A hajléktalanokért virrasztottak a Nyugatinál

Kartonlapokkal és takarókkal felszerelkezett fiatal aktivisták csatlakoztak péntek éjjel a Nyugati téri aluljáró hajléktalanjaihoz, hogy virrasztással hívják fel a járókelők figyelmét a fedél nélkül élők helyzetére. Bosszankodó és táncoló hajléktalanok, öltönyös miniszter, ingyensapkáért sorba álló család, édességet kínáló kisgyerek és értetlen bámészkodók váltották egymást a metró kijáratánál a Szolidaritás Éjszakáján.

"Tölts egy éjszakát az utcán, hogy észrevegyék azokat, akiknek nincs hova hazamenniük, hogy tiltakozzunk a rászorultak kilakoltatása ellen és hogy követeljük a lakhatáshoz való jog elismerését" - ezzel a felhívással invitálta az embereket a budapesti Nyugati téri aluljáróba péntek éjszakára Az Utca Embere nevű civil szervezet.

A délután négy órára hirdetett gyülekező után néhány órával sajátos kép fogadta a járókelőket: az aluljáró középső részét kartonlapok borították, rajtuk kisebb, beszélgető csoportokba rendeződve üldögéltek a fiatal aktivisták és a hajléktalanok. A kartonszőnyeg körül standot alakított ki valamennyi jelentősebb fedél nélküliekkel foglalkozó szervezet, az oszlopokat pedig ismertető anyagokkal, szórólapokkal, gyerekrajzokkal és versekkel ragasztották tele.

A Szafi (Szociális Aktív Fiatalok) kiállított egy leszerelt padkarfát, amelyet azért távolítottak el eredeti helyéről, mert szerintük ezeket a hajléktalanok éjszakai alvásának ellehetetlenítésére szerelte fel a főváros. Volt olyan aktivista, aki magával hozta a gyerekeit is a virrasztásra, egy négy-öt éves kisfiú édességet kínált körbe.

Fél nyolctól hajléktalan művészek, köztük Elzer Anna, Sárközi Laci és Szappanos Lajos olvasták fel verseiket és novelláikat, miközben egyre nőtt a rendezvény mellett bámészkodók száma. "A Nyugati téri aluljáróból szórakoztató központ lett. A gazdagok szórakoznak a szegényeken" - mondta bosszúsan egy bajszos hajléktalan férfi, miközben barátnője felháborodottan helyeselt. Az aluljáróban élők többsége azonban úgy tűnt, nem bánja a felfordulást.

"Nincsenek rövid távú céljaink, mi az emberek látásmódján szeretnénk változtatni. Nagyon picik vagyunk, de azért tudnak rólunk a politikában. Van változás, puhultak, bejött egy olyan szemlélet, hogy a hajléktalant nem csak sajnálni lehet, neki emberi jogai vannak" - magyarázta az [origo] tudósítájának egy szőke hajú, lila pulóveres lány, Az Utca Embere egyik aktivistája, mikor terjedni kezdett a hír a tömegben, hogy megérkezett a szociális és munkaügyi tárca vezetője, Kiss Péter. Az elegáns öltönyt és nyakkendőt viselő miniszter szinte azonnal az érdeklődés középpontjába került, mialatt egy hajléktalan férfivel beszélgetett, pontosabban inkább csak hallgatta őt és bólogatott.

A politikus érdeklődésünkre közölte, hogy "roppantul örül" a Szolidaritás Éjszakájának, mivel azt gondolja, hogy "a hajléktalanok problémájának egyik kulcsa éppen az, hogy legyen irántuk társadalmi szolidaritás és figyelem", hiszen a lakásukkal együtt általában az emberi kapcsolataikat is elveszítették. "Azért nem fogok egész éjszaka itt maradni" - válaszolta kitérően Kiss Péter, mikor arról kérdeztük, hogy beáll-e a virrasztók közé, de sietett megjegyezni, hogy napközben több hajléktalanellátó intézménybe is ellátogatott.

Egy hajléktalan asszony nem sokkal később éppen a szállókra panaszkodott az [origo] munkatársának. Szerinte előfordul, hogy "pofára mérve" döntik el, ki kap szállást és ki nem, és az is előfordult már vele, hogy ellopták a holmiját, ezért inkább a Margitszigeten tölti az éjszakákat. "Nem akarok ingyenélő lenni, hogy más teáját igyam. Az életem, már az se kellett, mert megalázottnak éreztem magam egy szelet zsíros kenyérért" - tette hozzá.

"Amikor délután idejöttünk, sokan furcsálták, hogy mit keresünk itt. Jött egy bácsi, és nekünk támadt, hogy mit beszélünk mi a hajléktalanok emberi méltóságáról, neki is ugyanúgy jár a méltóság, mert 30 éve dolgozik. Egy néni pedig elmondta, hogy ő is a kilakoltatás szélén áll, de ennek ellenére meg volt győződve arról, hogy aki hajléktalan, az maga tehet róla" - sorolta a rendezvényt rosszalló járókelők reakcióit az aktivista lány.

Később kisebb csetepaté tört ki, mikor két asszony összevitatkozott, és egyikük a másik arcába löttyintette a teáját. A konfliktus hamar megoldódott, a rendezvény szervezői lecsillapították és szétválasztották a veszekedőket. A lila pulóveres aktivista lány késő este arról számolt be, hogy kevés volt az efféle incidens. "Jött egyszer egy férfi, aki fekvő hajléktalonakat rugdosott, de őt is rögtön elvezették" - mesélte. Szerinte ez az éjszaka kifejezetten nyugodtnak számít itt az aluljáróban, az itt élőknek biztonságérzetet nyújt a civilek jelenléte.

Fél tizenegyre már sok hajléktalan elalaudt, látszott, hogy a rendezvény nem zavarta meg őket szokott életritmusukban. Néhányan kihasználták a Szolidaritás Éjszakája nyújtotta lehetőségeket, és táncoltak kicsit a CD-lejátszóból szóló zenére. A kartondobozokon néhány leesett műanyagpohár, kenyérdarab, egy kevés kiömlött babgulyás tanúskodott arról, hogy az este többször is volt ételosztás. "Éjfélig több mint száz liter tea, három tartálynyi gulyás, és egy zsák kenyér fogyott el" - tudtuk meg az ételt szétosztó lányoktól, akik megemlítették, hogy nem csak hajléktalanok álltak be a sorba. Teát például sok nyugdíjas is szeretett volna inni, amikor pedig kesztyűt és sapkát osztogattak, volt, hogy jól szituált család is kért belőle.

Janecskó Kata