A mosdón át vezet az út a magyar bizonytalanságba

A háború sújtotta országokból szüleik nélkül elmenekült egyedülálló kiskorúakkal foglalkozik bő egy éve egy magyar segélyszervezet Bicskén. A kiszolgáltatott kamaszok az ember- és szervkereskedők célpontjai, a szervezet próbálja őket megóvni. Néhányan gyereknek hazudják magukat, hogy bejussanak a kamaszok közé, mert itt sokkal lazább a felügyelet. A beilleszkedésüket első naptól próbálják segíteni, de a szervezet munkatársa szerint a siker erősen kétséges: van, akinek jól megy, van, akinek írni is meg kell tanulnia, de akad olyan is, aki a mosdót sem tudja használni.

Abbász autószerelő akar lenni. Vagy szakács. Az afgán fiú két éve, 15 évesen menekült Magyarországra egy szál maga, szülei, családja nélkül. Jelenleg a Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthonában (KNKO) lakik Bicskén. A vele foglalkozó egyik szociális munkás szerint a múltja, és Magyarországra érkezése "kész horror". Erről hallgat Abbász. Ő is, társai is csak azzal a feltétellel állnak szóba velünk, ha nem kérdezzük őket arról, hogy mi volt a hazájukban, miért kellett menekülniük onnan, és milyen körülmények között jutottak idáig.

Tavaly január óta működik a bicskei Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz tartozó, szögesdróttal körbekerített telephelyen a KNKO. Mint a neve is elárulja, azok a külföldről szökött, jellemzően 14 és 18 év közötti kamaszok élnek itt, akik egyedül, a szüleik nélkül érkeztek Magyarországra. A legtöbbjüket embercsempészek szállították Európába. Erről a nevelőiknek se nagyon beszélnek, nem csak az idegenekkel szemben zárkózottak.

Jellemzően olyan országokból menekültek, ahol fegyveres konfliktus dúl. Vagy elveszítették az egész családjukat, és magukban vágtak neki a világnak, vagy a szülők adták oda gyereküket és az összekuporgatott pénzüket az embercsempészeknek, hátha nekik jobb lesz majd valahol távol - mondja Gagyi Róbert, a KNKO-t működtető Magyar Ökumenkius Segélyszervezet munkatársa. Szerinte a határig hozzák a menekülteket a csempészek, általában több hónapig utaztatják őket, de korábban arra is volt példa, hogy a Hortobágy közepén raktak ki egy csoportot a kamionból, mondván: itt van Németország.

Őszülő, felnőtt gyerekek

Az elmúlt bő egy évben 160-an fordultak meg hosszabb-rövidebb ideig az otthonban, most 30-an vannak. A legtöbb gyerek szomáliai és afgán, de a világ minden részéről érkeztek. Van egy család is: a kambodzsai anya 17, a pakisztáni apa 16 éves volt, amikor ide érkeztek, kislányuk 10 hónapos. Egy három éves forma balkáni fiú tinédzser nővérével lakik itt, az anyjuk Hamburgban él valahol. A folyosón találkozunk egy nyurga szomáliai lánnyal, a testére tekert, a hazája népviseletét imitáló kendőket a helyi turkálóban válogatta össze.

Az otthonban lakik egy nigériai lány is, akinek a helyzete Gagyi Róbert szerint nagyon problémás. Két hete érkezett papírok nélkül, és azt állította, hogy nincs még 18 éves. Maradt volna, de most valahogyan kiderült róla, valójában 1978-ban született, így mennie kell. "Voltak már deres halántékú 'kiskorúak' is, akik 18 évesnek adták ki magukat, hogy bekerüljenek ide" - meséli a segélyszervezet munkatársa.

Máshol rabszolgatartók várnak rájuk

Nem csak ilyen problémák vannak a szociális munkások és az otthon lakói között. Gagyi szerint nem elég, hogy borzalmakon mentek át hazájukban a kamaszok, majd hónapokon keresztül szállították őket a csempészek, egy idegen országban kell szót fogadniuk olyan idegeneknek, akiknek a nyelvét sem beszélik. A megpróbáltatások után sokuknak úgy kell szófogadó gyerekként viselkedniük, hogy könnyen lehetséges, a hazájukban élő szokás szerint ott ők már felnőttnek számítottak.

Az otthonba kerülő fiatalok számára egyéni nevelési-gondozási tervet készítenek a szociális munkások. Céljuk, hogy minél gyorsabban felhívják a fiatalok figyelmét a rájuk leselkedő veszélyekre, az emberkereskedelem különböző fajtáira: a prostitúcióra, a szervkereskedelemre és rabszolgamunkára. Sokuk számára ugyanis nem Magyarország a végállomás, csak épp itt akadtak fenn a hatóságok hálóján. Mennének tovább, ők a nemzetközi emberkereskedelem céltáblái.

Számukra a bicskei tábor a szögesdrót ellenére nyitott - ezért vonzó a státuszuk a fiatal felnőttek számára is -, bármikor el is mehetnek. Sokan el is mennek, valószínűleg a legtöbbjüknek vannak telefonszámaik, valakikhez. Ugyanakkor azt nem lehet tudni, hogy az állítólagos segítők hova viszik őket, mi lesz a sorsuk azután, ha elhagyták az otthont.

