"Maximum egy nyakleves, javító célzattal"

2008.06.09. 13:23

Tekintélyüket féltő szülők ássák alá sokszor a gyerekek jogainak érvényesülését - állítja az UNICEF magyarországi igazgatója. Néhány felnőtt kifejezetten rossz néven veszi, ha a gyerekek öntudatosak, tisztában vannak vele, hogy meddig mehetnek el. A gyerekek inkább csak érzik a határokat, de sokkal praktikusabban fogják fel a helyzetüket: az [origo] által megkérdezett iskolások között volt olyan, aki azt mondta, egy nyakleves még belefér a nevelésbe.

"Persze, hogy a gyereknek vannak jogaik, sok is" - mondta egy 11 éves szöszi kislány öntudatosan. Társainak többsége azonban vagy teljesen bizonytalan volt saját jogait illetően, vagy nemleges választ adott arra, hogy a felnőttekhez hasonlóan őket is megilletik-e bizonyos jogosultságok. Gyerekeket megillető konkrét jogokat felsorolni egyikük sem tudott, egy kisfiú kérdezte bátortalanul, ide számít-e, hogy a gyereket nem lehet megütni. A konkrét példákra viszont - meg lehet-e ütni a gyerekeket, dönthetnek-e, hol szeretnének tanulni stb. - valósággal vágták a válaszokat az [origo] által felkeresett iskola folyosóján találomra megállított 11-14 éves gyerekek.

Egyetértettek abban, hogy a fizikai fenyítés tilos, mégis többen hozzátették: a szülő megverheti gyerekét, de nem nagyon. "Maximum egy nyakleves" - húzta meg a határvonalat egyikük, amihez egy kisfiú még hozzáfűzte: "javító célzattal". Viszont állították, hogy egy tanár nem üthet meg gyereket, ha mégis, akkor az anyuka léphet fel a pedagógussal szemben, de akadt, aki drasztikusabb szankcióként mindjárt a bíróságot és a börtönt emlegette. Életszerűtlennek találták viszont a szobafogság tilalmát: "ez olyan régimódi dolog" - jegyezte meg egy kisfiú. "Nekem elvonásaim vannak" - rakta helyre a manapság menő büntetéseket egy társa, a többséget ugyanis valamelyik kedvtelésük, például a számítógép használatától való eltiltással próbálják szófogadóvá tenni.

A legtöbb gyerek tisztában van azzal, hogy lehet tulajdonuk, példaként saját ruháikat említették. Azt is jól érzékelik, hogy tulajdonukat csak a szülők engedélyével adhatnák el, de az ajándékozáshoz nem kérnék a beleegyezésüket. Magától értetődőnek tartották, hogy a zsebpénzükkel vagy a szülinapra kapott pénzzel rendelkezhetnek, de azért a szülők is beleszólhatnak. A választóvonal egy kisiskolás szerint egy sapka értékénél van, míg osztálytársa már csak akkor szólna otthon, ha cipőre költene. A törvény szerint a gyerekeknek van beleszólásuk abba, hol szeretnének lakni, tanulni, a megkérdezettek szerint ezekben kizárólag a szülő dönt, és ha ők elmondanák is véleményüket, ezt nem kell figyelembe vennie. "Különben is a szülőnek kell átíratni" - ragadta meg a kérdés fonákját egyikük.

Hivatásának élő tanárnál ösztönös

Az [origo] tanárokat is kérdezett a gyerekjogokról, és kiderült, ők is inkább érzik, mint tudják, meddig terjednek a diákok jogai. Lami Pál, a Németh László Gimnázium igazgatója elismerte, hogy tanárai valószínűleg egyáltalán nem tudnák listaszerűen felsorolni a gyermekjogokat, de ez szerinte ugyanolyan, mintha laikusokat az alkotmányról kérdeznénk. "Egy normálisan, egészségesen működő iskolában, ahol hivatásuknak élő tanárok dolgoznak, ott érvényesülnek a gyermekek jogai, és ehhez nem szükséges külön jogi intézményeket felállítani" - jelentette ki Lami Pál.

