A zöld-időt számolgatják a dugók harcosai

Tizenkét ember dönti el, hogy melyik lámpa mikor váltson zöldre, hol legyen behajtani tilos tábla, hová húzzanak ki buszsávot Budapesten. Egyikük szerint rendszeresen a fejükhöz vágják, hogy csak dugókat gyártanak, pedig egy ekkora városban nem lehet úgy kialakítani a közlekedést, hogy mindenkinek jó legyen. Próbálkoznak extrém megoldásokkal, de nincs túl sok remény: minden csomópont túlterhelés-érzékeny.

Mindenkinek nem lehet egyszerre jó

"Általában nem szokott úgy összejönni, hogy mindenkinek jó legyen" - ismerte el az [origo]-nak Lendvai Gábor, hogy a budapesti közlekedésszervezés kemény dió. Lendvai egyike annak a 12 embernek, aki a főváros közlekedési ügyosztályának forgalomtechnikai alosztályán dolgozik. Ők azok, akik meghatározzák, hol legyen zöldhullám, mikor hol álljanak villogóra a lámpák, de ők döntenek a közlekedési táblák kihelyezéséről, a buszsávok, kerékpársávok kialakításáról is, illetve ők álmodják meg az új csomópontokat.

 

Bár Budapesten az utak egy része fővárosi, más részük kerületi tulajdonban van, a forgalmi rend kialakítása egységesen fővárosi feladat. A forgalomtechnikai osztály munkatársai fejenként 2-3-4 kerületért felelősek. Lendvai 15 éve dolgozik az alosztályon, hozzá a 10., 14. és 16. kerület tartozik. Munkája jellegéről sokat elárul, hogy az iwiw-en úgy határozta meg foglalkozását: "Forgalmászkodom. Vagyis: Jelzőlámpák, buszsávok, bicikliutak és hasonlók. Bár sokak szerint egyszerűen csak dugót."

 

Budapesten 960 jelzőlámpás csomópont van, ezek körülbelül 10 százaléka, elsősorban külső kerületekben, különálló csomópontokban járműérzékelő detektorokkal van ellátva. Ezek figyelik, jön-e autó és ha igen, milyen sűrűn. Ha az egyik irányban folyamatos a sor, míg keresztbe nem vár senki, akkor folyamatosan engedi az áthaladást, és csak akkor váltanak, ha a másik irányból is megjelentek autók. "Ezek sérülékeny berendezések, van, ahol most épp nem is működik a rugalmas üzemmód. A 16. kerületben például ilyen működik a Rákosi út - Batthyány utcánál, és jól működik" - mondta Lendvai.

 

Ahol viszont összehangolt rendszer van, ott a zöld-idők hossza nem változik lámpaváltásonként. Különböző napszakokban különböző jelzési programok üzemelnek, de "ha csúcsidőben több a jármű, mint a kapacitás, akkor bizony kialakul a sor a kritikusabb csomópontok előtt, míg kisebb forgalmú időszakokban folyamatosan végig lehet haladni a rendszeren" - magyarázta Lendvai.

 

"Minden csomópont túlterhelés-érzékeny. Az összehangolásnál annyi autóval kell számolni, amennyi még épp át tud menni. Bizonyos helyeken, például a Hungária körúton vagy a Nagykörúton csúcsidőben mindig dugó van, de zöld-időt nem lehet leemelni a polcról, valahonnét azt el kell venni" - mondta Lendvai, miért olyan problémás a budapesti közlekedés szervezése. Egy jelzőlámpás csomópont tervezésénél például végig kell gondolni, hogy hány forgalmi irány van, mely irányok mehetnek egyszerre, meg kell-e tiltani bizonyos kanyarodási irányokat, majd az egyes irányok forgalomnagysága alapján kell megtervezni a működést úgy, hogy a tömegközlekedésnek is kedvező legyen.

 

Több közeli csomópont összehangolásánál cél, hogy az egy irányba haladóknak zöldhullám legyen, de például, ha villamos is közlekedik az adott útvonalon, amelyiknek időnként meg kell állnia a megállóban, akkor már nehezebb, mégis szükséges összehangolni a villamosok és az autósok zöldjét. Mivel a csomópontok helye adott, a forgalomnagyságok és a sebesség lényegében adottak, nem mindig jöhet ki hosszú szakaszokon folyamatos haladás mindkét irányban. A buszoknak pedig lehetőleg buszsávot kell kialakítani, ha az út szélessége engedi.

 

"Néha extrém megoldások születnek" - fogalmazott Lendvai Gábor, példaként említve a Hegyalja utat a BAH-csomópont előtt, ahol a buszt középre vezették, viszont a megállókat járdaszigeteken kellett kialakítani.

 

"Sokszor azzal vádolnak, hogy nem is jártunk még életünkben abban a kerületben, amelyikben átszerveztük a közlekedést, de ez nem igaz. Úgy osztottuk ki a kerületeket, hogy lehetőleg mindenki olyan területet kapjon, ahol lakik, gyakran közlekedik vagy valamiért jól ismeri. Én például a 16. kerületben lakom, és az hozzám is tartozik. Így útközben észreveszünk egy-egy hibát, vagy eszünkbe jut valami módosítási javaslat, és akkor azt felvetjük" - mondta Lendvai, aki többnyire tömegközlekedéssel jár munkahelyére.