Nicholas Stern: Magyarország is része a klímatörténetnek

Árvízveszély Budapesten és Londonban, olvadó víztorony a Himalájában és soha nem látott népvándorlás északra - nem fest túl rózsás képet a jövőről a klímaváltozást gazdasági szempontból vizsgáló Sir Nicholas Stern, aki azonban mindig hozzáteszi, hogy ha okosan viselkedünk, akkor nem lesz nagy baj. A Világbankot és a Blair-kormányt is megjárt neves közgazdász az [origo]-nak adott interjúban üzent a tétovázó magyar politikusoknak és gazdasági vezetőknek is.

Szerinte nem kell megállni

- Egy nemrég közzétett felmérés szerint a magyarok túlnyomó többsége aggódik a klímaváltozás hatásai miatt, de a magyar politikusok és gazdasági vezetők nem igazán foglalkoznak a kérdéssel. Mit üzenne ezeknek a politikusoknak és üzleti vezetőknek?
- A klímaváltozás mindenkit érinteni fog. Ez egy olyan jelenség, amelynek kialakulásához mindenkinek köze van, és amely mindenkinek az életét befolyásolni fogja. Hadd mondjak el egy példát, ami a lakóhelyemmel, Londonnal kapcsolatos. Az Egyesült Királyságot, azon belül is Londont várhatóan kevésbé fogja rosszul érinteni a klímaváltozás, mint más városokat. Így is sokkal csapadékosabb lesz azonban az időjárás a mostaninál, azaz ha nem lesz addig semmi fejlesztés, akkor a szennyvíz a Temzébe ömlik majd, mert nem fogja elbírni a rendszer. London Budapesthez hasonlóan egy folyó mellett terül el, így komoly árvízveszélynek lesz kitéve. Az éghajlatváltozás hatásai főként a víz révén jelennek meg: árvizek, viharok, szárazságok, a tengerszint emelkedése. És ez alól egyik ország sem tudja kivonni magát. Magyarországon is láthattunk az utóbbi években nagyon enyhe teleket és forró nyarakat. Alkalmazkodni kell, ez egy gyakorlati kérdés, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül...

- ...nyilván beleértve Magyarországot is.
- Persze, hiszen Magyarországon is tapasztalható a jelenség. A világnak cselekedni kell, ha pedig nem teszi meg, akkor ennek a századnak a végén vagy a következőnek az elején öt Celsius-fokkal is nőhet a hőmérséklet. Ez nem biztos, hogy így lesz, de hatalmas kockázatról van szó. Öt fokos emelkedés óriási népvándorláshoz vezetne az északi irányba. A legutóbbi jégkorszak idején éppen öt fokkal volt alacsonyabb a hőmérséklet, mint most. A mai Egyesült Királyság, Franciaország, Észak-Amerika és Magyarország területét több száz méter vastag jég borította. Nem is éltek itt emberek, sokkal délebbre voltak csak ehhez megfelelő körülmények. Ha most öt fokkal tovább emelkedik a hőmérséklet, nagyon sokan indulnak majd meg észak felé, ami komoly konfliktusforrás. Ha nem teszünk semmit, akkor 20-30 éven belül megjelennek majd azok a hatások, amiket a londoni példában említettem. Ha előretekintünk száz évre, és az emberiség nem tesz semmit, akkor a következmények óriásiak lesznek.

- Jelentésében azt állítja, hogy a gazdag országoknak segíteniük kell a szegényebbeket, hogy el tudják viselni a hatásokat. Melyik kategóriába tenné Magyarországot? Gazdag vagy szegény?
- Magyarország gazdagabb az átlagnál. Minden országnak érdeke, hogy kivegye a részét a tennivalókból. A gazdag államoknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk, mert ők inkább okolhatók azért, ahova jutottunk. Az éghajlatváltozást azok a gázok okozzák, amelyek a légkörben összegyűlve csapdába ejtik a forróságot. Minden évben hozzáadunk valamennyit ehhez a gáztömeghez, amelynek kialakulásában különösen a gazdag országok játszottak szerepet. Magyarország az átlagnál fejlettebb, de ami fontosabb, hogy Magyarország része Európának, amely vezető szerepet vállalt a klímaváltozás elleni fellépésben. Ha része vagy Európának, része vagy ennek a történetnek is. De a józan ész is azt diktálja Magyarországnak, hogy a jövőbe nézzen, és nagy ipari beruházások terepe helyett szolgáltatási, illetve tudásközponttá váljon. A London School of Economics tanára vagyok, a Világbank egykori vezető közgazdásza, vezettem a brit kormány közgazdászait összefogó szervezetet, és most professzorként itt vagyok Budapesten. Ez egy gyönyörű város, jó egyetemekkel, híres matematikai múlttal. Magyarország jó helyzetben van ahhoz, hogy intellektuális fronton az élre törjön.

- Nagyon optimistának hangzik. Követte ön a magyar kormány hozzáállását a klímaváltozáshoz? Talán hallott róla, hogy Magyarország az Európai Bírósághoz fordult, mert nem akarja elfogadni, hogy Brüsszel csökkentette azt a szén-dioxid mennyiséget, amelyet kibocsáthatunk.
- Nem az én feladatom, hogy állást foglaljak ezekben a kérdésekben. Elég közelről figyeltem Magyarországot, amikor az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank vezető közgazdászaként dolgoztam. Szoros munkakapcsolatom volt például Németh Miklós egykori magyar miniszterelnökkel, aki a bank alelnöke volt akkor. Úgyhogy követtem a magyar gazdaságot, különösen a kilencvenes évek második felében. Amit hangsúlyoznék, az az, hogy a kibocsátás csökkentésének költsége viszonylag alacsony. Egy százaléka a GDP-nek, de lehet akár olcsóbb is. Például Magyarország számára, amely az egykori szovjet blokk tagjaként hosszú ideig nagyon pazarlóan bánt az energiával, járható út, hogy hatékonyabbá teszi az energiafelhasználást, amivel pénzt fog spórolni.