Az igazgató a jogok közül legfontosabbnak - saját megfogalmazása szerint - a gyereknek mint autonóm lénynek a tiszteletét tartja. Ellenpontként viszont arról beszélt, hogy az iskolai élet túlszabályozottá vált, és a gyerekeket olyan jogok is megilletik, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni. Ezt egy friss példával támasztotta alá: nemrég a diákönkormányzat tagjaival kellett jóváhagyatnia az iskola szervezeti és működési szabályzatának módosítását, ami egyes tanárok vagyonnyilatkozatára vonatkozott. "Abszurd, mert nem is értették, miről van szó, mégis így lehetett azt mondani, hogy érvényesültek a diákok jogai" - mondta.

A kvázi tulajdonnak nincs szava

"Nem csak Magyarországon váltanak ki ellenállást sokak részéről a gyermekjogok, az ENSZ ezeket rögzítő 1898-es egyezménye után az angolszász országokban valóságos divat volt, hogy szülők ellentüntetéseket szervezetek" - mondta Kecskeméti Edit, az UNICEF magyarországi igazgatója, akit arról kérdeztünk, a felnőtt társadalom mennyire tartja tiszteletben a gyermekjogokat. Az [origo] által bemutatott gyermekjogi honlap, amelyet az ombudsman indított, ugyanis sokaknál kiverte a biztosítékot, legalábbis ez derül ki abból a csaknem ezer olvasói reagálásból, amely a cikk megjelenése után érkezett. A többség szerint elrontja, rossz irányba viszi a gyerekeket jogaik túlzott sulykolása, sőt sokan egyenes összefüggést láttak a diákok szabadsága és az elmúlt időszakban történt tanárverések, illetve más erőszakos iskolai esetek között.

Kecskeméti Edit szerint a legnagyobb ellenkezést az váltja ki, hogy a gyereknek is lehet véleményük, és ezt figyelembe is kell venni az őt érintő kérdéseknél. "Pedig nem azt mondja ki, hogy annak kell lennie, amit a gyerek akar" - tette hozzá. Szerinte az a gond, hogy a szülők félreértik, és úgy élik meg, mintha e jogok puszta létével is ki akarnák venni a kezükből a gyereknevelést. "Sokan úgy reagálnak, mintha a szülői autoritást vagy a pedagógusok tekintélyét ásnák ezzel alá, miközben csak nem tudják megfelelően értelmezni ezeket az alapvető jogokat" - mondta az UNICEF vezetője, aki arra számít, hogy lassú, hosszúra nyúló folyamat, mire megváltozik ez a szemlélet. Jelenleg a gyereket sokan úgy kezelik, mintha a szülők kvázi tulajdona lenne, illetve az az uralkodó nézet, hogy senki ne szóljon bele a nevelésébe. Kecskeméti szerint több információt kellene eljuttatni a szülőkhöz, hogy ne csak kiragadott példákat ismerjenek. "Például nem az a gond, ha olykor kiszalad egy pofon, az elv az, hogy ne veréssel neveljünk" - mondta.

A gyerek önrendelkezési lehetőségének elutasítását tapasztalja az [origo] által megkérdezett, családjoggal, gyermekjogokkal foglalkozó jogász is a munkája során. "Ritkán kérik ki a gyerekek véleményét, például kevés esetben dönthetik el valóban ők, hol szeretnének lakni, melyik szülővel maradnának inkább" - mondta Illés Blanka ügyvéd. Sőt, érzelmi okokból a legtöbb szülő még akkor sem veszi figyelembe a gyerek nézeteit, ha ő ezt nyíltan elmondja, kivéve, ha ez számára kedvező - tette hozzá.

