Akitől Gyurcsány irigyelhet mindent

Vágólapra másolva!
Mindketten új reformkort ígértek, mindketten darázsfészekbe nyúltak, mindketten tiltakozáshullámmal néznek szembe. Az egyiknek azonban drukkol csaknem egy egész ország, míg a másiknak saját hívei közül is sokan hátat fordítottak. Az első politikust Nicolas Sarkozynek hívják, a második nem szorul bemutatásra. Mi a titka az egyiknek és hol szúrta el a másik?
Vágólapra másolva!

Egymáshoz közel hajolva viccelődött egymással Gyurcsány Ferenc és Nicolas Sarkozy szeptember közepén a parlamentben, amikor utóbbi egy napra Budapestre látogatott. Láthatóan jó hangulatban zajlott a találkozó, bár a sajtótájékoztató alapján elég általános dolgokról beszélgettek: az uniós reformokról és az energiapolitikáról. Pedig lett volna közös témájuk bőven a magyar és francia belpolitikáról is, és akár tanácsokat is adhattak volna egymásnak. A két vezető ugyanis nagyjából hasonló helyzettel nézett szembe, amikor a választások megnyerése - Sarkozy idén tavasszal, Gyurcsány egy évvel korábban - után hozzáláttak a munkához.

Mindketten azt vállalták, hogy olyan intézkedéseket hoznak, amelyek népszerűtlenek ugyan, sértik több társadalmi csoport érdekét, de cserébe azt ígérték, hogy hatékonyabb és igazságosabb rendszert hoznak létre. Mindkét országban megszaladt az államadósság mértéke - GDP-arányosan 65 százalék felett Magyarországon és Franciaországban is -, miközben egyre kevesebb embernek kell eltartania az egyre idősödő lakosságot. Óriási különbség van azonban abban, hogy milyen körülmények között próbálják véghezvinni ezeket a változtatásokat.

Francia sztrájkhullám

Elegendő megnézni az elmúlt hét eseményeit. Franciaországban november 13-án este nyolc órától határozatlan idejű sztrájkba kezdtek a francia vasúttársaság dolgozói. Csatlakoztak hozzájuk a párizsi közlekedési vállalat, a gázművek és a villamos művek munkatársai. Mindannyian a kormány által meghirdetett nyugdíjreform ellen tiltakoznak, amely megvonná az érintett dolgozóktól az évtizedekkel ezelőtt kiharcolt kedvezményeket. A határozatlan időre meghirdetett munkabeszüntetés hatalmas káoszt okozott Franciaországban, az emberek kénytelenek voltak alternatív közlekedési módszereket választani. Kedden ráadásul csatlakoznak a közlekedési sztrájkhoz közalkalmazottak és diákok is. Utóbbiak az ellen tiltakoznak, hogy az egyetemek nagyobb autonómiát kapnának.

Forrás: MTI
A francia sztrájk elszenvedői - a többség a kormány mellett

Tizenkét évvel ezelőtt már megpróbálkozott egy hasonló reformmal a kormány, akkor a sztrájkok pár hét alatt meghátrálásra kényszerítették a kabinetet. Most ennek kicsi az esélye. A felmérések azt mutatják, hogy Sarkozyt és kormányát támogatja a lakosság többsége, akik szerint nem szabad engedni a sztrájkolók követeléseinek. Az elnök tartja is magát ehhez, kijelentette ugyanis, hogy amíg a szakszervezetek nem fújják le a munkabeszüntetést, addig nem hajlandó tárgyalni velük.

Tiltakozás magyar módra

Magyarországon szerdára hirdetett sztrájkot a Liga szakszervezet. A vasutasok, a buszsofőrök egy része, valamint a villamosenergia-ipari dolgozók döntöttek úgy, hogy több órára beszüntetik a munkát. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete azt ajánlotta tagjainak, hogy szolidaritásból csatlakozzanak az akcióhoz. Több tervezett intézkedés ellen szól a tiltakozás: kifogásolják az egészségbiztosítási reformot, a vasúti szárnyvonalak felszámolását és a januártól esedékes új nyugdíjszámítási módszert, mert az szerintük hátrányosan érinti őket.

