Az SZDSZ talpasain múlhat a Fodor-Kóka verseny

Még fideszesek is adtak tanácsot SZDSZ-eseknek, hogy ki legyen a liberális párt új elnöke, de a jelek szerint a szabad demokraták tanácstalanok. Az SZDSZ politikáját több mint egy évtizede meghatározó Kuncze Gábor távozása után, talán csak néhány szavazat fogja eldönteni, hogy a pártba nemrégiben belépett Kóka János, vagy az egykori Fidesz-alapító Fodor Gábor vezetheti tovább az SZDSZ-t.

Egymással ellentétes eredményre jutott két közvélemény-kutató cég, amikor néhány nappal az SZDSZ elnökválasztó küldöttgyűlése előtt a két jelölt népszerűségét vizsgálta: a Szonda Ipsos Fodor Gábor fölényét jelezte, míg a Medián Kóka Jánost hozta ki esélyesebbnek a liberálisok körében. A kutatókhoz hasonlóan ellentmondásos képet kapott az [origo] is, amikor - a közelgő tisztújítás miatt név nélkül nyilatkozó - SZDSZ-tagokat kérdezett: budapestiek és vidékiek, Kóka és Fodor támogatói csak abban értettek egyet, hogy még mindig nincs biztos befutója az elnöki székért folyó versenynek.

Pedig a két jelölt és támogatóik erőteljes kampányt folytattak, a legszélesebb nyilvánosság előtt. A liberálisok elnökválasztása ráadásul nem csak a párt tagjait és szimpatizánsait mozgatta meg, arról szinte mindenki véleményt alkotott. "MSZP-sek, fideszesek, MDF-esek állítottak meg és adtak tippeket, hogy ki lenne a megfelelő elnök" - mondta az [origo]-nak egy szabad demokrata küldött.

Az általunk megkérdezett párttagok egyöntetű véleménye szerint a kampány használt az SZDSZ-nek, mert - ahogy a párt egyik felső vezetője fogalmazott - egy nyitott, demokratikus szervezet képét erősítette a közvéleményben. Ráadásul mindkét jelölt azt ígérte, hogy bővíteni fogja a liberálisok táborát, ehhez pedig jól jött az országos médiaérdeklődés, mert el tudtak jutni olyanokhoz is, akik amúgy nem kerültek volna kapcsolatba a párttal.

Lehet, hogy a pártnak használt a kampány, de a szembenálló felek viszonyának biztosan nem - árnyalta a képet egyik forrásunk, aki attól tart, hogy - bárki nyer is - tovább mélyül az évtizedes szakadék a párt két szárnya közt. Bár mindkét jelölt az együttműködést hangsúlyozta, forrásunk szerint megeshet, hogy ha Fodor nyer, megpróbál "leszámolni" a régi vezetéshez tartozókkal, míg Kóka győzelme esetén a "pártelit" (többek közt Horn Gábor, Magyar Bálint, Eörsi Mátyás) próbálhatja meg, hogy végre elhallgattassa a "pártellenzéket".

Forrásaink szerint sokat ártott a két elnökjelölt, illetve a két szembenálló tábor viszonyának, amikor előbb Fodor csapata kürtölte világgá, hogy Kóka saját szervezete, a II. kerület nem a gazdasági minisztert, hanem riválisát jelölte elnöknek, mire a pártvezetés egymás után többször is nyilvánosságra hozta, hány jelölés érkezett a jelöltekre. Ez utóbbit Fodor támogatói különösen barátságtalan gesztusnak találták, hiszen ezzel azt a látszatot kelthették, a meccs lefutott, Fodornak nincs esélye.

A talpasok lázadása

A kampány kezdeti szakaszában egy ideig úgy is tűnt, a leköszönő elnök, Kuncze Gábor és a régi vezetés által támogatott Kóka János a biztos befutó, de mára már senki nem mer biztosat mondani. "Gábor nagyon jó kampányt csinált, rácáfolt azokra az állításokra, hogy nem tud egy csapatot vezetni" - mondta az [origo]-nak az SZDSZ egyik ügyvivője, aki szerint különösen Fodor utolsó, a vidéki szervezeteknek szánt üzenetével (Liberálisok a Vidékért program) állíthatott maga mellé sokakat.

Egyik forrásunk - aki nem volt hajlandó elárulni, kit támogat - szerint az SZDSZ-ben is megtörténhet az, ami az MSZP-ben 2004 nyarán: akkor a lemondott Medgyessy Péter helyére a párt elnöksége Kiss Pétert állította volna, ám a párttagság - a "talpasok" vagy "mezei hadak" - fellázadt, és Gyurcsány Ferencet segítették a miniszterelnöki székbe. E logika szerint a régi vezetés kiállása többet ártott Kókának, mint amennyit használt, hiszen sokakban azt az érzést kelthette, hogy a fejük fölött döntöttek.

