Valahol elveszett az új médiatörvény

Elvileg elkészült, de mégsem került az Országgyűlés elé az új médiatörvény negyedik, végsőnek szánt változata. Állítólag a korábban konstruktív Fidesz gondolta meg magát, de a képviselő, aki meg tudná ezt erősíteni, napok óta nem veszi fel a telefont. Az új változat csak kisebb változtatásokat tartalmaz. Kiderül belőle, hogy a matematika nem a törvényalkotók erőssége.

Bár a korábbi ígéretek szerint ezen a héten az Országgyűlés elé kellett volna kerülnie a médiatörvény negyedik, elvileg végleges változatának, péntek estig nem terjesztették be a javaslatot az Országgyűlés elé. Pedig március végén az MSZP elnöksége rábólintott a kétharmados többséget igénylő törvény tervezetére, és Cser-Palkovics András, a Fidesz képviselője is úgy nyilatkozott, hogy a tervezet - kisebb módosításokkal - alkalmas lehet arra, hogy a parlament elé terjesszék.

A beterjesztést valószínűleg az hiúsította meg, hogy a Fidesz meggondolta magát: a Népszabadság szerdán azt írta, a párt elnöksége úgy döntött, megszakítja a médiatörvényről szóló ötpárti tárgyalásokat. Cser-Palkovics ezt nem erősítette meg, csak annyit mondott, hogy néhány nap türelmet kérnek, és a húsvéti ünnepek után bejelentik álláspontjukat. Az [origo] az elmúlt napokban többször is kereste a fideszes képviselőt - a párt sajtófőnöke szerint csak ő tud a médiatörvényről nyilatkozni -, de nem vette fel a telefonját.

Ráncfelvarrás

A korábbi verziókkal szemben a negyedik változatot már nem tették közzé véleményezésre az Országgyűlés honlapján, ami szintén arra utal, hogy a készítők már a hivatalos beterjesztésre készültek. Az [origo] birtokába került javaslat a korábbi verzióhoz képest csak kisebb változásokat tartalmaz: eltűnt például belőle az az eseti országgyűlési bizottság, amely az analóg rádiók részére kiírt pályázatokat ellenőrizte volna, és korlátlanul felülbírálhatta volna a médiahatóság döntéseit.

Más területeken azonban a tervezet fenntartaná a média feletti politikai befolyást: a közszolgálati médiumok fölött őrködő Közszolgálati Tanács (KÖT), a tulajdonosi jogokat gyakorló Tulajdonosi Vagyonkezelő Testület (TVT) és a mai ORTT helyébe lépő Nemzeti Médiahatóság Tanácsának tagjait is a parlament választaná, a képviselők kétharmadának szavazatával.

A pártok megtartanák maguknak a tagok jelölési jogát is, erre a egy külön parlamenti bizottságot hoznának létre, amely először megpróbálna konszenzusos listát összeállítani. Ha ez nem sikerülne, a bizottság tagjai a frakciójuk létszámának megfelelő szavazattal döntenének. Kimaradt ugyanakkor a tervezetből az a korábban szereplő rendelkezés, amely lehetővé tette volna, hogy a KÖT tagjait az Országgyűlés évente egyszer - a beszámoló el nem fogadásával - egy egyszerű többséget igénylő szavazással leváltsa.

Számtani abszurd

A testületek összetételén csak egy apróságot változtattak a korábbi változathoz képest: ötről hatra növelték a létszámukat. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a két politikai oldalnak nem kell egyetlen kompromisszumos jelöltet sem találnia, három-három arányban eloszthatja a hat széket. Másrészt azt is jelzi, hogy a matematika nem erőssége a törvényalkotóknak: míg a korábbi változatban kétharmados többséget írtak elő az ötfős testületek fontos döntéseinek meghozatalához, a jelenlegi tervezetben háromnegyedes többséggel kell döntenie a hatfős testületeknek.

Minden médiaszolgáltatót érintő változás a negyedik tervezetben, hogy a szöveg kiegészült egy olyan szakasszal, amely lehetőséget ad az úgynevezett közszolgálati tartalomelőállítás-támogatási járulék csökkentésére, akár 50 százalékkal is. Ezt a járulékot minden médiaszolgáltatónak fizetnie kellene a bevételei arányában, és a KÖT ebből az összegből finanszírozná színvonalas kulturális vagy közéleti műsorok készítését. A tervezet szerint a médiaszolgáltatók levonhatnák a járulék összegéből azokat a költségeiket, amelyeket közszolgálati műsorok (például a híradók) készítésére fordítanak.