Kisajátítaná magának a médiát a politika

Elkészült a senki által fel nem vállalt új médiatörvény-tervezet harmadik verziója. A tervezet tele van nehezen értelmezhető fogalmakkal és egy csomó új médiafelügyeleti szervvel, amelyeken keresztül a parlamenti pártok komoly ellenőrzést szereznének a médiumok fölött, és politikai alkukkal létrehozandó testületek sokaságával van tele. A tervezet egyik célja a média függetlenségének növelése lenne, a tervezetben szereplő javaslatok egy része azonban pont ennek az ellenkezőjét szolgálja.

A pártok töltenék fel a testületeket

"Az előkészítők és véleményezők konzultációját követően a szakmai munkaanyagot a szakértők ismételten átdolgozták" - mindössze ennyi kísérőszöveggel jelent meg február 10-én az Országgyűlés honlapján az új médiatörvény tervezetének legújabb, harmadik változata. A korábbi verziókhoz hasonlóan ezt a változatot sem vállalta fel senki sajátjaként, a parlament oldala mindössze egy e-mail címet közöl, amelyen a közelebbről meg nem határozott "szakpolitikusokkal és szakértőkkel" lehet kommunikálni.

Az új médiatörvényre elsősorban azért lenne szükség, mert a jelenlegi, 1996-ban elfogadott jogszabály elavult: nem ismeri az utóbbi években elterjedt és a közeljövőben bevezetésre váró technológiákat. Az új törvény legfontosabb feladata épp az lenne, hogy a használt technológiától függetlenül, egységesen szabályozza az audiovizuális médiaszolgáltatást, de már a fogalommeghatározásnál kiderül, hogy komoly gondok vannak vele.

Fogalmi zűrzavar

Már a "médiaszolgáltatás" meghatározása is körülményes: a tervezet szerint a médiaszolgáltatás műsorszámok és reklámok sugárzása, a szolgáltató által meghatározott sorrendben, "amelynek elsődleges célja a tájékoztatást, szórakoztatást vagy nevelést szolgáló műsorszámok, illetve kereskedelmi közlemények eljuttatása elektronikus hírközlő hálózat igénybevételével". Ezek szerint a törvény a tévékre és rádiókra vonatkozik, amelyektől a nézők és hallgatók kész terméket kapnak.

A tervezet használ még egy fogalmat, a kiegészítő digitális szolgáltatásét. Ezt a fogalmat már a digitális átállás szabályairól szóló, 2007-ben született törvény is használta, de sokkal szűkebb értelemben: például ez alá a megnevezés alá tartozik a teletext vagy a műsorkalauz, amiket viszont a médiatörvény tervezete már a médiaszolgáltatáshoz sorol. Az új tervezet logikája szerint a kiegészítő digitális szolgáltatás az internetes tartalmakat vagy azoknak egy, csak homályosan körülhatárolt részét jelenti. A fogalom pontos meghatározása nehezen értelmezhető. A lényeg, hogy a médiafogyasztó az interneten - bár ezt a szót a tervezet egyszer sem használja - elérhető "szerkesztett műsorkínálatból" a neki tetsző időpontban kéri le az általa választott "álló- vagy mozgóképeket tartalmazó információt". Ez elvileg minden honlapra igaz lehet, és a szöveg nem tisztázza egyértelműen, melyekre terjed ki a törvény hatálya. A tervezet szerint ugyanakkor nem tartoznak például a fogalom alá a nyomtatott lapok internetes kiadásai, illetve a csak interneten megjelenő időszaki lapok (például az [origo] vagy az Index).

Karikázott hírek

A pontos fogalommeghatározásnak azért van jelentősége, mert a törvény hatálya alá tartozó szolgáltatóknak meg kell felelniük a jogszabály által előírt tartalmi követelményeknek, és ellenőrző jogkört gyakorol felettük a mai Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) tervezett utóda, a Nemzeti Médiahatóság. Például ha a Videa kiegészítő digitális szolgáltatásnak minősül, az [origo] által készített videókat is el kell látni a tévékből már ismerős korhatárjelző karikákkal.

