Jézust is zaciba juttatja a pénzszűke

Vágólapra másolva!
A közismert tévés húszmilliós karórájával bizonygatta a zálogházas, hogy a zaci nem a szegényekről szól. Bár az egyik napilap azzal riogatott, hogy a zálogházak növekvő forgalma jelzi - itt az elszegényedés bizonyítéka, az üzletvezetők szerint minden ugyanúgy megy mint régen, legfeljebb a becsüsök lettek válogatósak. Az intim légkör viszont nem változik soha: "Tizenöt? Rendben!"
Vágólapra másolva!

"Az asszony nem tud róla. Hagyjon" - válaszolta a fehér trikós férfi a zaciból távozóban, majd begyűrte rövid gatyája zsebébe a három darab ötezrest. Az imént adott be egy női aranyláncot, amit a farzsebéből húzott elő. Gyorsan, begyakorlottan ment az egész: "Tizenöt? Rendben." - mindössze ennyit beszélgetett a zálogház alkalmazottjával, aki szinte csak rápillantott a feleség egykori láncára.

Némi azonnali készpénzért sokan megválnak a család kopottas ékszereitől, éppen most vásárolt műszaki tárgyaktól, bundáktól és egyéb értékektől, de az [origo] által végiglátogatott zacik vezetői szerint túlzás, amit a Magyar Nemzet állított hétfői számában: a lap azt írta, megnövekedett a zálogházak forgalma, s mindez "barométerként jelzi az életszínvonal alakulását".

"Ez hülyeség!" - reagált erre az utóbbi évtizedben zálogházhálózatot létrehozó Aczél Katalin, aki szerint "ma is ugyanúgy jönnek az emberek, mint régen", azaz nem sokat változott a helyzet. Csupán az változott, hogy mit vesznek át az anyagilag megszorultaktól, bár az emberek ötletei - ha pénzszűkébe kerülnek - kifogyhatatlanok.

"Hordtak ide mindent. Műfogsort, ejtőernyőt, szemüveget, de leszoktattuk őket" - emlékszik vissza az Aczél Zálogház Kft. ügyvezetője. A cég egy másik üzletében szintén érdekes tárgyakat sorolt az ottani boltvezető, a láncfűrésztől a 70 forintos medálon át, a habverőig. Egyikért sem kaptak egy petákot sem a próbálkozók, a zálogházak jelentősen leszűkítették az elmúlt években a beszámítandó tárgyak körét. Már kocsikkal, szőrmékkel - és a régi nagy sláger - műszaki cikkekkel is egyre kevesebben foglalkoznak. Utóbbival például az a baj, hogy gyorsan fejlődik a technika, mire fél év múlva értékesítenék, olcsóbban lehet jobbat, újat vásárolni.

A médiasztár húszmilliós karórája

Aczél szerint kétféle ember létezik: aki be tudja osztani a pénzét, és aki nem. Van olyan nyugdíjas néni, aki évek óta szinte minden hónapban ugyanakkor adja be az ékszerét, majd 10 nap múlva menetrendszerűen kiváltja azt. "Csak egyetlen egyszer, tíz nappal kellene utolérnie magát" - állította a cégvezető. Egyúttal hozott ellenpéldát is: a Baross téri üzlet nyilvántartásában szerepel olyan ember is, aki eddig 52 zálogtárgyat adott be, de még egyet se váltott vissza.

"A zálogházak nem a szegényekről szólnak" - állította a látottak ellenére Aczél Katalin, de alátámasztani nem akarta véleményét. Aztán a munkatársa mégis elárulja, hogy egy ismert médiasztár, egy tévés is bevitte már hozzájuk a húszmilliós, brilles, sokkarátos arany karóráját. Erre főnöke határozottan megkért, hogy a nő nevét ne írjuk le, cserébe az egyik népszerű rappert is megemlíti, aki szintén közel ekkora értékben zálogosított el náluk valamit.

