Lehagyott, de értünk szurkol a jó republika

Nem járnak már Magyarországra vásárolni, kevesebben is dolgoznak itt, de a nyugaton munkát vállalók közül is egyre többen térnek haza Szlovákiába. A gazdasági reformok, a külföldi befektetők megjelenése, az euró küszöbön álló bevezetése miatt sokan emlegetnek szlovák gazdasági csodát. Hogyan látják a szlovákok az egyik legkedveltebb magyar közhelyet, miszerint Szlovákia elhúz mellettünk? Vannak ugyan kétségeik, de tényleg elhúztak és most már azért szurkolnak, hogy tudjuk tartani magunkat.

"Jó republika" - bizonygatja egy idős bácsi egy padon szürke panelházak tövében. Nagykürtös (Vel'ky Krtís) furcsa hely, a domboldalra felkúszó panelházak szürkeségét a vevőket rikító színekkel csábító kis üzletek oldják, az utcákon feltűnően sokan sétálgatnak. Az útpadkán sárga mellényes munkások ücsörögnek: úgy tépdesik kézzel - valaki kapával üti - a repedéseket felverő gazt.

"Most már nem járunk oda vásárolni" - mondja az öreg egyik ismerőse, aki pár hetes unokáját hintáztatja babakocsiban. Az 55 éves férfi szerint régebben rendszeresen jártak "Gyarmatra" (Balassagyarmat) a hétfőnkénti piacokra, de pár éve már nem éri meg átmenni. Szlovákia olcsóbb és mindent meg lehet kapni ott is - hoz fel egy bizonyítékot az egyik legkedveltebb magyar közhelyre, miszerint Szlovákia elhúzott mellettünk. Véleményét alátámasztja később Érsekújváron egy egykori mozdonyvezető is, aki szerint a párkányi Billa előtt újabban egyre több magyar rendszámú kocsi parkol - sokan járnak át vásárolni Szlovákiába.

Nem éri meg külföldön dolgozni

Érsekújvár főterén éppen cserélik a régi lámpákat: az 1980-as évek dizájnját továbbörökítő kandelábereket modern vonalvezetésű lámpaoszlopok váltják fel. "Ötmillióért csináltak újat" - mondja mérgelődve az egyik padon italozó hajléktalan.

Külföldi beruházások szempontjából le voltunk maradva - meséli a tér másik sarkában ücsörgő Sívó András, a közeli kistelepülés, Felsőpél polgármestere. Attól tart azonban, hogy a jelentős - gyakran tíz évre szóló - adómentesség lejártával továbbállnak a most befele özönlő külföldi befektetők - mondja. Minden esetre most jót tesznek az országnak, olyannyira, hogy szerinte egyre többen jönnek haza a külföldön munkát vállalók közül, mivel több a munkalehetőség, emelkedtek a jövedelmek. A dologhoz hozzátartozik az is, hogy az erősödő korona miatt már nem éri meg külföldön dolgozni. Külföldön kevesebbet ér az emberek pénze, ezért jönnek sokan haza - mondja.

A két országot összehasonlítva ő is a vásárlást emlegeti: korábban gyakrabban, ma már nem járnak át Magyarországra. 10-15 éve még a budapesti kínai piacok rendszeres látogatói voltak, ahol sok mindent meg lehetett kapni jó áron. Most már Szlovákiában is megvan minden, és nem is drágább. Ráadásul szerinte csökkent a Magyarországra dolgozni járók száma is.

"Kis nyugat volt"

A falvakban azonban nem érezni annyira a fejlődést - ő maga egy 280 lelkes települést irányít -, de azért bizakodó, azt mondja, vannak lelkesítő jelek. Például a szociális közmunkások száma. Régebben a faluban volt 27 regisztrált munkanélküli, akik közül 15-en jártak közérdekű munkára, mára 8-an maradtak. Tart azonban attól, hogy nehéz lesz fenntartani a fejlődést. "Nehogy orrukba eső essen" - aggódik az eredményeire büszke szlovák kormányért.

"Kis nyugat volt, főleg a rendszerváltozás előtt" - mondja Magyarországról Goda Adrienn könyvtáros, de nem hiszi, hogy ez megváltozott volna. Szerinte Szlovákia nagyon elmaradott volt, és ugyan mostanra feljöttek, de "van még mit behozni".