Ezekből a tervezet a mainál többet kíván bevezetni: jelenleg a műsorszámokat öt kategóriába sorolják aszerint, hogy mennyire lehetnek veszélyesek a kiskorúakra, illetve mennyire sértik a közerkölcsöt és ízlést. Az új kategória arra a műsorra vonatkozik, amely a 8 éven aluli nézőben vagy hallgatóban "félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet". Ez korlátozhat egyes, egyébként gyerekeknek szánt műsorszámokat is: egyes japán rajzfilmektől kezdve a klasszikus Andersen-mesékig.

A kategóriák így alakulnának:

• I. bármely korosztály megtekintheti vagy meghallgathatja
• II. 8 éven aluli nézőben vagy hallgatóban félelmet kelthet, illetve a koránál fogva nem értheti vagy félreértheti
• III. 12 éven aluli nézőben vagy hallgatóban félelmet kelthet, illetve a koránál fogva nem értheti vagy félreértheti
• IV. 16 éven felülieknek, mert az erőszak, illetve a szexualitás meghatározóan megjelenik
• V. 18 éven felülieknek, mert az erőszakot, illetve a szexualitást közvetlenül és naturálisan ábrázolja
• VI. Nem bemutatható, mert pornográfiát vagy szélsőséges, indokolatlan erőszakot tartalmaz

A kategóriákat a kiegészítő digitális szolgáltatást nyújtó szolgáltatónak is figyelembe kell venniük, a műsorszámnak nem minősülő információkat is be kellene sorolni ezekbe. A tervezet szerint például "hatékony műszaki megoldással köteles biztosítani", hogy a IV. kategóriába sorolt információkhoz csak este 9 és reggel 5 óra közt lehessen hozzáférni, vagy csak 18 éven felüliek legyenek megtekinthetők. Ez akár azt is jelentheti, hogy egy online lap csak éjszaka közölhetné a bűnügyi híreket, amelyekben "az erőszak meghatározóan megjelenik".

Politikai testületek

A tartalmi előírások ellenőrzésére a Nemzeti Médiahatóság (NMH) lenne hivatott, amely költségvetési szervként működne. Hivatali szervezete a Nemzeti Médiahatóság Tanácsa lenne, amelynek elnökét, alelnökét és három további tagját az Országgyűlés választaná, egyidejű, listás szavazással, kétharmados többséggel, hatéves időtartamra. Fennmaradna a mai ORTT-hez hasonló hatóság, de az analóg rádiófrekvenciák kiosztását egy másik testület felügyelné.

A törvény külön fejezetben foglalkozik az analóg rádiókkal, pedig feladata épp a technológiától független szabályozás lenne. A szabad frekvenciákról a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) tájékoztatná a Nemzeti Médiahatóságot, amely kiírná a pályázatokat azokra. A médiahatóság maga dönthetne minden fontos kérdésben, például abban, hogy lehetővé teszi-e és milyen feltételekkel a lejáró szerződés meghosszabbítását. (A jelenleg hatályos médiatörvény legutóbbi módosítása épp azért került az Alkotmánybíróság elé, mert a rádiós lobbik hatására beillesztették a szerződések meghosszabbításának lehetőségét.)

A médiahatóság azonban nem lenne a maga ura a rádiós pályázatok ügyében: a pályázatok kiírását és elbírálását is egy eseti országgyűlési bizottság ellenőrizné, amely korlátlan alkalommal felülbírálhatná a médiahatóság döntéseit. Ez a testület ráadásul a magyar közjogi rendszerben teljesen szokatlan módon működne: minden parlamenti frakció egy tagot delegálna, de azoknak a képviselőcsoport számának megfelelő szavazatuk lenne. A törvénytervezet szerint a testület gyakorlatilag közvetlen politikai irányítás alá helyezné a rádiós frekvenciák elosztását: a hozzájárulása lenne szükséges minden pályázati kiírási jóváhagyásához és a nyertesekről döntésekhez is. Bár a szavazati rendszer miatt a bizottságban a mindenkori kormánytöbbség irányítana, már egyharmados kisebbség is elég lenne ahhoz, hogy egy pályázati kiírást visszadobjanak a médiahatóságnak.

