenntartják az októberben kiadott közleményben leírtakat, vagyis hogy Magyarország igényt tart a kincsekre. A minisztérium erről még a kiállítás előtt levelében tájékoztatta a Bonhams elnökét. A magyar jogszabályok értelmében a kincsek a magyar állam tulajdonát képezik, "erre figyelemmel tulajdoni igényünket továbbra is fenntartjuk, és ezzel kapcsolatosan minden lehetséges jogi lépést megteszünk" - írta a minisztérium.

Fotó: MTI

A magyar állam egyszer, 1993-ban már pert vesztett egy New York-i bíróságon, ám a magyar álláspont szerint akkor a bíró korlátozta a bizonyítékok bemutatását, így az esküdteknek esélyük sem volt, hogy teljes egészében lássák az ügyet. Nagy-Koppány a Guardianben azt írta, hogy ez az ítélet nem jelenti azt, hogy a magyarok érvei elhanyagolhatók lennének.

A Bonhams elnöke szerint ők a kiállítással csupán lehetőséget teremtettek arra, hogy a szakmai közönség megcsodálhassa a kincseket, míg Lord Northampton jogi képviselője azt hangsúlyozta, hogy az 1993-as bírósági ítélet alapján a tárgyak a márki tulajdonát képezik, arra más nem formálhat jogot, Magyarország érvei pedig elégtelenek.

A kiállítás azért is okozott nagy izgalmat, mert a brit sajtó tudni véli, az anyagi gondokkal küzdő Lord Northampton el akarja adni a 70 és 100 millió font közötti értékre becsült kincset, és ezt a márki sem cáfolta. Úgy fogalmazott: reményei szerint a kiállítással veszi majd kezdetét az eladási folyamat, és reméli, hogy valaki vagy valamilyen intézmény megveszi a gyűjteményt, amely azután állandó kiállításon lesz majd megtekinthető. Bánkutiné Hajdú Éva korábban már jelezte, Magyarország nem fogja megvenni a kincseket.

Kovács Áron

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK