Bazári majomként kezeljük az óriásokat

Az [origo] által megkérdezett gyerekkórházat havonta egy-két szülő keresi fel, aki azért aggódik, nőni fog-e még a gyereke. Nemcsak az állandó piszkálódásokkal, hülye beszólásokkal, a mozinézők közutálatával kell megküzdeniük az átlagosnál magasabbaknak. A két méter felettieket az is sújtja, hogy hagyományos üzletekben nem, kizárólag óriásboltokban tudnak ruhát vásárolni, ahol viszont jóval kisebb a választék.

István a méreteivel vonzza magára a tekintetet. "Ha meglátnak, az emberek általában megbökdösik a párjukat, aztán összesúgnak" - mondta az [origo]-nak a grafikusként dolgozó 30 éves férfi. Magassága 208 centi, a testsúlya 150 kiló, a cipőmérete 50-es. Gondolkodás nélkül sorolta a magasságával járó hátrányokat.

Átlagban napi tízszer kérdezik meg tőle, hány centi, ráadásul az olyan közhelyekből is rendszeresen kijut neki, hogy tegnap óta is biztosan nőtt, a cipője valóságos csónak. Koncerteken azért utálják, mert eltakarja a színpadot, a moziteremben olyan mondatok repkednek felé, hogy csak ne elénk üljön. A metróban nem tud egyenesen állni, a földalatti beltere alacsonyabb nála. A busz annyira szűk, hogy képtelen normálisan leülni. Ha belép valahova, hiába hajol le reflexből, két-három naponta biztosan beveri a fejét.

"A legundorítóbb az volt, amikor egyszer a reptéren azt vettem észre, hogy valaki hozzáér a hátamhoz. Egy ember pózolt mögöttem, sunyi módon úgy fényképeztette magát, hogy elfelejtett róla szólni. Mintha egy ritka majom lettem volna" - mesélte. Szép lassan hozzászokott, hogy mindenhol feltűnést kelt. Ha bemutatkozik, megelőzve a kérdést, hozzáteszi azt is, milyen magas. Ha megkérik, a közös fotózást sem utasítja el soha. Ez utóbbi azonban inkább külföldön jellemző.

A legnagyobb problémát az öltözködés jelenti. "Tizenöt-tizenhat éves korig lehet hordani felnőttruhákat, a gondok ezután kezdődnek" - mondta. Szerinte az 1990-es évek végén egy 47-es cipő beszerzése is körülményes volt. Választék egyáltalán nem volt, ha talált egy nagyobb méretű cipőt vagy ruhát, azonnal megvette, nehogy más vigye el. A helyzet 2002 után kezdett rendeződni, akkor nyíltak meg a fővárosban az első óriás méretű ruhákat árusító boltok. István szerint más boltokban nem is érdemes keresgélni, kizárólag olyan boltokban talál ruhát, mint például a Mr XL nevű üzlet.

"Inkább a pocakos urakra álltunk rá, de a magasakat is ki tudjuk szolgálni" - mondta az egyik eladó. A boltban a legnagyobb pulcsinak 2,6 méteres a hasbősége. Az eladó állította: ezzel még azt az üzlet fennállása óta betévedő legsúlyosabb, közel 300 kilós férfit is ki tudták szolgálni, aki csak oldalazva fért be az ajtón. A boltos szerint a pár száz fős törzsvásárlói kör inkább pocakosokból áll - a beszélgetés alatt az eladó gondosan kerülte a kövér kifejezést -, ottjártunkkor mégis két colos férfit láttunk csak. A kövéreknek készült ruhák hátránya, hogy azok még rajtam is lógnak - panaszkodott István a helyzetre.

A Mr XL-ben az a legkisebb méret, ami más üzletben a legnagyobb. Polóban a választék a 2XL-től, cipőben pedig 47-től indul - avatta be az [origo] munkatársát az üzlet eladója, miközben rezzenéstelen arccal leemelt a polcról egy sportcipőt, amely akkora volt, mint riporterünk karja könyöktől lefelé. Hozzátette: egységes árral dolgoznak, vagyis egy 8XL-es pulcsi ugyanannyiba kerül, mint egy hasonló márkájú 2XL-es. Pár utcával arrébb a VII. kerületben található egy hasonló női üzlet is. A jóval kisebb, magát "Molett" felirattal hirdető boltban azonban csak a súlyosabb asszonyok találhatnak kedvükre való ruhákat, a magas nők nem.

Pedig az átlagnál magasabb termetűek nem kizárólag férfiakból kerülnek ki. Egy magas emberekről szóló fórumban egy hozzászóló arról számolt be, hogy egy pécsi étteremben futott össze egy körülbelül 205-210 centis lánnyal. Egy másik hozzászóló pedig arról mesélt, hogy barátnőjének a korábbi kapcsolata azért ment tönkre, mert az előző párja alacsonyabb volt nála, az állandó csúfolódások, beszólások megmérgezték viszonyukat. "Mióta együtt vagyunk, más a helyzet, mivel mellettem törpicseknek néz ki, és ez felettébb tetszik neki" - írja a fórumozó.

Vajda Zsolt, a Heim Pál Gyermekkórház endokrinológiai osztályának munkatársa szerint havonta körülbelül egy-két olyan esetük van, amelynek során azt vizsgálják, hogy egy-egy gyereknek van-e valamilyen növekedési rendellenessége. Vajda szerint általában a gyerekük magassága miatt aggódó szülők kezdeményezik a vizsgálatokat, vagy pedig az iskolából irányítják a kórházba a diákokat. Ilyen esetben célzott genetikai vizsgálattal próbálják kiszűrni a rendellenességet, például alacsony növésű lányoknál Turner szindrómát keresnek.

Az orvos szerint azonban nem kell rémeket látni, a nagyra nőtt emberek döntő többségénél nincs szó rendellenességről. Ezután a korból próbálnak arra következtetni, hogy nőhet-e még a gyerek. A növekedés ugyanis a serdülés idejére jellemző, ennek különböző stádiumaiban a csontok méretéből pedig lehet következtetni arra, hogy mekkora növekedés várható még. Vajda szerint az azonban jóval gyakoribb, hogy a szülő a gyerek alacsony növése miatt aggódik, és azért viszi orvoshoz.