Bizonyára szakmai ártalom lehet, hogy Klára Tóthová ingatlanos egy öreg házhoz hasonlítja Szlovákiát, ahol kicserélték hőszigetelőre az ablakokat, leszigetelték a falakat, felújították az épületet. "Úgy néz ki, mint egy új, de akkor is öreg ház" - mondta az [origo]-nak egy világos, második emeleti irodában az érsekújvári belváros egyik kis irodaházában. A szűk és meredek lépcsőházban sötétzöld márványutánzatú a burkolat, az emeleti irodákon egy masszázs-szalonnal osztoznak.

"Józanabbul gondolkodnak nálunk"

A középkorú nő lelkesen magyarázza: lehet, hogy most rosszabbul megy a magyaroknál, de akkor is "józanabbul gondolkodnak nálunk, nem hazudnak maguknak". Ő így értelmezi a különböző sztrájkokról, gazdasági jellegű tiltakozásokról érkező magyar híreket. Kissé szkeptikus a szlovákiai gazdasági fejlődéssel kapcsolatban. Azt mondja, "jól csináljuk, de nem hiszem hogy ez akkora hirtelen felemelkedés lenne, mint amit ígértek".

A közeli Gután lakó nő szerint onnan még mindig sokan - a dolgozók közel 50 százaléka - átjár dolgozni Magyarországra, de mesél olyanokról is, akik átmennek dolgozni és nem jönnek vissza. Náluk a gazdasági szempont előtt áll a nemzetiségi hovatartozás érzése. Ő kissé délibábnak látja a szlovák gazdasági fejlődést, szerinte Szlovákia eladja saját munkaerejét.

Fiatal asszisztense másképp látja a magyarországi munkát. Apjáról mesél, aki sales managerként dolgozott Budapesten, de inkább Csehországba ment, mivel a Pesten keresett pénzért már nem érte meg ott dolgozni. Elsősorban a korona erősödése miatt váltott: egyre kevesebbet ért otthon, amit Magyarországon keresett.

"Biztos, hogy Magyarország mellett elhúztak" - mondja az országra Tóth László, egy Pozsony közeli, kis csallóközi falu kocsmárosa, aki elsősorban az új és drága kasszagép vásárlása, illetve az emelkedő árakból veszi észre a fejlődést, de azt is látja, hogy sokan "többet engednek meg maguknak". Szerinte már Ausztriában sem éri meg dolgozni, onnan is jönnek haza, akik ott vállaltak munkát - meséli a pult mögött állva. Valaki közben összetör az előtérben egy poharat - "Hagyjad majd összetakarítom!" - kiált. Ő is tart azonban attól, hogy továbbállnak a nagybefektetők, és tart a drágulástól is, "Nem lesz jó vége" - mondja.

"Ne maradjanak nagyon le"

"Úgy néz ki, megelőztük" - mondja Magyarországra a Kis-Duna partján fekvő Patonyrét hivatalvezetője, Flaska Lénárd a háza hátsó kertjében kialakított kis boltocska fedett teraszán, néhány itala mellett ücsörgő helyi társaságában. Érezni itt is a fejlődést, azt meséli, megjelentek a külföldi befektetők, a dánok, akik a környező földeket vásárolják fel egyre-másra. A dánok terjeszkedését a szomszédos faluban egy nagy tócsa mellett álló Krchma a Tiboru pultosa is emlegette. Flaska szerint repcét, meg más hasonlóan jól eladható árut termelnek, miközben az állattenyésztést felszámolják. A termelésben a legújabb technológiákat alkalmazzák, a rendszerváltás előtt a hivatalvezető szerint még 65 ember végezte azt a munkát a helyi téeszben, amit ma a dánoknál ketten.

Sokan települnek ki Pozsonyból is, élelmes vállalkozók felparcellázták a focipályához tartozó terület egy részét, ahova "olyan palotát építettek, hogy tiszta hihetetlen". A falu vitatja a parcellázás jogosságát, de a pert elvesztették. Ügyvédjük Brüsszelbe vinné az ügyet, ezen még tanakodnak - meséli. Magyarországra már ők sem járnak, de régebben a falu focicsapatával gyakran megfordult ott. Azt mondja a déli szomszédra, hogy "tíz éve sokkal előrébb voltak", és most már - mint sportszerű focista - azért szurkol, hogy "ne maradjanak nagyon le".