Ritkán számít fontos kérdésben a véleményük

Pedig a gyermekjogi honlap is rögzíti: "Jogod van ahhoz, hogy elmondd a véleményed, gondolataidat. A felnőtteknek mindig meg kell hallgatniuk, amikor a sorsodról döntenek! Sőt, a véleményedet figyelembe is kell venniük." A legnagyobb jelentősége ennek akkor lehet, ha a szülők szétválnak, vagy amikor a gyerekek elhelyezéséért valósággal csatát vívnak. "A bíróságok sokkal inkább előtérbe helyezik a gyermekek jogait, erre kötelezi őket a családjogi törvény és a gyermekvédelmi jogszabályok is" - mondta Illés Blanka, aki azt tapasztalta, hogy egy szülő személyiségéből vagy eleve következik, hogy tiszteletben tartja a gyereket, annak véleményt, vagy csak olaj a tűzre, ha erre hivatkoznak.

Az ügyvéd munkája során egyáltalán nem használja azt a fordulatot, hogy a gyereknek joga van valamihez, mert erre a legtöbb szülő negatívan reagálna. "Inkább fogalmazzunk úgy, hogy ez lenne a gyerek érdeke, esetleg kérem az ügyfelemet, nézze a gyerek jövőjét" - mondta. Ha nem is gyakori, Illés Blanka ismer olyan példát, amikor egy gyerek - igaz, már idősebb korban - a gyámhatóság segítségével maga érvényesítette jogát, és akár a szülők ellenében is kiharcolta, hogy hol szeretne tanulni, illetve élni.

Ez azonban meglehetősen ritka az [origo]-nak nyilatkozó szociológus, Herczog Mária szerint, aki annak a gyermekotthonban élő tizenéves lánynak a  kivételes esetét hozta fel, aki élni kívánt azzal a jogával, hogy maga döntsön megszülető gyerekéről, valamint, hogy két testvérével együtt lakhasson. "Jelentős szakmai, jogi felnőtt segítség kellett ahhoz, hogy sikerüljön neki, ma egyetemista, szociális munkát tanul" - mondta. Szerinte a felnőttek kifejezetten rossz néven veszik, ha a gyerek ki van okosítva, és képesek akár meg is torolni ezt.

Vagy korlátoz, vagy túlzottan szabadon enged

Herczog Mária több okot is felsorolt, ami a felnőttek gyermekjogokkal kapcsolatos ellenérzéseit kiváltja. "Nálunk a felnőttek sincsenek többnyire tisztában a jogaikkal, de ettől függetlenül többnyire úgy érzik, úgysem élhetnek velük. Az is része a közvélekedésnek, hogy aki túl öntudatos, jó az önbizalma, élni szeretne a neki járó lehetőségekkel, jogokkal, az erőszakos, rámenős" - mondta. Ehhez jön hozzá a szociológus szerint, hogy a "szülői, tanári nevelés alapja többnyire a korlátozás, a megszégyenítés, lekicsinylés, vagy az értelmes keretek és szabályok nélküli szabadon engedés". A megbeszélés, vita, megállapodás, partneri viszony felnőttek között sem igen divat, hát még egy gyerekkel.

A szülővel szemben a gyerek jogainak fokozott védelmére azért van szükség Herczog Mária szerint, mert a gyerekek jóval gyengébbek és kiszolgáltatottabbak. "Ezek azonban egyáltalán nem korlátozzák a szülőket" - tette hozzá. Köztük is - mint minden elfogadható kapcsolati rendszerben - vannak érdekkonfliktusok, amelyek megoldásában a feleknek együtt kell működniük a szociológus szerint. "Ha a szülő értelmes kereteket szab, védi a gyerek igazi érdekeit és jogait, akkor a gyerek ebbe tanul bele, és hiteles számára a szülő, elfogadhatók a korlátok" - jelentette ki.

A szociológus arra is felhívta a figyelmet: a kedélyeket joggal borzoló erőszakos iskolai esetek nem a túlzott jogok miatt történnek. "Szeretetben, elfogadásban felnövő gyerek, aki számára a felnőttek jó mintát, valamint értelmes és indokolt elvárásokat, szabályokat szabnak, nem lesz agresszív, kezelhetetlen, érzéketlen, támadó" - jelentette ki. Herczog szerint ezeket az ügyeket minden előzményükkel együtt kellene elemezni, és csak azt követően levonni a tanulságokat.

KAPCSOLÓDÓ CIKK