Tekerés gályán, fotelben, fekve és vakon

2008.04.18. 13:35

Pénteken sztrájkol a BKV, sokan autóval, gyalog, kerékpárral indulnak útnak. Vasárnap a bringások ünnepelnek, akik az egyik leghatékonyabb városi közlekedési alternatívát népszerűsítik. Vannak viszont olyanok is, akik alternatívát kínálnak az alternatív közlekedésre. Igazán környezetbarát tömegközlekedés, tekerés fotelben, fekve, vakon és béna lábbal.

"Be kell sorolni egy lovaskocsinak" - mondja az apró rákospalotai kertben pöffeszkedő furcsa szerkezetről készítője, Szabó Sándor, amikor arra terelődik a szó, hogy jogilag minek számíthat a méretét tekintve középkategóriás autókat is megszégyenítő jármű, aminek azonban sem motorja, sem karosszériája nincsen. Nem ló vontatja, hanem emberek hajtják pedállal.

A Szent István Gimnázium őszülő szakállú fizikatanára szerint egyfajta környezetbarát tömegközlekedési alternatíváról van szó, honlapján azonban elismeri, valójában egy őrült ötletből jött az országúti gályának keresztelt szerkezet, amelyen tizenegy biciklis tekerhet egyszerre.

Az eleje egy négyütemű Wartburg komplett futóműve eredeti kormányművel, a hátulja masszív zártszelvényekből összehegesztett alváz, amire biciklivázakat erősítettek: az első ötön pedálozók a bal hátsó, a hátsó hatot tekerők a jobb hátsó kereket hajtják közvetítő láncok, lánckerekek, tengelyek révén. A volánt a bal első biciklin ülő kapitány tekergeti, ő kezeli az eredeti Wartburg-féket is. Az erőátvitelhez Simson-láncot használtak fel, a biciklivázakat konténerből vették meg ömlesztve bagóért, az ötletgazdán kívül családtagok, tanítványok, ismerősök, bicikliszerelő barát vett részt az összeállításában, és a gyerekbetegségek - amiből volt bőven - kiküszöbölésében.

A gálya lomha

Túl vannak két próbajáraton. A közelmúltban a Hősök teréig merészkedtek az ott fotózó japán turisták nagy örömére, akik egymás után kéredzkedtek fel az üres helyekre. A biciklik mind váltósak - így mindenki a maga képességeihez állíthatja, hogyan tekerjen -, a kormány "olyan, mintha szervós lenne" - a hátulra eső súlypont miatt -, és jól harapnak az első tárcsafékek, amelyeket kézzel és lábbal is működtethet a vezérbiciklis.

Hiába azonban a sok kerékpáros együttes ereje, a jármű nem éppen fürge, mivel kissé nehézre - több mint féltonnásra - sikeredett. Sokat visszavesznek a lendületből a vastag autógumik is. Négy főnél kevesebben nem tudják mozgásra bírni - az [origo] munkatársa megpróbálta egyedül elindítani pedállal, de semmire sem ment -, jó, ha húsz-egynéhány kilométer per órára fel tudják tornászni a végsebességet sík úton, és egyáltalán nem lehet vele úgy cikázni a forgalomban, mint egy kerékpárral - ismeri el az alkotó -, "de nem is szorítanak le az autósok" - összegzi a próbautak tapasztalatát Szabó Sándor, aki egy egyetemi vizsgája előtt látott hasonló szerkezetet. Költségeit nem árulta el, mert annyira kevésből hozták ki.

A gálya inkább közösségi, társasági élmény, jó buli. Aki azonban a sebesség megszállottja, és ezt saját erejéből akarja elérni, az jobb, ha fekvőbiciklire - rekumbensre - ül.

130-cal emberi erővel

Jelenleg ez számít a leghatékonyabb pedálozós közlekedési módnak, amit egy érdekes összehasonlítással érzékeltet Murlasits Attila, egy ilyen járgányokat forgalmazó üzlet tulajdonosa. Ha egy ember 250 wattos teljesítménnyel teker, akkor egy hagyományos parasztbiciklivel 23 kilométer per órás sebességet ér el. Ugyanezzel a teljesítménnyel egy átlagos országúti versenybiciklin 35 kilométer per órával haladunk, de egy fekvőkerékpárral már a 43-45-ös tempó is tartható. Ha a fekvőbiciklire a háta mögötti vákuumot csökkentő légterelőt tesznek, a sebesség eléri az 50 kilométer per órát, míg teljesen beburkolva 75-tel lehet robogni 250 wattos teljesítménnyel.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Nem csoda, hogy a pusztán emberi erővel hajtott járművek közül ilyennel tartják a sebességi rekordot is: több mint 130 kilométer per órás sebességet ért el teljesen burkolt spéci gépével 2002 októberében egy kanadai kerékpáros, aki repülőrajttal indult, és 200 méteren keresztül tartotta a tempót. Összehasonlításként: egy brit kerékpáros hagyományos felépítésű - ugyancsak teljesen beburkolt - kerékpárral hasonló körülmények között valamivel több mint 82 kilométer per órás sebességre volt képes.