"Ha része vagy Európának, része vagy a történetnek"

- Érzékel bármiféle változást, javulást a klímaváltozás kezelésében tavaly október óta, amikor közzétette jelentését?
-  Figyelemreméltó változások történtek azóta. Nem mondanám, hogy ez kizárólag az én jelentésemnek köszönhető, de talán az is hozzájárult, sok más ember munkájával együtt. Vegyük például George Bush amerikai elnök legutóbbi State of the Union (a hagyományos elnöki felszólalás az év elején a kongresszusban - a szerk.) beszédét. Őt nem éppen az ügy élharcosaként tartják számon, de akkor főleg az energiafelhasználás hatékonyabbá tételéről beszélt, és talán először mondta ki azt, hogy ez segít majd egy fontos probléma, a klímaváltozás elleni fellépésében. Ott volt aztán az idei G8-találkozó, ahol 50 százalékos kibocsátás-csökkentésről szóló tervet fogadtak el 2050-re. És ne feledkezzünk meg az Európai Unióról sem, amely márciusban elfogadta azt, hogy 2020-ra 30 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

- Ezek fejlett, ipari országok. Mi a helyzet azokkal a fejlődő, gyorsan növekvő gazdaságú államokkal, például Kínával vagy Indiával, amelyek egyre jobban szennyezik a környezetet, de közben nem éppen túl buzgók, ha a gázkibocsátás csökkentéséről van szó?
- Indiához harminc, Kínához húsz éven át kötött a munkám, utóbbi helyen egy ideig éltem is, úgyhogy elég jól ismerem ezeket az országokat. Az elmúlt egy-másfél évben olyan gyorsan változott a közvélemény Kínában, amire az utóbbi húsz évben nem volt példa. Hogy miért? Mert tudják, hogy nagyon sebezhetőek. Mondok egy példát. A Himalája egyfajta víztoronyként működik az egész térség számára, mintegy 3 milliárd embernek, a teljes emberiség felének jelenti a fő vízforrást. A jég és a hó tartja a vizet, ha pedig a globális felmelegedés folytatódik, akkor ezek az országok kezelhetetlen árvizekkel, esőzéssekkel lesznek kénytelenek szembenézni. Tehát tisztában vannak vele, hogy komoly veszélynek vannak kitéve. A másik dolog, amit tudni kell Indiával és Kínával kapcsolatban, hogy ők úgy érzik, a gazdag országok voltak azok, amelyek felhalmozták az üvegházhatást okozó gázokat. Azt mondják, ti tettétek ezt, és igazuk van. Most azt kell nekik elmondanunk, hogy nem kell visszafognotok a növekedéseket. Ha ésszerűen használják fel az energiát, alkalmazzák az új technológiákat, akkor folytatódhat a gazdasági növekedés. Ez nem valamiféle lóverseny a klímaváltozás elleni küzdelem és a gazdasági növekedés között, se Indiában, se Kínában, se Magyarországon. Valójában az a helyes növekedési stratégia, ha felelősen kezeljük az éghajlatváltozást.

Tony Blairrel a jelentés tavalyi bemutatóján

- Mit gondol azokról a bírálatokról, amelyeket ön kapott a jelentés közzététele után? Közgazdász kollégái és klímakutatók is azt mondták, hogy ön mindig a legrosszabb eshetőséggel számolt a vizsgálatai során és túl pesszimista képet festett.
- Azt gondolom, hogy tévedtek. A mi jelentésünk tavaly októberben jelent meg, az IPCC (az ENSZ kormányközi testülete - a szerk.) februárban, márciusban és áprilisban tette közzé vizsgálati eredményeit. Kiderült, hogy azok a tudományos feltételezések, amelyek a mi jelentésünkben szerepeltek, még kifejezetten óvatosnak bizonyultak. Az időközben megjelenő információk alapján azt mondom, hogy mi túl elővigyázatosak, sőt, túl optimisták voltunk a várható károkat illetően. Ami pedig a gazdasági szempontokat illeti, a korábbi tanulmányok szerintem nem vették elég komolyan a veszélyeket. Nem foglalkoztak olyan fontos etikai kérdésekkel sem, hogy mi, a mostani generáció hogyan törődünk az ötven vagy száz év múlva élő emberekkel.

- Feltételezem, hogy repülővel érkezett Magyarországra. Hogyan oldja fel azt a dilemmát, hogy az ilyen utakkal hozzájárul a szennyezéshez, miközben mindenkit arról próbál meggyőzni, hogy tenni kell valamit a klímaváltozás ellen?
- A kormány és az egyetem is kiegyensúlyozza a repülőutak által okozott károkat (ez a módszer egyre terjed Nyugat-Európában, a brit mellett a norvég kormány is alkalmazza - a szerk). Így miközben szén-dioxidot termelünk valahol, tudjuk csökkenteni a kibocsátást máshol. Nem akarnék amellett érvelni, hogy a gazdasági mozgásnak le kellene lassulnia. Nincs erre szükség. A világ egyszerre tud növekedni és zöld lenni. Csak a megfelelő módszereket kell hozzá alkalmazni. Okosabban kell felhasználni az energiát, át kell alakítani a közlekedést, meg kell állítani az erdőirtást. Ha ésszerűen viselkedünk, akkor nem kell megállnunk.