Belső kampány a nyilvánosság előtt

A jelenlegi vezetés többek - elsősorban persze a Fodor-pártiak - szerint nem is annyira Kóka mellett, mint Fodor ellenében áll, ami nem is csoda, hiszen utóbbi nyíltan bírálja az elmúlt évek politikáját: "Kiszámíthatatlanná váltunk saját támogatóink, még saját tagságunk számára is. Megesett, hogy taktikai érdekek miatt áldoztuk fel a liberális politikát" - írta többek közt elnökjelölti programjában. Fodor a fokozatosan teret vesztő párt tagjainak pesszimista hangulatára játszik, például azzal, hogy cselekvési programja elején hosszan sorolja, milyen veszteségek érték az SZDSZ-t 1998 óta.

Kettőből egyet gyúrni

A jelöltekről több szabad demokrata is azt mondta, egyiküket sem tartják ugyan ideálisnak - van, aki szerint egyenesen két rossz jelölt verseng -, de valakit választani kell. Az ilyen véleményt hangoztatók szerint a két különböző habitusú jelöltet "össze kellene gyúrni", azaz valamilyen formában meg kell egyezzenek, és a feladatokat megosztva, együtt kell dolgozniuk.

Ha Fodor nyer, Kóka akkor is megtartja miniszteri posztját, és ebből a posztból kísérelheti meg a gazdaságilag sikeres emberek megszólítását. Fordított esetben egyelőre nem tudni, milyen feladatot kaphatna Fodor. Kóka az [origo] kérdésére azt mondta, győzelme esetén ellenfele azt a posztot kérheti, amelyiket akarja.

A megegyezésre alkalmat teremthet, hogy a köldöttgyűlés utáni hétfőn Kuncze Gábor hivatalosan lemond a parlamenti frakció vezetéséről is. Ezután a képviselő-csoportnek két hete lesz, hogy új vezetőt válasszon. Ha Kóka nyer szombaton, gesztust tehet Fodor irányában, ha őt segíti a posztra. Fodor azonban akkor is frakcióvezető lehet, ha elnyeri az elnöki széket, hiszen Kuncze is éveken keresztül töltötte be a két posztot egyszerre.

Milyen legyen az SZDSZ?

Az SZDSZ szombati elnökválasztása nem csak egy személyi döntés, hanem egyfajta útválasztás is. A jelöltek megszólalásai alapján az évtizedes Kuncze-korszak (Kuncze Gábort először 1997-ben választották elnöknek) után az SZDSZ két lehetséges irányba mozdulhat el: Fodor visszatérne a rendszerváltó értékekhez, vagyis erősítené a hagyományos jogvédő, a társadalmi szolidaritást hangsúlyozó szerepet, míg Kóka a gazdaságilag sikeres (vagy azzá válni akaró) emberek pártjává alakítaná az SZDSZ-t.

Feltűnő eközben, hogy a két jelölt programja közt nincs igazi különbség. Ha kicsit másként is fogalmazva, de szinte mindegyik elem megtalálható mindkét jelölt ígéretei közt: mindketten 10 százalékosra növelnék a párt támogatottságát (ezt már Kuncze is kitűzte célként a 2002-es választások előtt), Kóka is hirdetett szociális programot, ahogy Fodornak is van elképzelése a pártszervezet korszerűsítéséről.

Fodor - Eörsi Mátyás szavaival - az SZDSZ lelkét célozza meg, amikor a rendszerváltó értékekről beszél. Kóka támogatói - például a Kunczéhez hasonlóan visszavonuló Pető Iván - azt mondják, hogy a múlt dicsőségéből nem lehet megélni, mert "a nosztalgia alkalmatlan egy párt vezetésére". Fodor támogatói ezzel szemben úgy tartják, Kóka érzéketlen a szociális kérdések iránt, a sikeres kevesekre pedig nem lehet stabil pártot építeni.

Mindketten hangsúlyozzák az SZDSZ önállóságát, és ennek érdekében a kampányban mindketten bebizonyították, hogy képesek konfliktusokat vállalni a koalíciós partner szocialistákkal. Az MSZP-ben azonban inkább Fodornak hiszik el, hogy "egy délután kivezetné a pártot a koalícióból", hiszen ő szorgalmazta például a kormány átalakítását. Talán ezért is látnák szívesebben az SZDSZ élén a szocialisták hívei inkább Kóka Jánost.

Kovács Áron