"Annyit tudtam, hogy nem adom és kész"

Ingatag a külföldi anyától Magyarországon született és itt felejtett gyerekek helyzete. Hiába élnek évek óta nevelőszülőknél, családban, rendezetlen jogi státuszuk miatt nem lehet őket örökbe fogadni, és anyjuk származási országának gyermekvédelme bármikor visszakövetelheti őket - ez három gyerekkel meg is történt az elmúlt hónapokban.

Három olyan kisgyereknek kellett elhagynia Magyarországot az elmúlt hónapokban, akiket itt szült meg idegen állampolgárságú anyjuk, majd magukra hagyta őket. A gyerekek magyarul tanultak meg beszélni, és a magyar gyermekvédelem gondoskodott idáig róluk, de a törvény szerint ismeretlen állampolgárságúként kellett anyakönyvezni őket. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem kaphattak útlevelet, hanem azt is, hogy bármikor bejelenthette rájuk igényét annak az országnak a gyermekvédelmi hatósága, ahonnan anyjuk származik.

Ez történt ebben a három esetben. Az elvitt gyerekek egyike egy két és fél éves kisfiú volt, akit magyar nevelőszülők vettek magukhoz, egy kecskeméti kertes házban élt, amíg meg nem érkezett a hivatalos felszólítás az úgynevezett repatriálásról. Január 15-én át kellett adni őt a román gyermekvédelmi hatóságoknak.

A hasonló esetek megakadályozására februárban ötpárti törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamentben. A jogszabály-módosítás rendezné az ismeretlen állampolgárságú gyerekek helyzetét: egy éves koruk után automatikusan magyar állampolgárságot kapnának. Így a határidő után már nem vihetnék el őket a számukra idegen országokba.

Az ismeretlen állampolgárságú gyerekek jogi helyzete közel húsz éve rendezetlen, de korábban nem volt jellemző, hogy az anyjuk országa visszakérje őket Magyarországtól, 2005-ben fordult elő utoljára néhány ilyen eset - mondta el az [origo]-nak Magyar Gyöngyvér, a törvénymódosítást kezdeményező SOS-gyermekfalu gyermekvédelmi főmunkatársa. Románia azonban most változtatott eddigi gyakorlatán. Magyar szerint a háttérben az ország 2007-es EU-csatlakozása állhat, a taggá válás miatt nőhetett a nyomás Románián, hogy rendezze a magukra hagyott gyerekeknek az ügyét.

Drágálja a gyámhivatal a gyerekek nevelését

A repatriálás ezúttal a magyar hatóság jelzésére indult meg, az eljárásban azonban - korábbi szokásával ellentétben - Románia is együttműködött - közölte az [origo]-val Kunszt Róbert, az ismeretlen állampolgárságú gyerekekért felelős V. kerületi gyámhivatal osztályvezetője. Kunszt szerint a gyámhivatal lépésének egyik oka az volt, hogy a gyerekek egyéves ellátása több mint kétmillió forintba kerül. A gyerekeket ismeretlen állampolgárságuk miatt jelenleg nem lehet örökbe adni: vagy intézetben élnek, vagy nevelőszülők gondoskodnak róluk, akiknek fizet az állam. A törvénymódosítás ezt a problémát is megoldaná: magyar állampolgárként már örökbe lehetne adni őket, és így már az örökbefogadó család egyedül vállalná a nevelés költségeit.

Az V. kerületi gyámhivatal első körben nyolc gyerek repatriálását kérte, ebből három ügy zárult le - mondta el Kunszt. A még itt maradt öt gyerek egyike a hatéves M., aki súlyos érfejlődési rendellenességgel született Budapesten román szülőktől. Élete első három évét a Heim Pál Gyermekkórházban töltötte, miután javult az állapota, csecsemőotthonba került. Onnan vette magához két éve nevelőanyja, M. F., akivel most Pestszentlőrincen él egy családi házban három másik nevelt, tizenéves fiúval. A vér szerinti szülőkről a nevelőanya annyit tud, hogy vásározni lehettek Magyarországon, mikor a kislány - valószínűleg a vártnál hamarabb - megszületett. Két-három látogatás után a szülők eltűntek, az anya csak egy nem szabályos lemondó nyilatkozatot hagyott, "sajtpapíron".

Január 15-én M-et is át kellett volna adni a román hatóságoknak a kecskeméti kisfiúval együtt. A nevelőanya december 10-én tudta meg, hogy alig több mint egy hónap múlva el kellene válnia a kislánytól. "Kérem önöket, hogy szíveskedjenek a nevelőszülőt felkérni, hogy a gyermeket készítse fel az átadásra" - állt szárazon a hivatalos értesítésben, amit a gyámhivatal az SOS-gyermekfalunak küldött.

Örökbe fogadnák, ha lehetne

"Annyit tudtam, hogy nem adom és kész" - mondta az [origo]-nak a nevelőanya, és a szobában álldogáló kislányra nézett. A kislány nem tudja, hogy Romániába akarták vinni. Az asszony megtagadta a felkészítést. "Hát mit mondok egy hatéves gyereknek"? -kérdezte. Az értesítés után elmentek a magyarországi román nagykövetségre, ahol azonban kiderült: bár megértik a családot, nem tudnak segíteni. Végül a kislány betegségére hivatkozva sikerült elintézni, hogy elodázzák a repatriálást. A román gyermekvédelmi szakszolgálat beleegyezett, hogy amíg tartanak az utókezelések, és az SOS-gyermekfalu vállalja a gondoskodást a kislányról, a gyerek maradhat a családjánál.