A törvényben azonban nem csak ezeket a testületeket állítanák fel. Szintén az Országgyűlés választaná meg - kétharmados többséggel, hat évre - az öt tagból álló Közszolgálati Tanácsot (KÖT) és a Tulajdonosi Vagyonkezelő Testületet (TVT) is, amelyek a jelenlegi közszolgálati médiumok felett álló kuratóriumok helyére lépnének - az előző szakmai irányítóként, utóbbi a tulajdonosi jogok gyakorlójaként. Szintén a parlament választaná - három évre - a nonprofit részvénytársaságként működő közszolgálati médiaszolgáltatók ötfős felügyelőbizottságait.

Közszolgálat reklám nélkül

A törvénytervezet kísérletet tesz egy régóta napirenden lévő probléma, a közszolgálati média finanszírozásának megoldására is, de a politikai befolyás lehetőségét nem zárja ki, sőt erősíti. A javaslat készítői ugyan - összhangban az Európai Unió irányelvével és a már korábban elfogadott nemzeti audiovizuális stratégiával - kivonnák a közszolgálati tévéket és rádiókat a reklámpiacról, de a normatív, a költségvetésben két évre előre meghatározott finanszírozást továbbra is az Országgyűlésnek kellene meghatároznia.

Reklámok nem lennének ugyan a közszolgálati médiában, de a törvénytervezet lehetővé tenné egyes műsorok szponzorálását - például a focimeccsek közvetítését egyes sörmárkák támogathatnák -, illetve a termékelhelyezést - például annak megjelenítését, hogy mely cégtől származnak a műsorvezetők ruhái. Pénzt kérhetnének a közszolgálati médiumok a társadalmi célú, és politikai hirdetés közzétételéért is, gyárthatnának műsort más szolgáltatóknak.

Korábban komoly vitát váltott ki a Magyar Televíziónál, hogy a tévé vezetősége felszólított több műsorvezetőt is, válasszanak a közszolgálati állás vagy a más médiumoknál végzett munka közt. A jelenlegi törvénytervezet szigorúan kezelné az összeférhetetlenséget: aki a közszolgálati médiánál dolgozik, egyáltalán nem vállalhatna mellékállást más médiaszolgáltatónál.

Pénzosztás, szoros felügyelettel

A minőségi közszolgálati műsorok készítésének támogatására a tervezet létrehozná a "közszolgálati tartalomelőállítás-támogatási célelőirányzatot", amelybe a médiahatóság által kiszabott bírságok, a hatóság által nyilvántartásba vett médiaszolgáltatók befizetései tartoznának. Díjat kellene fizetniük azoknak a boltoknak, vendéglátóhelyeknek és szállodáknak is, amelyekben tévéket működtetnek.

Az alap terhére a KÖT írhatna ki pályázatokat, amelyeken a médiaszolgáltatók mellett a velük szerződésben álló külsős műsorgyártók is elindulhatnának. A tervezet szerint a KÖT köteles lenne pályázatokat kiírni gyermekműsorokra, "átfogó és magas színvonalú tájékoztatást" nyújtó vagy "a közhatalmat gyakorlók tevékenységének ellenőrzését" segítő műsorokra, illetve "a nemzeti kultúra és művészet alkotásait bemutató" műsorszámok készítésére.

Egyáltalán nem segítené ugyanakkor a média politikától független működését, hogy a tartalom-előállítási alapot egy állami tulajdonban lévő, nonprofit gazdasági társaság, a Közszolgálati Tartalomelőállítás-támogatási Kft. kezelné, amely a KÖT által kiírt pályázatok lebonyolítását is végezné. A kft. háromtagú felügyelőbizottságát pedig szintén az Országgyűlés választaná, kétharmados többséggel, hat évre, majd ez a három tag választaná meg a cég ügyvezetőjét.