Bár a sztrájk támogatottságáról nem állnak rendelkezésre felmérések, a kormány megítéléséről számos kutatás látott napvilágot a közelmúltban, és ezek nem túl hízelgőek a koalíció számára. A Medián október közepén közzétett adatai szerint a korábbiaknál még szélesebbre nyílt az olló a vezető Fidesz és a gyengélkedő MSZP között, amit a cég a romló gazdasági és politikai közhangulattal magyarázott. A teljes szavazótáboron belül az ellenzék legerősebb pártjának támogatottsága 41, a szocialistáké mindössze 21 százalék. Soha nem volt ráadásul ennyire magas azok aránya - legalábbis a Medián kutatásainak történetében -, akik szerint az országban rossz irányba mennek a dolgok: 75 százalék gondolkodik így. Hasonló - a kormánykoalíció számára negatív - értékelésekre jutottak más közvélemény-kutatók is.

Mondta és mutatta

Az, hogy a franciák többsége kiáll Sarkozy mellett, a választási kampányra vezethető vissza. Kedvenc kifejezése a korteskedés során a "szakítás" volt, igaz, később aztán ezt "nyugodt szakítás"-ra tompította. Arra utalt ezzel, hogy véget akar vetni a kiváltságoknak a "tisztesség nevében". Így tehát annak is, hogy egyes dolgozói csoportok jóval kedvezőbb feltételekkel mehetnek nyugdíjba, mint társaik. "Ha valaki többet akar keresni, többet is kell dolgoznia" - ez volt a másik kedvenc jelmondata. Nem riadt vissza attól sem, hogy javasolja az egyik nagy szociális vívmány, a 35 órás munkahét eltörlését (persze abban a formában, hogy aki akar, az dolgozhat többet). Senki nem mondhatta a kampány után azt, hogy nem tudta, mi következik, ha Sarkozy kerül hatalomra.

Maga az elnök is erre hivatkozik, akárhányszor szembesül a tiltakozásokkal. "A franciák jóváhagyták ezeket a reformokat. Mindent elmondtam nekik a választások előtt. Épp ezért fogom végrehajtani ezeket a változtatásokat" - jelentette ki Sarkozy november 13-án az Európai Parlamentben. Úgy tűnik, tanult elődje, Jacques Chirac hibájából. A 12 évvel ezelőtti kudarc egyik oka épp az volt, hogy Chirac az elég homályosnak bizonyuló, "meggyógyítjuk a szociális töréseket" üzenettel kampányolt, ahelyett hogy elárulta volna, pontosan mire készül.

Mondta, de nem azt mutatta

Ma már egyértelmű, hogy a Magyarországon 2002 óta kormányzó koalíció nem vette komolyan az 1995-ös francia leckét. A legékesebb bizonyíték erre az őszödi beszéd, amelyben Gyurcsány Ferenc újraválasztott miniszterelnök szájából elhangzott az azóta sokat idézett mondat: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz." A kormányfő elmondta azt is, ügyeltek arra "nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk (...), őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt".

Forrás: MTI
Vasutassztrájk Magyarországon - kevesen a kormány mellett

Gyurcsány Ferenc a választási kampány során többször is megkapta például azt a kérdést, hogy az óriási költségvetési hiány miatt készülnek-e megszorításokra, de ő ezeket rendszerint valamilyen visszakérdezéssel elhessegette. Ha felmerültek konkrétumok, akkor azokat visszautasította. Például amikor a televíziós vitán Orbán Viktor Fidesz-elnök azt állította, hogy ha a szocialisták maradnak kormányon, akkor bevezetik a vizitdíjat, akkor Gyurcsány felszólította, hogy vonja vissza a kijelentését. Pedig nem is kellett pár hónapnál tovább várni arra, hogy megszülessen a vizitdíjról szóló döntés.

