Vágólapra másolva!
Az új büntető törvénykönyvben is szerepelni fog a büntetések között az életfogytig tartó szabadságvesztés az igazságügyi tárca szerint. Vannak olyan civil szervezetek, amelyek ezt ellenzik, mert szerintük az embertelen bánásmód kategóriájába tartozik. A minisztérium államtitkára szerint azonban a magyar társadalom egyelőre nem fogadná el a szankció megszüntetését.
Vágólapra másolva!

A Magyar Nemzet csütörtöki számának címlapján megjelent cikk szerint az IRM jogászai körében "komolyan felvetődött, hogy megszüntetik a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést". Ezek olyan esetek, amikor a bíró az ítéletben kiköti, hogy az elítélt feltételesen sem helyezhető szabadlábra. Kondorosi Ferenc, a tárca államtitkára elmondta, az új büntető törvénykönyvvel kapcsolatos szakmai-tudományos vitákon valóban napirenden van ez a kérdés, de a minisztérium által készített tervezetben továbbra is szerepel ez a szankció.

Kondorosi Ferenc [origo]-nak azt mondta, hogy azért merült fel ennek a büntetésfajtának a megszüntetése, mert egyes civil szervezetek, jogvédők ellenzik, mivel emberiesség szempontjából nem tartják elfogadhatónak. Európa országainak többségében egyébként már nem létezik az életfogytig tartó börtönbüntetés, és 15 év után megvizsgálják, hogy a rabok szabadlábra helyezhetők-e. Szerinte ezt a magyar társadalom egyelőre nem fogadná el. Tapasztalata szerint az emberek többsége az enyhébb esetekben is büntetőjog után kiált, és szigorú büntetést követel.

Az Amnesty International magyarországi csoportjának vezetője, Fodor Márk, bár hivatalosan nem foglalt állást, elmondta, szerinte sokat mond, hogy a nemzetközi törvényszékek még az olyan bűncselekményekre is ritkán szabnak ki életfogytig tartó szabadságvesztést, mint a népirtás és az emberiség ellen elkövetett bűnök.

Az államtitkár személy szerint nem tartja helyesnek a büntetés eltörlését, azért sem, mert ezt aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságoknál és egyéb minősített eseteknél szokták kiszabni. A kérdés megítélésénél azonban meg kell vizsgálni például az emberiesség szempontját, megőrizheti-e vajon az elítélt emberi méltóságát úgy, hogy tudja, soha nem szabadulhat. Tudomása szerint pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az ember személyisége 15 év elzártság után szétbomlik, ezért sok szakember szerint ezután már nem indokolt börtönben tartani az elítéltet.

Az új BTK-ról a következő hónapokban országszerte szakmai viták lesznek, a végleges döntést ez után hozzák meg. Az [origo] kérdésére, látja-e annak valós esélyét, hogy a minisztérium szándékával ellentétes döntés szülessen, az államtitkár azt válaszolta, akkor igen, ha az Alkotmánybíróság kimondja a szankció alkotmányellenességét. Az Alkotmánybírósághoz eddig összesen két indítvány érkezett ebben a témában, mindkettő magánszemélytől - mondta el az Alkotmánybíróság sajtófőnöke, Sereg András. Azt még nem lehet tudni, hogy az AB teljes ülése mikor veszi fel napirendjébe az ügyet.

Biczó László, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának helyettese szükségesnek tartja a tényleges életfogytiglan fenntartását. Szerinte veszélyes lenne az életfogytig tartó szabadságvesztés teljes eltörlése, mert akkor esetleg az is szabadulhatna, akiben semmi pozitív változás nem történt elítélése óta.

Akik ilyen büntetést kapnak, egyébként is különös kegyetlenséggel elkövetett, esetleg sorozatgyilkosság, gyermekgyilkosság miatt elítélt emberek, akik ellen a társadalomnak meg kell tudnia védeni magát - mondta Biczó, aki hallott már olyanról, hogy egy nyugati országban valaki 40 éve van már úgy börtönben, hogy ötévente felülvizsgálják, hogy szabadon bocsátható-e, és mindig úgy döntenek, hogy nem. Kérdéses, hogy ez a megoldás a humánusabb, vagy az, ha már az elején közlik velük, hogy soha nem fognak szabadulni.

"Én nem rendelkezem olyan információkkal, amelyek alapján felül kellene vizsgálni a jelenlegi rendszert" - mondta Csapó József, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka. Ebben a börtönben tartják fogva az életfogytiglanra ítéltek többségét. A parancsnok elmondta, azok az elítéltek, akik életfogytiglan maradnak a börtönben, egyelőre nem okoznak különösebb problémát fogvatartóiknak. Dolgoznak, részt vesznek a foglalkozásokon, eddig nem kellett fegyelmezni őket. Kezelésüknél azonban figyelembe kell venni, hogy "nincs vesztenivalójuk, bármikor elszakadhat a cérna", ezért biztonságosabb körülmények között, elkülönítetten kell őket tartani. A börtönparancsnok elmondása szerint jellemző, hogy ezek a rabok bíznak abban, hogy sorsuk megváltozik, és egyszer kiszabadulhatnak. Szerinte azonban nem szabad éltetni bennük ezt a reményt.

Haraszin Éva