Minden ötödik korty vizet veszni hagy a kormány

A magyar vízhálózat jelentős része rothadó vezetékekből áll, néhol a víz 40 százaléka elvész út közben. A rothadó rendszer miatt - még a környezetvédelmi minisztérium szerint is - nőhet a 150 embert kórházba juttató miskolci vízmérgezéshez hasonló esetek kockázata. A helyzet javulhatna, ha a kormány elfogadná a két éve kidolgozott vízközműtörvényt. Ez azonban a vízdíjak jelentős emelésével járna, amit nehéz lenne bevállalni: a legtöbb önkormányzat ma mesterségesen tartja alacsonyan az árakat.

Hiába ígérte szeptember 22-i parlamenti felszólalásában Veres János pénzügyminiszter, hogy lesz vízközműtörvény, ez korántsem biztos. A törvény hatására ugyanis a kormány számításai szerint egy évtized alatt - az inflációt nem számítva - , közel 20 százalékkal ugranának meg a vízdíjak. Ezt pedig valószínűleg nem fogja bevállalni a sarokba szorult kisebbségi kormány.

Ötöde elfolyik

A vízműtörvényre szükség lenne. A vízszolgáltatás egyes kérdéseit ugyan érintik más témájú törvények - például a tavakkal, folyókkal kapcsolatos vízgadálkodásról szóló törvény -, külön azonban nem jogszabályozzák ezt a területet, így a vízdíjak megállapítását sem. A többek között a vízvezeték hálózatból, a víztermelő kutakból és szennyvíztisztító telepekből álló közművagyon főként önkormányzati tulajdonban van, a vízdíjat pedig törvény hiányában a képviselőtestületek számolják ki.

A legtöbb önkormányzat politikai szempontok alapján határozza meg a díjakat - állítja Ányos József, a Magyar Vízmű Szövetség (Mavíz) elnöke, aki egyben a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója is. A díjak a választásokat megelőző években általában stagnálnak, csak a választások után kezdenek növekedni. A Mavíz elnöke hozzátette: azokon a településeken, ahol gazdasági szempontok alapján számítják ki a djíat, ott nyereséget tudnak felmutani az önkormányzatok. Példaként hozta fel Debrecent, ahol a vízmű tavaly 5 milliárd forintos forgalom mellett 700 milliós nyereséget termelt.

A vízdíjakat több településen úgy tartják mesterségesen alacsonyan, hogy azokba nem építik be az amortizációs költségeket. Ez az oka, hogy az országban a vízcsövek nagy része szétrohadt. A tárca korábbi közlése szerint a vízcsőrendszer nagy része az 1950-es és az 1970-es évek között épült, pedig ezeket csak 20-25 éves élettartamra tervezték. A csövek annyira lyukasak, hogy az azokon átfolyó víznek átlagosan 20, helyenként 40 százaléka vész kárba. A lepusztult hálózat okozta többek között azt a 2006-es miskolci vízfertőzést is, ami miatt több mint 3 ezren betegedtek meg, 150-en pedig kórházba kerültek. Ha pár éven belül nem kezdik el felújítani a hálózatot, az súlyos problémákat okozhat - állította korábban a KVVM.

Tervek

Egy törvény a helyzetet azzal tudná orvosolni, hogy előírná, mit kell figyelembe venni a díjszámításhoz. Ebben fontos elemként szerepelhetne a vízvezeték hálózat felújítási költsége, illetve a felhasznált energia és a bérköltség. Az árképzés egységesítése ellenére az országban továbbra sem lennének egységesek a vízdíjak. Az árkülönbözet akár háromszoros is lehet, hiszen nem lehet mindenhol azonos áron ivóvizet előállítani. A fővárosban például olcsóbban nyerhető ki a víz, mint Debrecenben, ahol a vízért 120 méter mélyre kell lefúrni.

A vízműtörvény szabályozná azt is, hogy milyen szakmai feltétek mellett lehetne közmű szolgáltatást folytatni. Ez valószínűleg jelentősen csökkentené a szolgáltatók számát. Jelenleg közel 400 víziközmű-cég működik az országban. A Mavíz szerint közülük 104 látja el a lakosság 90 százalékát. A törvény valószínűleg létrehozna egy felügyeletet a Magyar Energia Hivatal - amely a villamos energia, a gáz és távhő felett gyakorol felügyeletet - vagy a Nemzeti Hírközlési Hatóság - amely a távközlést kontrollálja - mintájára. Jelenleg ugyanis a vízszolgáltatás felett egyetlen szervezet sem gyakorol közvetlen kontrollt.