Hosszan lehetne még sorolni, hogy milyen ellentmondások vannak a kampányban elhangzott ígéretek és az azóta meghozott intézkedések között. Szembetűnő volt emellett, hogy Gyurcsány Ferenc nem is bocsátkozott komolyabb magyarázatba, a bocsánatkérésnek pedig legenyhébb formájától is vonakodott egészen az őszödi beszéd kiszivárgásáig. Amikor megjelent a felvétel, elemzők figyelmeztettek, hogy a hitelességén esett csorba miatt még nehezebb lesz a miniszterelnöknek véghezvinnie a fájdalmas lépésekkel járó reformokat.

Azóta eltelt egy év, és most már az MSZP-n belül is kezdik többen felismerni, nehéz úgy reformokat végrehajtani, ha közben a társadalom túlnyomó része nem támogatja a kormányt. Szili Katalin házelnök legalábbis ezen kesergett pár héttel ezelőtt, igaz, később letolást is kapott a pártban, amiért ezt nyilvánosan tette.

Irracionális közeg és a francia példa

Gyurcsány Ferenc utóbb azzal indokolta a titkolózást a kampány során, hogy a politikai hangulat úgy alakult, nem lehetett volna értelmesen megbeszélni az ország előtt álló kihívásokat. "Amikor egyik oldalon 10 százalékos villanyárcsökkentést ígérnek meg 14. havi nyugdíjat, és közben azt mondják, hogy a tönk szélén áll a gazdaság, az egy racionális közeg?" - tette fel a kérdést a kormányfő, amikor az [origo] interjút készített vele 2006 júniusában. Ezzel a Fidesz választási ígéreteire utalt, és egyúttal jelezte, szerinte az ellenzéknek komoly szerepe volt az "irracionális hangulat" kialakulásában.

A francia példa ebből a szempontból is tanulságos. A szocialisták jelöltje Ségolene Royal volt, akit kezdetben esélyesnek tartottak a győzelemre, de aztán annak ellenére alulmaradt, hogy programja kifejezetten mézesmázos volt Sarkozyéhez képest. Royal például a minimumbér és az alapnyugdíj emelését ígérte, valamint azt, hogy a munkanélküliek a kirúgástól számított első évben megkapják fizetésük kilencven százalékát. Sarkozy nem állt elő ilyen vonzó bér-, illetve nyugdíjígéretekkel. Helyette azzal kampányolt, hogy ha valaki többet dolgozik a heti 35 órán felül, akkor az arra járó fizetése mentesül az adók és a társadalombiztosítás alól. Közölte azt is, amennyiben egy munkanélküli elutasítja a neki felajánlott álláslehetőséget, akkor búcsút mondhat a segélynek.

Forrás: www.miniszterelnok.hu
Egy cipőben, de más úton járnak

Sarkozy tehát úgy is képes volt nyerni, hogy ellenfele jobban csengő ígéretekkel kampányolt, miközben ő maga nem rejtette véka alá fájdalmas lépésekkel, például közszolgálati leépítéssel járó reformterveit. Korteskedésének stílusára jellemző, amit a kelet-franciaországi Metzben mondott egy gyűlésen. "Ha valaki 53 évesen azt gondolja, elég öreg ahhoz, hogy nyugdíjba menjen, akkor rendben, fejezze be a munkát. De ne várja el, hogy az állam fizesse meg ezt a döntését" - fogalmazott elnökjelöltként Sarkozy.

Ezzel talán Gyurcsány Ferenc is egyetért, de a választásra készülve ügyelt arra, hogy ne hangozzon el hasonló mondat a szájából. 2006 februárjában például az idősügyi tanács egyik ülése után arról beszélt, engedni kellene, hogy nyugdíjba mehessenek azok, akik már betöltötték 55. életévüket és már legalább két éve keresnek eredménytelenül munkát. Azóta viszont már azon töri a fejét, hogyan lehetne - egyébként az európai trendnek megfelelően - a nyugdíjkorhatárt feljebb emelni a jelenlegi 62 évről. Borítékolható, hogy ez se megy majd könnyen a miniszterelnöknek.