Több iskolát is érdekel a borsodi tanárverés

Igazgatói megrovó a büntetése azoknak a harmadikos diákoknak, akik a múlt héten megverték a tanítónőjüket. Az iskola vezetője szerint sok más intézményből is felhívták az eset után, és jelezték, náluk is történnek hasonló incidensek, de nem hozzák nyilvánosságra. Az ügyben megkérdezett szakértők némileg bizonytalanok, mit is kell tenni az erőszakos gyerekekkel.

Mi legyen a büntetés? (Képünk illusztráció, nem a hernádnémeti iskolában készült)

"Magyarország rengeteg iskolájából és még óvodájából is hívtak, hogy ott is előfordultak hasonló esetek, de jó hírnevük érdekében ezt palástolják" - mondta az [origo]-nak a hernádnémeti iskola igazgatója, Erdélyi János. Konkrét intézményeket nem említett, de szerinte a legtöbb helyen vannak hasonló incidensek, csak máshol nem tesznek feljelentést. "Ebből senki nem csinál ügyet, én ügyet csináltam. Én hívtam a rendőrt, én hívtam az orvost. Úgy gondoltam, ha nem jelentem a dolgot, bűnpártolásban veszek részt" - jegyezte meg.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hernádnémetiben a múlt héten 9 és 11 éves diákok bántalmazták tanítónőjüket, amikor egy társukat fegyelmezési szándékkal kihívta a táblához. Tárgyakat vágtak hozzá, és a lábát is megrúgták. Az elkövető diákok igazgatói megrovást kaptak.

Az igazgató elmondása szerint az elkövető diákokkal már korábban is volt probléma. Ezt jelezték is a szülőknek, akik saját kérésükre beültek néhány órára, úgy, hogy nem szólhattak bele az óra menetébe. Ilyenkor a gyerekek rendesen viselkedtek - számolt be Erdélyi János, aki hozzátette, a mostani eset után viszont a jegyző már kötelezte is a szülőket, hogy járjanak be az órákra.

A község jegyzője, Batta István úgynevezett védelembe vételi eljárást kezdeményezett, amire akkor van szükség, ha a gyermek veszélyeztetettségét a család nem tudja vagy nem akarja megszüntetni, de a fejlődése a családi környezetben még biztosítható. Az eljárás lényege, hogy a gyermekjóléti szolgálat családgondozója gondozási-nevelési tervet készít a szülők számára, és annak betartását rendszeresen ellenőrzi. Ha ez a megoldás nem vezet eredményre, végső esetben szóba kerülhet, hogy kiemelik a gyerekeket a családból.

Az [origo] által megkérdezett szakemberek körében nincs egyetértés azzal kapcsolatban, mihez is kellene kezdeni a verekedő diákokkal. Az oktatási jogok miniszteri biztosa, Aáry-Tamás Lajos például azt mondta, szerinte az eset nem maradhat büntetlenül, bár konkrét büntetési javaslatot nem tett. Az ügyet szerinte helyi szinten kell elintézni. Javasolta, hogy a tanárok, szülők, család- és gyermekvédelmisek, civil szervezetek működjenek együtt hosszabb távú megoldás érdekében.

Az iskolaigazgató szerint az oktatási minisztériumnak el kellene gondolkodnia azon, hogy lejjebb vigyék a büntethetőség korhatárát, hogy az ilyen gyerekeket "ki lehessen vonni a forgalomból." Németh Zsolt kriminológus szerint viszont a büntetőjog alkalmazásáról semmiképpen nem lehet szó. Úgy látja, az ilyen esetek előfordulása bizonyos szempontból "normális", a mai viszonyrendszernek felel meg: egyre szabadabb a közbeszéd, ennek megfelelőek a rendellenességek is.

Németh Zsolt azonban személy szerint szkeptikus akkor, amikor tanároktól hallja, hogy félnek a szünetekben a gyerekektől. Szerinte ugyanis a tanároknak tudniuk kellene kezelni a diákokat. Az iskolaigazgató elmondta, hogy pályáztak már - egyelőre sikertelenül - konfliktuskezelő tréning indítására a helyi szakembergárda számára.

Az Országos Kriminológiai Intézet bűnözéskutatási osztályának megbízott vezetője, Kerezsi Klára szerint az eset nem maradhat reakció nélkül, de a megoldás semmiképpen nem a büntetés. Le kell ülni a gyerekekkel, a szülőkkel, és tisztázni, hogy milyen magatartások nem megengedhetők az iskolában - mondta. Szerinte az ilyen esetek a társadalmi változásokkal magyarázhatók: a biológiai érés ma már évekkel korábbra esik, míg a társadalmi érés - például a szülőktől való elszakadás, a munkába állás - nagyon későre tolódik.

Benda Viktória gyermekpszichológus még nem hallott olyanról, hogy ilyen fiatal korban követtek el ilyesmit gyerekek. Szerinte nagyon szélsőséges esetről van szó. Annak magyarázata, hogy a gyerekek "sokkal többet engednek meg maguknak", mint korábban, a szülői mintákban keresendő - jegyezte meg, hozzátéve: sok szülőnek nincs ideje, energiája odafigyelni a gyerekeire. Sok múlik azonban a tanárokon is, hogyan kezelik az ilyen helyzeteket.

Haraszin Éva