Színes ételek ejtik rabul a gyerekeket

Egy sápadt és egy rikító színű cukorka közül a gyerekek nagy része a bizarr színűt választja, vagyis azt, amelyik bővelkedik a mesterséges adalékanyagokban. Az élelmiszergyártóknak nem kell feltüntetniük termékeiken, hogy természetes vagy mesterséges színezékkel próbálnak-e feldobni valamilyen ételt. Pedig hiába ellenőrzik rendszeresen az üdítőkben is nagy mennyiségben előforduló adalékanyagok hatását, nem lehet teljesen biztosan tudni, hogy sok különböző adalékanyag együttes elfogyasztása milyen hatással jár.

A színes a nyerő

Új ötlettel állt elő néhány évvel ezelőtt egy magyar édességgyártó: kizárólag természetes színezőanyagokat akart használni termékeihez. Az édességek nem arattak sikert, a szülők drágállták, és a gyerekeknek se kellett a halvány színű édesség. "A gyerekekre általában jellemző, hogy szeretik az élénk színű ételeket, ráadásul nehéz kontrollálni, hogy összesen mennyit fogyasztanak el a színes cukorkákból és üdítőitalokból" - mondta az [origo]-nak Sohár Pálné, az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet szakértője.

Az adalékanyagok (ide tartoznak a színezők, a tartósítószerek, és az aromák is) szigorú vizsgálatokon mennek keresztül, alkalmazásuk alapfeltétele, hogy ne legyenek ártalmasak, a szakemberek ugyanakkor mégis azt mondják, hogy - különösen a gyerekek esetében - nem szabad túlzásba vinni a fogyasztásukat.

A legtöbb mesterséges színezőanyag pont a gyerekek által kedvelt ételekben fordul elő: édességekben és üdítőitalokban. De előszeretettel használják őket a nem 100 százalékos gyümölcslevekben is. A vízzel felhígított lének ugyanis alig lenne színe, ezért mesterségesen "színezik vissza" ezeket, az ízüket pedig hozzáadott aromával javítják fel. Szintén vonzóak a gyerekek számára azok az előre panírozott, mélyhűtött ételek, amelyeknek a panírja nem zsömleszínű, hanem inkább narancssárga. A gyártók ezt a narancs árnyalatot a panírhoz adott színes szemcsékkel érik el.

Természetes és mesterséges

A mesterséges adalékanyagokat laboratóriumokban állítják elő, ezért szerkezetük különbözik azoktól az élelmiszerektől, amelyekhez hozzá vagyunk szokva. Az így előállított adalékanyagok viszont könnyen felhasználhatók és nagyon olcsók a gyártók számára. Kék színt ad például az indigókármin (E 132) nevű anyag, míg vöröset az amarant (E 123). A természetes színezőanyagokat a természetben megtalálható ételekből vagy anyagokból vonják ki, ide tartozik például a cékla (E 162), és a klorofill (E 140).

A mesterséges színezőanyagok használata ellen a skandináv országok már évek óta tiltakoznak, de a legtöbb nemzetközi fórumon leszavazták őket. Tiltakozásuk mögött részben az áll, hogy a különböző földrészeken élő emberek általában másképp reagálnak egy-egy mesterséges anyagra és a skandinávok körében nagyon gyakori, hogy érzékenyek az adalékanyagokra.

Nem bírja mindenki

Adalékanyag-érzékenység bárkinél előfordulhat, ilyenkor az érintett allergiára emlékeztető tünetektől szenved: folyik az orra, köhög, kiütései lesznek. Azért is fontos a felhasznált adalékanyagok nevének szerepeltetése a csomagolásokon, hogy az arra érzékenyek el tudják kerülni ezeket.

Egyelőre még tart a vita arról a 2007-ben publikált angol kutatásról, amely összefüggést mutatott ki a színezőanyagok és a nátrium-benzoát tartósítószer együttes fogyasztása és a gyerekek hiperaktivitása között. A brit kutatók szerint igaz, hogy a hiperaktivitás kialakulásában számos tényező szerepet játszik, de ha a szülő mellőzi a problémás élelmiszereket, azzal csökkentheti a hiperaktivitás kialakulásának esélyét.

"Gyümölcsjoghurt helyett vegyenek natúr joghurtot és tegyék bele a gyümölcsöt, ezzel máris elkerülnek egy sor színezőanyagot" - többek között ezt tanácsolja Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszerbiztonsági szakértője azoknak, akik ódzkodnak az adalékanyagoktól. Szintén segít, ha gyakrabban sütünk, főzünk otthon és minél kevesebb készételt vásárolunk - tette hozzá.

Nem mindenben szabad

Vannak olyan élelmiszerek, amelyekbe kimondottan tilos színezéket tenni. Nem lehet ilyen adalék a nyers ételekben, a cukorban, az étolajban, a kakaóporban, a mézben és a pörkölt kávéban sem. Az uniós szabályok ugyanakkor engedékenyebbek, mint a csatlakozás előtti hazai szabályok voltak, így fordulhat elő például az, hogy ma már az itthon kapható (unióban gyártott) befőttekben is lehet színezőanyag, míg korábban Magyarországon ez tilos volt.

Szintén az EU-s engedékenységre utal, hogy nem tesznek különbséget a természetes és a mesterséges színezőanyagok között, a gyártónak elég feltüntetni, hogy terméke valamilyen színezőanyagot tartalmaz. A gyártóra bízzák azt is, hogy az adalékanyag E-számát tüntetik fel az összetevők között, vagy kiírja az anyag pontos nevét. Az utóbbi szabály várhatóan szigorodni fog és az E-számok használata lesz kötelező.