Hitvitában kell okosnak lennie a kormánynak

Ha összezárnak négy egészségügyi szakértőt, mi lesz az, amin biztosan összevesznek? Például azon, hogy az egy- vagy több-biztosítós rendszer működik-e jobban. Elméleti kérdésnek tűnik, de a kormány tavasszal dönt, és bármi is lesz az eredmény, gyakorlatilag minden embert érinteni fog. A témáról csütörtökön kezdődött nagyszabású konferencián kiderült, sokak szerint nem is annyira szakmai, hanem politikai vagy hiten alapuló döntésről van szó.

A konferenciát megelőzően került fel az Egészségügyi Minisztérium honlapjára egy liberális közgazdászok által jegyzett tanulmány, amely szerint már júliustól olyan egészségbiztosítási rendszer jönne létre, amelynek finanszírozásában részt vennének üzleti biztosítók is. A tervezet szerint az állami biztosító is megmaradna, a járulékok 60-65 százalékát azonban a profitérdekelt magánbiztosítók kezelnék.

A rendszer lényege, hogy az állampolgárra bízzák: kössön biztosítást az egészségügyi ellátásra ugyanúgy, mint ahogy autójára. Ha kár van, vagyis megbetegszik, akkor a biztosító a Cascóhoz hasonlóan fizeti helyette a kórházi költségeket. Bizonyos alapellátásokat azonban a felelősségbiztosításhoz hasonlóan továbbra is állna az állam.

Ez azonban nem ilyen egyszerű, és ez kiderült a csütörtökön az Országgyűlésben kezdődött kétnapos konferencián is, amelyen közel 500 szakértő és politikus vett részt. Draskovics Tibor, az Államreform Bizottság alelnöke az [origo]-nak elmondta: mivel az egészségügyi reform legfontosabb lépéséről van szó, így azt szakmai vitáknak kell megelőznie. Három lehetséges utat vázolt fel: a jelenleg is működő Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) révén, regionálisan szerveződő több OEP-pel, illetve piaci elven működik biztosítók segítségével is (ez a több-biztosítós modell). Hozzátette: tavasszal dől el, hogy melyik verzió valósul meg, az erről szóló törvény pedig a tervek szerint az idén megszületik.

Azt a csütörtökön felszólaló 11 egészségügyi szakember többség is elismerte, hogy mind az egy-, mind a több-biztos rendszer mellett szólnak érvek és ellenérvek. Erről a legtöbb egészségügyi reform előtt álló országban komoly viták folynak. Így annak eldöntése, hogy végül melyik rendszer valósul meg, nem szakmai, hanem inkább politikai kérdés. Akadt, aki úgy fogalmazott, valójában hitvitáról van szó.

A neves közgazdász, Kornai János így csak azokat a lépéseket összegezte, amelyeket a modellválasztás nélkül is meg kellene tenni. Kornai szerint meg kell határozni azokat a beavatkozásokat, amelyek a biztosításért cserébe járnak a betegnek. A közgazdász elmondta: szükséges az is, hogy mindenkinek legyen egészségbiztosítása, nem engedhető meg az, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan több millió ember biztosítás nélkül éljen.

Több-biztosítós modell

A szakértői anyag összeállításában részt vevő Bauer Tamás volt szabad demokrata képviselő a piaci elven működő, több-biztosítós modell mellett érvelt. A közgazdász szerint csakis az egymással versengő biztosítók tudják felszámolni a hálapénzfizetés gyakorlatát, illetve csak a profitorientált biztosítók képesek arra, hogy féken tartsák a megugró egészségügyi kiadásokat. Bauer elmondta: nem ért egyet azokkal a kijelentésekkel, miszerint az egészségügy nem üzlet. Szerinte ennek bizonyítéka az, hogy amikor egy orvos a beavatkozások közül választ, akkor bizonyos cégeket, gyógyszergyártókat, beszállítókat juttat profithoz. Az orvos így üzleti stratégiák közül választ, vagyis az egészségügy üzleti alapon működik.

Juhos András, az UNIQA Biztosító igazgatósági tagja elmondta: a hazai biztosítók már vizsgálták azt, hogy milyen körülmények között lépnének piacra, ha a kormány a több-biztosítós modell mellett döntene. Juhos szerint, amennyiben a hotelszolgáltatásokhoz hasonló pluszjuttatások nyílnak meg a biztosítók előtt, akkor csak abban az esetben éri meg belépni a piacra, ha a hálapénz megszűnik, ellenkező esetben a biztosítók rosszul járnak, mivel megkerülhetik őket. A biztosítók szeretnék azt is, hogy válogathassanak, hogy melyik kórházzal kötnek szerződést. Juhos nem titkolta, hogy ennek célja az, hogy a jobb teljesítményt felmutató kórházakkal tudjanak szerződést kötni.

Egybiztosítós modell

A több éven keresztül a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnél (OECD) dolgozó Orosz Éva a több-biztosítós modellel járó veszélyekre hívta fel a figyelmet. A közgazdász szerint a nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy azokban az országban, ahol profitorientált biztosítók szervezik az ellátást, ugyanúgy sokat költenek az egészségügyre, ennek ellenére még rosszabb is a betegek állapota. A biztosítók ugyanis a profitban érdekeltek, nem pedig a betegségek kezelésében. Orosz szerint ugyancsak hátrány, hogy ez a modell még a középosztály egy része számára is elviselhetetlen terhet jelent. A közgazdász szerint a megoldás az lenne, ha regionálisan szerveződne egy-egy biztosító, amely tisztában van a helyi szükségletekkel.

Az egybiztosítós modell mellett érvelt Dózsa Csaba, a Corvinus Egyetem munkatársa is. A közgazdász szerint a jelenlegi rendszer hibája, hogy az állami biztosítóként működő OEP a dinoszauruszhoz hasonlóan csak lassan tud reagálni. Ahhoz, hogy valódi biztosítóként tudjon működni, arra lenne szükség, hogy több funkciót kapjon, valamint informatikailag is fejlesszék. Dózsa a több-biztosítós rendszert azért is ellenzi, mert szerinte amíg a fogászat például privatizálható, addig a sürgősségi ellátás és az onkológia például nem.

Szabó András