A nevelőanya bízik a törvénymódosítási javaslat sikerében, örökbe is fogadná a kislányt, amint lehetségessé válna. Úgy érzi, most már mintha csökkent volna a családját fenyegető veszély. "De addig nem bontok pezsgőt, amíg nincs a kezemben a határozat" - mondta.

Körülbelül negyven ismeretlen állampolgárságú gyerek él ma Magyarországon, és nem csak azoknak a nevelőszülei aggódnak, akikről már megszületett a repatriálási határozat, a többieknek is bizonytalan a helyzete. Egy öt és fél éves, vietnami anyától született kislány nevelőszülei csak úgy vállalták a beszélgetést az [origo]-val, hogy kérték: se a nevüket ne írjuk le, se a települést ne nevezzük meg, ahol élnek. Aggódnak, nehogy megpróbálják tőlük elvenni a gyereket.

A kislányt születése után öt nappal, mindenféle lemondó nyilatkozat nélkül hagyta a kórházban az anyja, aki vietnami állampolgárnak mondta magát. Később, mikor a hatóságok megpróbálták felkutatni, kiderült: hamisak voltak a papírjai. A kislány gyermekotthonban nevelkedett 2005 márciusáig, ekkor magukhoz vették nevelőszülei. Ő volt az első gyerek, akit befogadott a család, ma már három fogadott testvére is van. A kislány vidám és barátságos, de kétéves korában, mikor elkerült az otthonból, még rettegett a számára ismeretlen külvilágtól, sokat sírt, nem tudott beszélni. "Apa" volt az első szó, amit kimondott az új családjánál. "El sem tudom mondani, hogy mennyire szeretem ezt a gyereket" - mondta nevelőapja. 

A fotóra klikkelve még több képet nézhet!

A kislány tartózkodási engedélyét ismeretlen állampolgársága miatt évente meg kell hosszabbítani. "Törvénytelenséget nem akarunk csinálni, de nem is engedjük el. Mi már nagyon várjuk, hogy rendeződjön a státusza és végre valahára örökbe tudjuk fogadni, mert ez megnyugvás lenne mindnyájunknak" - mondták a nevelőszülők.

Az intézeti ismerkedés alatt a kislánynak hosszú időbe telt, mire közel engedte magához leendő szüleit. 'Egy hétbe telt, mire hozzáérhettem az ujjához, amivel az ellenkező irányba mutatott, közben a pszichológus ölében ült, szemével folyamatosan a menekülési útvonalat kereste. Két hónap volt, mire egyáltalán külön lehetett játszani vele" - mesélte a nevelőanya. A szülők attól félnek, hogy a kislány "érzelmileg belehalna", ha elszakítanák tőlük.

"A gyerekek érdekét szélesebben kell nézni"

"Semmiképpen sem lehet cél azon gyermekek repatriálása, akik évek óta megszokott stabil, szeretetteli környezetben nevelkednek és fejlődnek" - áll a törvényjavaslat indokolásában, amely arra is kitér, hogy a környezetváltozás a kötődési képesség, a beszélt nyelv fejlődésének és a szociális beilleszkedési hajlamnak a rovására menne.

A jól működő intézethez a gyerekek ragaszkodnak, biztonságban érzik ott magukat, rossz nekik elszakadni a gondozónőtől, félnek az ismeretlentől - mondta el az [origo]-nak Mózes Eszter gyermekpszichológus, aki ismeretlen állampolgárságú gyerekekkel is foglalkozik. Mózes megjegyezte: a kötődési képesség sérülése a gyerekek egész további életére kihat: párkapcsolatra, saját családra, munkára egyaránt.

A repatriálásokat szorgalmazó V. kerületi gyámhivatal osztályvezetője tud erről a problémáról, de szerinte "a gyerekek érdekét szélesebben kell nézni". Azt mondta: a nevelőszülőknek tisztában kellett lenniük vele, mikor befogadták a gyerekeket, hogy ideiglenes hatályú elhelyezésről van szó, a gyerekek hosszú távú érdeke pedig az, hogy legyen állampolgárságuk, okmányaik, ezt pedig jelenleg a származási országukban kaphatják meg. Bár a törvénymódosítással ez megoldódna - hiszen a gyerekek egyéves koruk után magyar állampolgárságot kapnának - , a gyámhivatalnak fenntartásai vannak a javaslattal kapcsolatban. Kunszt például túl rövidnek tartja az egyéves határidőt, szerinte ez reálisan nem elegendő idő arra, hogy fel lehessen kutatni a gyerekek vér szerinti szüleit.

A törvényjavaslatot már benyújtották a parlamentben, először az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságnak kell megtárgyalnia. A bizottság elnöke, Csiha Judit szerint ez leghamarabb március 16-án történhet meg.