Nem bírnak az agresszív gyerekekkel

Egymást okolják szülők és tanárok, ha diákok közötti agresszióra  derül fény. A szülők a tanárokat vonnák felelősségre, az iskolák viszont inkább megszabadulnának a sok gondot okozó diákoktól akár úgy is, ha cserébe át kell venniük egy másik problémás gyereket. A kálózi iskolában társaikat terrorizáló gyerekekről írt cikkünk kapcsán érkeztek hozzánk tanácstalan olvasók levelei, annak próbáltunk utánajárni, mi a gyakorlat ilyen esetekben.

"Végső esetben az iskolák 'kicserélnek' egymás között egy-egy kezelhetetlen gyereket, hogy a diákok új környezetbe kerüljenek" - mondta egy budapesti általános iskola név nélkül nyilatkozó igazgatója az [origo]-nak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezelik a társaikkal agresszíven bánó gyerekeket. A tanköteles korú diákokat kirúgni nem lehet az iskolából, illetve csak abban az esetben, ha egy másik iskola fogadja őket. A problémás gyereket viszont egyik iskola sem látja szívesen, ezért alkalmazzák az iskolavezetők ilyen esetekben a kezelhetetlennek tartott gyerekek "cseréjét".

Ezt a lépést azonban számos intézkedésnek kell megelőznie. A tanárok először az agresszívvá vált gyerek szüleit értesítik, de ha úgy ítélik meg, kérhetik az iskolapszichológus, vagy a területileg illetékes nevelési tanácsadó segítségét is. Iskolapszichológus viszont nincs minden iskolában és ha van is, csak bizonyos napokon rendel, a gyerekek pedig csak szülői engedéllyel kereshetik fel - ez például akkor jelenthet gondot, ha a gyerek pont valamelyik szülője miatt érzi úgy, hogy segítségre lenne szüksége.

Az iskolai agresszió pedig sok esetben utalhat otthoni problémákra: a társaikkal durván bánó gyerekek gyakran erőszakos, bántalmazó légkörű családban nőnek fel - nyilatkozta egy pszichológus az [origo]-nak, aki névvel nem kívánt megszólalni az ügyről. Ugyanakkor más okai is lehetnek a gyerekkori agressziónak: ebben a korban a depresszió megnyilvánulása is lehet.

Az iskolai agresszió nagy részére azonban valószínűleg nem derül fény, mert a gyerekek nem mernek beszélni róla. A Fejér megyei Kálozon nemrég került napvilágra, hogy néhány diák már hosszú idő óta rettegésben tartotta társait. Az egyik bántalmazott 12 éves gyerek csak a rendőrségi vizsgálat során merte elmondani, hogy az egyik osztálytársa mindennap bántotta.

Korábbi cikkünk kapcsán több olvasónk is arról számolt be, hogy hasonló esetek máshol is előfordultak, néhányan a gyerekek iskolai túlterheltségét és az erőszakos filmeket okolják az agresszió kialakulásáért, de a helyzet kezelésére szolgáló jó megoldással vagy pozitív példával egyik levélíró sem találkozott.

A titokban zajló iskolai agresszió miatt a szülők és a tanárok egymásra mutogatnak. "Mit várunk az iskolától, ha sokszor a szülő-gyerek viszonyban sem derül rá fény, hogy a gyereket bántja az osztálytársa?" - állt ki a tanárok mellett egy fővárosi iskola igazgatója. Egy olvasónk azonban a tanárok felelősségére helyezne nagyobb hangsúlyt. "Egyszerűen nem tudják, hogy hogyan kellene ezt a helyzetet megoldani, és ezért inkább bagatellizálnak, és arra hivatkoznak, hogy máshol is előfordul ilyen" - írta egyik olvasónk a kálozi eset kapcsán.

"Fontos, hogy az iskola vezetése beismerje, hogy ilyen probléma merült fel és foglalkozzon vele" - mondta az egyik kerületi gyerekjóléti szolgálat munkatársa, aki szintén csak úgy vállalta a nyilatkozatot, ha nem írjuk le a nevét. Szerinte az iskolák légköre döntő fontosságú, a pedagógusoknak jobban kellene figyelni a gyerekekre, nem kizárólag a tudásukat értékelni. Az csak végső megoldásként merülhet fel, hogy a gyereket eltávolítsák az iskolából - tette hozzá a fővárosi gyerekjóléti szolgálat munkatársa. Szerinte a szakembereknek - pszichológusnak, tanárnak, szociális munkásoknak - együtt kellene összefogniuk annak érdekében, hogy segíteni tudjanak a problémás gyerekeknek.

Tiefenthaler Eszter