Hidegen hagyja Romániát a magyar kisebbségi példa

Etnobiznisz vagy nemlétező kisebbségi törvény, kedvezményekből kimaradó kínaiak vagy oszthatatlan nemzetállam - csak néhány különbség a magyar és a román kisebbségpolitika között. Bár a román és a magyar kormány csütörtöki találkozóján nem szerepel kiemelten az erdélyi magyarok helyzete, mi mégis megragadtuk az alkalmat, és megnéztük, milyen jogai vannak egy Romániában élő magyarnak - és ugyanakkor egy Magyarországon élő románnak. A különbségek jelentősek.

"Feltörlik Magyarországgal a padlót" - így fogalmazott a román diplomáciára utalva Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke. Az ellenzék szerint nincs értelme közös kormányüléseket tartani, ha a kormány szóba sem hozza az erdélyi magyarok autonómiáját vagy azt, hogy miért nincs még mindig kisebbségi törvény Romániában, melyet tizenöt éve próbál kiharcolni a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ).

A kormánypártok részéről nyilatkozók viszont azt mondják, a magyar kormány természetesen támogatja az erdélyiek autonómia-törekvéseit, azonban a mostani találkozót a "gyakorlati ügyek" fogják meghatározni, például a két ország fejlesztési terveinek összehangolása. Románia ugyanis, hétéves tárgyalás után, január elsején csatlakozik az Európai Unióhoz - vagyis van miről beszélni, elég csak a román munkavállalók beengedésének ügyét említeni.

Az erdélyi magyar autonómia ügye kényes téma - bár a kormányprogramban szerepel, hogy a magyar kormány ezt támogatja, nemigen hozzák szóba. A román politika minden eddigi autonómia-tervet mereven elutasított - bár az EU-s csatlakozáshoz közeledve alkotmányt módosított, minden lényeges nemzetközi emberi jogi dokumentumot ratifikált, és ezért dicséretet is kapott, leszámítva, hogy a gyakorlati megvalósítással több nemzetközi szervezet szerint vannak problémák. Ezekban a nemzetközi egyezményekben sok szó esik a kisebbségekről, de nemigen szólnak autonómiáról.

Romániát a kisebbségekkel kapcsolatban sokat bírálják alkotmányának egyes részei miatt - melyben a "kisebbség" szó helyett mindenütt az szerepel: "a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek", és azért is, mert még mindig nincs kisebbségi törvénye. Utóbbit tizenöt éve próbálja elfogadtatni az RMDSZ, mindeddig sikertelenül. Az egyik tervezetet éppen a tavalyi közös román-magyar kormányülés után röviddel szavazta le a román szenátus. Most a képviselőház bizottságai vitáznak az RMDSZ tervezetéről, a tárgyalások akadoznak.

Novemberben Traian Basescu román államfő a kisebbségi törvényről úgy nyilatkozott, hogy "a romániai magyarságnak törvény nélkül is megvan a kulturális autonómiája". Szerinte a jogszabályt el lehet fogadni, de nincs szükség kisebbségi önkormányzatokra. Januárban az Európa Tanács előtt pedig a magyar kisebbségi szabályozást bírálva azt mondta Basescu: Magyarországon nincs biztosítva a kisebbségek parlamenti képviselete, míg Romániában ez megvalósult.

Bezzeg a magyar?

Az egymásnak teljesen ellentmondó, komoly feszültséget rejtő nyilatkozatok mögött az [origo] most megkísérli megtalálni a tényeket. Arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen konkrét jogai vannak egy magyarországon élő románnak - és egy Romániában élő magyarnak.

Az összehasonlítás természetesen erősen sántít. A hazai román kisebbség például körülbelül tízezer fős, míg a romániai magyarság másfél milliós. Az itteni románok a határ mentén élnek, de csak szórványosan, szinte semelyik településen nem alkotnak többséget, ráadásul kétnyelvűek. A romániai magyarok viszont egyes megyékben nagy tömbökben élnek, másutt szórványosan és általában erősen őrzik vagy őrizni akarják identitásukat és anyanyelvüket.

A nemlétező román kisebbségi törvénnyel szembe a magyar kisebbségi törvényt állítani pedig azért nem célszerű, mert sokak szerint az, hogy a magyar törvény széleskörű szabadságokat ad a hazai kisebbségeknek, nem kis részben kikacsintás a határon túlra: a törvény megalkotói nagyrészben a szomszédos országoknak akarták megmutatni, hogyan is kellene egy kisebbségi törvénynek kinéznie.