A sebességen kívül is számos előnye van a háton fekve biciklizésnek: nem töri a nyereg a lágyékot, szabadabban lélegzünk, nem terheljük a derekat, vállat a kormányra görnyedéssel, a nyakat a feltekintgetéssel, nagyobb erőt tudunk kifejteni a pedállal, mert meg van támasztva a derekunk. Sokan használnak ilyen kerékpárt azok közül, akik valamilyen egészségügyi probléma miatt a hagyományosra nem ülhetnek fel. Vannak azonban hátrányok is: a nagyobb erőkifejtés kemény áttétel esetén jobban terheli a térdizületet, az egyensúlyozás bonyolultabb, mivel a testhelyzetünkön nem változtathatunk, lejtőn felfele lassabb, mert nem tudunk kiállni a nyeregből, nem lehet vele a padkára felugratni, és a lapos építésű, sportos fekvőkerékpárok könnyebben elveszhetnek a városi közlekedés forgatagában, vagy épp minden kihullik a zsebünkből.

Kilobbizva

Nem az amúgy kiküszöbölhető hátrányok miatt van, hogy alig terjedt el. Az ok, hogy kevésbé vált ismertté. Az 1930-as évek elején ugyanis - amikor kezdtek feltűnni a kerékpárversenyeken és sorra meg is nyerték azokat, illetve új rekordokat állítottak fel - a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség a versenykerékpár meghatározását hagyományos biciklikre szabta. Ebben állítólag jelentős szerepe volt hagyományos kerékpárokat gyártó nagy cégek lobbizásának is. Ilyen szerkezet 1934 után nem indulhatott versenyeken, nem érhetett el sikereket, ezért nem is terjedt el. Lassú térhódítása az Emberi Erővel Hajtott Járművek Szövetségének 1970-es években az USA-ban történt megalapítása, illetve az általa kiírt ösztönző díjak révén indulhatott el.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Egy ilyen kerékpár azonban nem olcsó. Salamon Attila, az üzlet egyik eladója, az ennek okát firtató kérdésre csak rámutat egy matricára a vázon: "Handmade in Holland". A fekvőbicikliket apró műhelyekben készítik, kis szériában, magas munkaköltséggel. A legolcsóbbak is legalább 150 ezer forintba kerülnek, de a jobb minőségű példányok ára több százezres nagyságrendű. A bolt tulajdonosa szerint a magas ár fenntartása jól jön a gyártóknak is, de ahogy elterjedtebb lesz, várhatóan megéri majd nagy szériában, költséghatékonyan gyártani.

Ha azonban van rá keret, számtalan lehetőség közül lehet válogatni. Nagy tengelytáv a hosszú túrákra, rövid a sportolásra, magasabb építés a városi közlekedésre, alacsony a száguldásra, három kerék az egyensúlyproblémákra.

És, hogy milyen érzése egy ilyenen tekerni? Először a szokatlan egyensúlyozásra kell ráérezni: nem elsősorban a testtel, hanem a kormánnyal lehet korrigálni a dőlést, de ha végre sikerül elindulni, akkor majdnem olyan sikerélmény, mintha újra megtanult volna kerékpározni az ember. Menet közben aztán kényelmesen hátradőlve lehet figyelni az elsuhanó tájat.

Murlasits szerint - aki hobbikerékpárosként, elsősorban lelkesedésből nyitotta boltját alig több mint egy éve - elsősorban a 35 év feletti értelmiségi középosztálybeli vesz ilyen gépeket, aki nyitott az újdonságokra, "zöld beállítottságú". A vásárlót általában két dolog mozgatja: vagy "gyorsan akar menni", vagy a különlegesség fogta meg - esetleg egészségügyi problémái miatt "ül fekvőre".

Vakon tekerni

Fotó: Pályi Zsófia

Vannak azonban olyanok, akik egészségügyi okokból még egy ilyen fekvőbiciklire sem tudnak felülni, nemhogy egy hagyományosra. Vakok, deréktól lefelé bénák, nincs lábuk, vagy értelmi fogyatékosok. Ők sem maradnak ki azonban a biciklizés élményéből. Nekik - többek között - Frank Antal, vagyis Bringanti készít, kínál, javít spéci járgányokat: elöl-hátul kormányozható tandemeket, kerekes székhez csatolható bringás adaptereket, kerekesszék-szállító triciklit, ülő vagy fekvő "hendiket" (kézzel hajtható kerékpárt, triciklit).

A Mozgássérültek Állami Intézetében is dolgozó kerékpárműszerész előbb szakmai érdeklődésből kezdett tricikliket építeni - miután egy kerekesszékes hölgy segítséget kért tőle egy kézzel hajtható jármű elkészítéséhez -, aztán a gyarapodó pozitív visszajelzések révén egyre lelkesebben készített ilyen furcsa járműveket.

A hátulról kormányozható tandem a vakokat és az értelmi fogyatékosokat ajándékozza meg a kerékpározás közben arcot simogató menetszéllel, a kerekes székre csatolható kézhajtásos biciklis adapterrel az is könnyen bringázhat, aki nem tud átülni triciklibe, de van itt is szigorú sportgép - külföldi gyártású, fekvő tricikli hendi -, amivel versenyen indulhat a tekerni csak kézzel tudó gazdája - magyarázta az [origo]-nak a kerékpárműszerész-konstruktőr.

Forrás: [origo]

Ezek sem olcsó dolgok, de itthon az importált gépek magas árának töredékéért elkészíthetők. Nem csoda, hogy Bringantit egymásnak ajánlgatják az érintett családok, és távoli vidéki városokból is kap felkérést egy-egy speciális járgány elkészítésére.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK