"Aki ért ezekhez, az hallassa a hangját"

A névhez való jog, az alkalmatlan oktatók eltávolítása, felelősebb költségvetés, összehangolt környezet- és munkavédelem - ügyek, amelyet négy fiatal annyira fontosnak érzett, hogy az Országgyűlésnek is javaslatot tettek elfogadásukra. Az ötletgazdák már dolgoznak a részleteken, az [origo] pedig megkérdezte őket, miért pont erről akarnak törvényt és mennyire tartják jónak saját ötletüket. Kövesse velünk, hogy meddig jutnak!

"Én csalódnék a parlamentben, ha három-négy órás gondolkodással hozzá tudnék tenni a munkájukhoz" - mondta Kókai Roland, aki a felsőoktatás hatékonyságának növelésére dolgozott ki javaslatot. Tizenhárom fiatal kapott ígéretet arra Szili Katalin házelnöktől, hogy megpróbálhatják befolyásolni a parlamenti törvényhozást. A lehetőséget azért kapták, mert a nyári fesztiválokon felállított parlamenti információs sátraknál olyan törvényjavaslat-ötleteket adtak le, amelyeket az Országgyűlés Civil Irodája és a házelnök elég jónak érzett ahhoz, hogy az illetékes bizottságok elé kerüljenek. Az [origo] kiválasztott négyet a tizenhárom esélyes ötlet közül, a következő hetekben, hónapokban nyomon követjük, hogy mi történik velük az Országgyűlésben.

A labda egyelőre az ötletgazdáknál van, első lépésként részletesen ki kell dolgozniuk eredetileg vázlatos formában leadott javaslataikat, mielőtt a bizottságok elé lehetne terjeszteni azokat. Megkerestük négy ötlet kitalálóit, hogy meséljenek a javaslatukról és arról, miért érezték fontosnak, hogy civilként beleavatkozzanak a jogszabályalkotásba.

Bukott diákjaiért feleljen a tanár

Kókainak pár órájába telt az EFOTT fesztiválon leadott vázlatának az összeállítása, de Szili novemberben tett ígérete óta átgondolt háttérmunkába kezdett, hogy pontos és részletes javaslatot juttasson el az oktatási bizottságnak. Azt szeretné törvénnyel szabályozni, hogy a szeminárium oktatók kötelesek legyenek felelősséget vállalni a vizsgára bocsátott hallgatók tudásáért. A gyakorlatban a 30 éves Kókai szerint ez úgy festene, hogy ha a hallgatók 80 százalékának eredménytelen a vizsgája, akkor kizárják a tanárt a felsőoktatásból.

Az ötlet nem a fesztiválon jutott először eszébe, gondolkozott már róla régebben is. "Ez tulajdonképpen egy kiegészítés a felsőoktatási törvényhez" - magyarázta Kókai, aki saját rossz tapasztalatai az ELTE bölcsészkarához kötődnek, de vegyész, építész ismerőseitől is hallott hasonló problémáról. Az egyetemi, főiskolai tanárok olykor teljesen más anyagból vizsgáztatják a hallgatókat, mint amit évközben tanítanak, ezzel pedig egyrészt azt érik el, hogy a diákok inkább be se járnak az órákra, másrészt rengetegen elhasalnak a vizsgán. Az oktatók kötelező felelősségvállalásával nem csak a színvonalas oktatásra képtelen tanárokat lehetne kiszűrni, hanem ezt a jelenséget is vissza lehetne szorítani - mondta.

Kókai nem hiszi, hogy a javasolt szankció - felsőoktatásból kizárás - sokakat érintene, de rákényszerítené az oktatókat, hogy gondosabbak legyenek. Az oktatási bizottság elnöke, Szabó Zoltán korábban szkeptikusan nyilatkozott az ötletről az [origo]-nak, mondván az intézményeknek most is érdekükben áll felelősségre vonni a nem megfelelő oktatókat, hiszen visszaüt az iskolára, ha nincs valós tudás a diploma mögött. Kókai szerint azonban ez nem elég garancia, az olyan nagy nevű intézményeket, mint például az ELTE vagy a Műszaki Egyetem, nem fenyegeti komolyan a jelentkezési kedv visszaesése.