Fotó: Pályi Zsófia

Gyakran hozzák

Ha nem is hírességeket, de nagyban utazó vállalkozókat említett ügyfelei között egy szintén nyolcadik kerületi zaci névtelenséget kérő vezetője. "Gyakran van példa rá, hogy nem jött meg a várt átutalás az ügyfelétől, neki viszont szintén fizetni kellene, így berakja a milliós ékszerét" - mondott példát a negyvenes férfi. Az általa irányított bolt kínálata, vagyis amit bevesznek az ügyfelektől, az átlagos zálogház mintapéldája. Leginkább ékszerrel foglalkoznak, de abból szinte mindent átvesznek.

Hogy az arannyal teli pultok és polcok csillogását sokszorozza, vagy a tolvajoktól véd, nem tudni, de az üzlet szinte minden fala tükörből van. Fotózni, pláne videózni - csakúgy, mint máshol - itt se lehet, bámészkodni - mint mindenhol - igen. A pult vaskos üvegfedele alatt forma, méret és típus szerint rendezve hevernek a különféle ékszerek: pecsétgyűrűk (oroszlánfejestől a családi címeresig), valamint a vastagságban egymással vetekedő nyakláncok és karkötők. De a legérdekesebbek a külön kis kazettákba szortírozott medálok.

Keresztre feszített Jézusból méretre és fazonra is többféle van a centistől a gyerektenyér nagyságig. A delfinek, a szerencsét tulajdonosának nem hozott szerencsepatkók, a hajóhorgok és a tömör focilabdák kevésbé izgalmasak. Némi meglepetést okoznak ellenben a nagy mennyiségben bevett színarany Mercedes-emblémák. A parányitól az 5-6 centisig mutatják, hogy egykori tulajdonosuk mit hajtott, amikor még nem a zaciba járt.

Esküvő után zálogház

Ilyen ízléstelenségek az elegáns, V. kerületi zálogházban nincsenek. Az előző hellyel ellentétben a zsúfoltság látszatát is kerülő finom üvegszekrények felett festmények függnek. A dróton lógó súlyos keretek sarkaiban soknullás összegek, de miután egy csengetést követően bejutottunk a szalonszerű helyiségbe, kiderült: az idejárók rájuk sem pillantanak. Igazából csak a mélybordóra festett üzlet hangulatát erősítő, bár megvásárolható díszek.

Svájci karórák, 100-200 éves szobrocskák, de a legnagyobb mennyiségben itt is ékszerek. Ide most nem beadnak, hanem a zálogban bennragadt áruból válogatnak. Egy kalapos nő a francia csatos fülbevalókat nézegeti hosszan, végül mégis újabb karkötő kerül a csuklójára kettő másik mellé. A fizetéskor elárulja, hogy miközben építkeztek, nem csak vásárolni járt zálogházakba. "Jön a kőműves, megint kellene egy százas. Beadtam egy gyűrűt vagy egy láncot, de annyi mindig volt, amennyit hordtam" - mesélte.

Fotó: Pályi Zsófia

Elzálogosított értékek

Az eddigi üzletektől eltérően (3-3 ember őrizte az értékeket mindenhol) ezt a zacit egyedül üzemeltető középkorú nőt arról faggattuk, milyen sztorikat fűznek még az ügyfelek értékeik beadásához. De ő csak mosolygott. "Amiket nekem mondanak, azt nekem mondják. Ezt én nem árulhatom el" - csóválta a fejét. Végül annyit elmondott, hogy évek óta mi az, amin mindig megdöbben. "Sajnos nem ritka, hogy nyilvánvalóan vadonatúj jegygyűrűket hoznak hozzám. Azon mindig elgondolkodom, hogy friss házasok hogyan kerülhetnek ilyen helyzetbe? Minek kellett ahhoz történni, hogy életük legfontosabb tárgyát ide hozzák?"