Elnéznek a magyar jótevő felett a szlovákok

2007.04.28. 11:12

Egyetlen ember volt a szlovák nemzetgyűlésben 1942-ben, aki nem támogatta a zsidók deportálást, a később életfogytiglanra ítélt Esterházy Jánost mégsem rehabilitálták a mai napig sem Szlovákiában. Az ítélet felülvizsgálatát Sólyom László köztársasági elnök is sürgette néhány nappal ezelőtt, Esterházy rehabilitációjára mégsem mutatkozik sok remény. Az [origo] megkereste a szlovák kormány illetékeseit is, ők későbbre ígértek érdemi választ.

"Hogy néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst, hivatalosan politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán?" - ezt a régóta megválaszolatlanul álló kérdést tette fel múlt héten Sólyom László köztársasági elnök Esterházy János szlovákiai magyar politikus halálának 50. évfordulóján.

Az előbb halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélt Esterházy volt az egyetlen politikus, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvénytervezetet az 1942-es szlovák nemzetgyűlésben. A szlovákiai magyar politikust a II. világháború után háborús bűnösként halálra ítélték, később az ítéletet életfogytiglanra változtatták, de azóta sem rehabilitálták, vagyis az ítéletet a rendszerváltás után sem vizsgálták felül.

Bár a köztársasági elnök Esterházy rehabilitációját sürgető kérdését nem hivatalosan intézte a szlovák kormány felé, a köztársasági elnök felvetése feltehetően eljutott a szlovák illetékesekhez. Sólyom László hivatalához azonban nem érkezett reakció a szlovák kormány részéről. Az [origo] a szlovák kormány szóvivőjét kereste meg azzal a kérdéssel, hogy a jövőben tervezik-e Esterházy rehabilitálását, illetve, hogy eddig ez miért nem történt meg. Egyelőre azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a szlovák igazságügyi minisztérium illetékese fog válaszolni kérdéseinkre.

Faképnél hagyta a nemzetgyűlést

"Keresztény és demokrata lelkiismeretem kategorikusan ellenzi a zsidók deportálását" - ezzel a mondattal hagyta el a szlovák nemzetgyűlés épületét Esterházy János 1942. május 15-én. A politikus így indokolta kiállását: "Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja".

A szlovákiai magyar politikust 1945 nyarán Pozsonyban letartóztatták, majd két évvel később a pozsonyi bíróság szenátusa kötél általi halálra ítélte fasizmussal való együttműködés miatt. A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot. Az ítéletet később életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatták. A halálos ítélet kimondása idején Esterházy Szovjetunióban raboskodott, ahol tíz év kényszermunkára ítélték és Szibériába küldték. 1949-ben nagyon gyenge fizikai állapotban vitték vissza Csehszlovákiába, ahol az ország csaknem valamennyi börtönében raboskodott, 1957-ben Mírov börtönében halt meg.

Esterházy nem kizárólag politikusi tettei miatt vívta ki sokak elismerését, emberiességéről is legendák keringenek. Raboskodása idején állítólag annyira hideg volt a fűtés nélküli börtönben, hogy a legmelegebb napokon is csak 15 fokra ment fel a benti hőmérséklet, a betegeskedő Esterházyt ez különösen megviselte. Egyik sikeres szökést végrehajtó rabtársa viszont annyira megkedvelte, hogy egy meleg pulóvert küldött neki. Egy másik történet szerint pedig a börtönőrök bort csempésztek be Esterházynak, amit ő átadott a papoknak, hogy azzal tudjanak misézni a börtönkórházban - mesélte a 2001-es emlékünnepen Lénár Károly katolikus pap, aki a lipótvári börtönkórházban találkozott a raboskodó politikussal.

Miért nem elég jó ember a szlovákoknak?

A politikus lánya, Esterházy-Malfatti Alice - a szlovákiai magyarok képviselőinek segítségével - 1989. november óta igyekszik elérni, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában rehabilitálják, ez azonban máig nem sikerült. A lánya 1994-ben kérelmezte az eljárás megújítását, de a bíróság ezt szlovák és cseh történészek szakmai ítéletére hivatkozva elutasította. Moszkvában ugyanakkor 1993-ban - Göncz Árpád kérését követően - megtörtént a hivatalos rehabilitáció.

"Ha rehabilitálnák, akkor a szlovákoknak el kéne ítélni saját magukat" - mondta az [origo]-nak Török Bálint, az Esterházy Emlékbizottság tagja, aki éppen ezért nem tartja valószínűnek a rehabilitálást. A bölcsészdoktor tudomása szerint Esterházyt már több különböző elismerésre felterjesztették, de ezek a felterjesztések sorra elbuktak amiatt, mert a szlovák állam nem támogatta őket. Bár Esterházy ítéletének felülvizsgálata elmaradt, ettől függetlenül tisztelői ápolják az emlékét, konferenciákat tartanak, a híres beszédének napján - május 15-én - a szlovákiai magyar párt emlékdíjat ad át, még monodráma is született a szlovákiai politikusról. "Akinek ilyen élete volt, nincs is szüksége a rehabilitálásra" - jegyezte meg Török Bálint bölcsészdoktor. 

Tiefenthaler Eszter

KAPCSOLÓDÓ CIKK