"A fiskális politikában nem szabad ennyire elszállni"

"Ezt éreztem komoly problémának a nyáron: a fiskális politikában nem szabad ennyire elszállni" - mondta az [origo]-nak a 21 éves Madarász Viktor a költségvetési törvény elfogadásának szigorításáról "rakott össze" egy ötletet a Szegedi Ifjúsági Napokon. "Mindennek az alapja kéne hogy legyen a jó fiskális politika, minden szociálpolitikai változtatásnak is költségvonzata van, ezért éreztem ezt fontosnak" - mondta Madarász, aki számszerűsítve tett javaslatot a költségvetési szabályok átdolgozására. Azt javasolta, hogy kétharmados többségre legyen szükség a költségvetési törvény elfogadásához azokban az esetekben, amikor a büdzsé tervezett hiánya másfél százalékponttal vagy annál nagyobb mértékben meghaladja az előző évi hiányt, esetleg kettő vagy annál több százalékponttal több a két évvel korábbi hiánynál.

A Madarász által javasolthoz nagyon hasonló jogszabályt fogadott el a parlament november 17-én. Az SZDSZ által kezdeményezett takarékos állami gazdálkodásról szóló plafontörvény garantálja, hogy az állam 2009-ben ne költhessen többet, mint az idén, 2010-ben és 2011-ben pedig a kiadási főösszeg legfeljebb a GDP-növekedés várható mértékének felével növekedhessen. A közgazdászhallgató alapvetően elégedett a plafontörvénnyel, de szerinte két gond is van vele. Az egyik, hogy 2011 után kifut, ezért "nem jelent olyan nagy biztosítékot". A másik, hogy nem köti kétharmados támogatáshoz a túlköltést.

A párttámogatás rendszer átalakításáról is írt a javaslatában. E szerint a választási években a pártoknak járó központi támogatás összegét meg kellene háromszorozni. "A központi támogatás kevés, ebből talán a működést lehet finanszírozni, de a kampányokat már nem. Ez komoly probléma" - mondta. A betarthatatlan pártfinanszírozási törvény hazugságra kényszeríti a pártokat, és csak arra jó, hogy rontsa a normakövetési mintát. Madarász elismeri, hogy a pártoknak járó támogatás emelése "hülyén néz ki kommunikációs szempontból", de szerinte el lehetne jól magyarázni a dolog értelmét, sőt akár politikai tőkét is lehetne kovácsolni belőle. "Ráadásul ha nem muszáj illegális forrásokból is pénzt beszerezni, akkor eltűnik a morális felmentés, hogy ha a pártnak lopunk, akkor magunknak is lehet."

"Arra kéne rámenni, hogy legyen társadalmi párbeszéd" - mondta Madarász. Példaként az egyetemi szakkollégisták által indított "De a miénk! - Magyarország 2030" nevű mozgalmat említette. "Ha komoly nyomás van, akkor az a politikai elithez is el fog jutni. Aki úgy érzi, hogy ért ezekhez, az hallassa a hangját."

Se fényszennyezés, se vakoskodó munkások

Saját tapasztalatai alapján állt neki a törvényjavaslat-írásnak a környezetgazdálkodási agrármérnöknek tanuló Debreceni Diána is, aki szintén az EFOTT-on kötött ki a parlamenti információs sátornál. A 22 éves lány arról hozatna törvényt a parlamenttel, hogy minden munkahelyen két külön ember lássa el a környezetvédelmi és munkavédelmi teendőket.