WC-használatot és szakmát tanulnak

Abbász, és a szemébe húzott piros baseball-sapkája alatt állandóan mosolygó barátja, Mohamed maradnának Magyarországon, tanulni szeretnének. Abbász szakmát (majd még pontosítja, hogy mit), Mohamed az egyetemet is megcélozná. Nem lesz könnyű dolguk, Gagyi szerint néhány fiatal számára még a WC és a mosdó használatát is meg kell tanítaniuk. Emellett érkezésük után az első naptól kezdve magyarul tanítják a menekült gyerekeket.

A galériáért kattintson a képre!

Aki már beszél valamennyire magyarul, azt a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonba járatják. Jelenleg 18-an tanulnak itt, jellemzően hetedikes-nyolcadikos, vagy kilencedikes-tizedikes felzárkóztató osztályban. A cél az, hogy a legkülönbözőbb tudású gyerekek megszerezzék a nyolcadikos év végi záró szintnek megfelelő tudást. Van, akinek ez könnyebben megy, van, akit gyakorlatilag írni-olvasni tanítanak. Az otthonból négyen a budapesti bentlakásos Than Károly Szakközépiskolába járnak. Ezt az intézményt a Református Menekült Misszió működteti az Európai Menekült Alap támogatásával. Aki ide jár, az már csak a hétvégékre tér vissza a KNKO-ba.

Levetkőztették a karácsonyfát

Egykor munkásszálló volt az épületsor, ahol most az otthon működik. Az M1-es autópálya építésekor laktak itt az utat építő melósok, nekik húzták fel a barakkokat. A házak kívül-belül fehérek, a földszintes házsor ablakain rácsok mindenütt. "Muszáj volt, a kamasz srácok éjszakánként próbálgatják a határaikat" - indokolja Gagyi Róbert a szigort.

Belül már barátságosabb a kép, a szociális munkások irodájának a falát, valamint a szobák ajtajait színes rajzok díszítik. Az egyiken pálmafa, mellette a Sri Lanka felirat, máshol majmok, valamint hatalmas hegyek a gyerekrajzokon. Sok a felirat: freedom, peace, valamint rengeteg különféle keresztnév.

A legrikítóbb Abbász háromágyas szobája. A ruhásszekrény sarkán az FC Barcelona címere lóg, az oldalán itt is feliratok (például: love), és rajzok. Az egyiken a most centis frizurát viselő fiú, még hosszú tincsekkel. "Ez te vagy?" - kérdezzük. "Igen, rövid volt a hajam" - feleli. "Hosszú, nem?!" - mosolyogva sűrűn bólogat. A legfurcsább a szobában, hogy karácsonyfadíszek lógnak mindenhonnan: a falakról, és tele van velük a plafon is. "Szenteste feldíszítettük a fát, az éjszaka folyamán azonban lecsupaszították, és áthozták ide a díszeket" - mondja Gagyi.

Kevés a net és a bicikli

Szia! Sziasztok! - eltérő akcentussal, de akárkivel találkozunk a folyosón, vagy a barakkok között sétálva, mindenki előre köszön. Jó a hangulat a táborban, és nem csak azért, mert valamelyik szobában hangosan szól valami régi diszkózene. Talán egy korai Enrique Iglesias sláger.

A galériáért kattintson a képre!

Mohamed is dicsér mindent, szeret kijárni Bicskére, a táboron belül pedig szívesen kondizik, miközben a többiek fociznak a tornateremben. Amikor négyszemközt maradunk, azért elárulja, hogy mi nem tetszik neki. Csak napi fél órát netezhet, kevés a zsebpénz, amit kap, és a kaja sem mindig a kedvére való.

Az otthon lakói a teljes ellátás és iskoláztatás mellett havonta mindössze 7100 forintból gazdálkodhatnak fejenként. Számítógép sincs sok, mindenkire 30-30 perc jut naponta, és Gagyi Róbert még azt is hozzáteszi, hogy a 30 kamaszra csak négy biciklijük van. Az étkeztetésnél lehetetlen annyi ízlésnek, étkezési kultúrának megfelelni szerinte, ahány országból jönnek a fiatalok, de a vallási előírásokat tiszteletben tartják: sertéshúst nem tálalnak. Be kell osztani az idén 40 milliós költségvetést, amelynek háromnegyedét az Európai Menekültügyi Alap adja, a többit az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium.

Nehéz ügy - mondja Gagyi Róbert arra, hogy a magyarra, majd szakmára tanított, esetleg egyetemre küldött fiatal menekültek milyen eséllyel tudnak beilleszkedni. Az otthont működtető segélyszervezet munkatársainak egyértelműen az a célja, hogy a végül Magyarországon letelepedni akaró fiatalok állampolgárságot, majd munkát szerezzenek, és adófizető polgárai legyenek ennek az országnak. "Gondoljunk csak bele, hogy milyen az, amikor a mai Magyarországon egy faluba bekerül egy fekete afrikai fiatal. Az jól is, de rosszul is elsülhet" - mondja Gagyi.