Privatizáció

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az öt regionális vízközmű kapcsán felmerült, ezeket is bevonnák abban az új tulajdonosi programba, ami lehetővé tenné az állampolgárok tulajdonszerezést az állami cégekben. Vízmű ugyanis nem csak önkormányzati tulajdonban van, az öt nagyobb, a hazai vízközműhálózat harmada felett rendelkező cég ugyanis állami tulajdonban maradt. A cégek látszólag logika nélkül vesznek részt a hazai ivóvíz biztosításában: a siófoki székhelyű Dunamenti Regionális Vízmű körzetében található önkormányzatok például nem rendelkeznek saját vízművel, a kazincbarcikai székhelyű Észak-magyarországi Regionális Vízmű pedig annak ellenére vízzel látja el nyaranként Miskolcot, hogy a városnak van saját vízműve.

Katona Kálmán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának MDF-es elnöke, aki két hete kérdezte a témáról a parlamentben Veres Jánost, azt mondta, hogy az állami közműcégeket a törvény megszületése előtt nem lenne szabad privatizálni. A szabályozás hiányában ugyanis a cégek ki lennének szolgáltatva a befektetőknek. Veres azt válaszolta: a privatizáció csak akkor valósul meg, ha a tőzsdei bevezetésig a szabályozási környezetet sikerül rendezni. Mindez azért fontos, mert törvény hiányában például a befektetők a menedzsmentjogokat beépíthetik az árakba. A Fővárosi Vízművek közel 25 százaléka a francia Suez és a német RWE kezében van, a menedzsment jogok miatt pedig milliárdos nagyságrendben terhelik meg a fővárosi vízdíjakat.

Foltozgatás

Úgy tűnik, hogy a kormány a sok érv ellenére mégsem akarja a törvényt. Ezt bizonyítja, hogy a vízügyi tárca hiába dolgozta ki közel két éve a jogszabály tervezetét, arra mindeddig nem bólintott rá a kormány. Pedig a vízközműtörvény megalkotása szerepelt a kormány 2007-os munkatervében is, a jogszabálynak a kormány ígérete szerint tavaly áprilisra kellett volna elkészülnie. A KVVM tavaly májusban az [origo]-val azt közölte: a törvény 2008. január elsejével léphet hatályba, a tárca hozzátette azt is, valószínűleg csúszni fognak. A jogszabály azonban a kormányzati reformok kidolgozásáért felelő Államreform Bizottsággal folytatott egyeztetések során elveszett a süllyesztőben. A tárca megkeresésünkre annyit mondott, jelenleg is folynak az egyeztetések a törvényről.

"A víziközműtörvény kellően elő van készítve, és az egyeztetéseket követően az Országgyűlés elé terjesztik" - mondta Veres az Országgyűlésben. A parlament nem fogadta el az interpellációra adott választ. A Fidesz és az MDF mellett nemmel szavazott az SZDSZ is, amelynek miniszterei - Persányi Miklós, Fodor Gábor - alatt kidolgozták a KVVM-ben porosodó tervezetet. A Mavíz elnöke szerint Veres ezen feltehetően azt értette, hogy a kormány az élővizekről szóló törvényhez fog kiegészítést benyújtani.

Ányos szerint a kiegészítés rendezné a vízközművekkel kapcsolatos, de politikai kockázattal nem járó fontosabb kérdéseket. Például végre előírja, hogy a településen minden épület köteles a csatornahálózatra kapcsolódni. Valamint rendezni fogja azt az ombudsmani kifogást, hogy a vízdíjak megállapításához szükséges adatszolgáltatást ne kormányrendelet szabályozza, hanem törvény. A kormány szándékát megerősítette az [origo]-nak egy név nélküli nyilatkozó vezető beosztású kormányzati tisztségviselő is, aki azt mondta, valóban van egy hasonló tervezet az asztalon. Veres interpellációja kapcsán telefonon megkerestük a Pénzügyminisztérium sajtóosztályát, ahol visszahívást ígértek, ez azonban egyelőre nem történt meg.

Az [origo]-nak nyilatkozó kormányzati tisztségviselő szerint azért is érthetetlen a törvénnyel kapcsolatos kormányzati tétlenség, mert a településeknek költség-haszon elemzést kell készíteniük, ha uniós pénzre akarnak pályázni. Ennek viszont tartalmaznia kell azt is, hogy az önkormányzat a befolyó díjakból hogyan képzeli el a befektetés megtérülést. Vagyis az EU a víz- vagy a csatornahálózat fejlesztéséhez csak akkor ad forrást, ha a díjakba beépül az amortizációs költség is. Azaz, ha a kormány nem is lép, az uniós források megszerzésének kritériumai miatt előbb-utóbb úgyis megindul a vízdíjak növekedése.