Nyári gyakorlatán szembesült azzal, hogy nem jó, ha egy személyhez tartozik a két feladatkör. "Vannak olyan területek, ahol ütközik a dolgozó védelme és a környezetvédelmi érdek." Szerinte tipikusan ilyen terület a fényszennyezés: a dolgozók érdeke azt diktálja, hogy minél jobban világítsák ki az üzemet, de ha ez nem megfelelő technológiával történik, nincsenek leárnyékolva a lámpák, akkor az komoly fényszennyezést jelent, ráadásul az energiát is pazarolják.

Úgy tudja, hogy a környezet-és a munkavédelemért jelenleg egy ember felel a munkahelyeken, ők pedig rendszerint csak az egyik területhez értenek igazán. Ha megvalósulna az ötlete, Debreceni szerint a két ember csapatban dolgozhatna, érvényesítve mindkét érdeket. A környezetvédelmi felelős figyelne a szennyezőanyagok csökkentésére, ellenőrzésére, a hulladékok kezelésére, stratégiát dolgozna ki. A munkavédelmi felelős dolga lenne a dolgozók egészségügyi védelme, a szabályok betartatása, az oktatás, a munkavállalakót érő káros hatások csökkentése. "Az lenne a lényege a csapatban folyó munkának, hogy tudjanak közösen a saját szakmájuknak megfelelően szakmailag indokolt döntéseket hozni".

A kis-és középvállalatoknál "nehéz elképzelni", hogy adottak legyenek a feltételek a külön munkavédelmi, külön környezetvédelmi felelős alkalmazására - mondta az ötletről az [origo]-nak Gúr Nándor, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnöke. Debreceni szerint azonban ez a gond áthidalható lenne bérelt szolgáltatásokkal, a felelősök béréhez pedig hozzájárulhatna az állam, de európai uniós pályázati pénzeket is be lehetne vonni.

"Az egyetlen, ami stabil, az a gyerek neve"

A Sziget fesztiválon nyújtotta be az örökbefogadottak jogainak bővítéséről szóló törvényötletét Egri Mária, aki egész héten visszajáró vendége volt a parlamenti sátornak, de csak az utolsó nap szánta rá magát a javaslatírásra. Erről a témáról írja a szakdolgozatát is.

Az ötlet lényege, hogy az örökbe fogadott gyerekek saját akaratukból vehessék fel a nevelő család nevét. A törvény most megengedi a gyerekek keresztnevének megváltoztatását is az örökbefogadóknak. "Majdnemhogy mindig megváltoztatják a keresztnevet, ez a lehetőség a szülőket segíti, hogy még biztosabb legyen a titok" - mondta az [origo]-nak Egri. A lány maga is örökbefogadott, és átesett azon, ami ellen most fellép javaslatával. Másfél évesen került az őt befogadó családhoz, ötéves volt, mikor elmondták neki, hogy örökbe fogadták, és csak a nagykorúság elérése után tudta felkutatni a vér szerinti szüleit és tíz testvérét. Felnőttkorában tudta meg azt is, hogy születésekor a neve is más volt: Linda.

"A keresztnevet szerintem meg kéne hagyni, sokkal emberségesebb lenne. Örökbefogadáskor az egyetlen, ami stabil, az a gyerek neve, és azt is elveszik tőle." A lány szerint a névváltoztatás még rosszabbul érintheti a Magyarországon örökbe adott külföldi, például kínai, arab származású gyerekeket. "Ha kap egy magyar nevet, akkor azzal hogyan azonosuljon?"

Egri ötletének van egy másik része is: e szerint - akárcsak az állami gondozottaknak - az örökbe fogadott gyerekeknek is biztosítani kellene nagykorúvá válásukkor az indulótőkét, akár a családot kötelezve, hogy rakjanak nekik félre pénzt. "Mindig igazságtalannak éreztem, hogy akik intézetben vagy nevelőszülőknél nevelkednek, azoknak jár, miközben ismerek olyat, aki 18 évesen úgy ment el az örökbefogadóitól, hogy nem volt semmije" - mondta. Egri nem száz százalékig biztos benne, hogy jó az ötlete, ellene szól ugyanis, hogy a szegényebb családok örökbefogadási lehetőségeit nehezítené.