Egyre könnyebben emésztjük meg az ököljogot

Szabad-e megvédeni egy családot a kilakoltatástól fizikai erővel, adósságokat behajtani fenyegetéssel, állatkínzókat megverni? Az országos rendőrfőkapitány szerint elharapódzóban van az önbíráskodás Magyarországon, és az [origo]-nak nyilatkozó jogászok szerint is megfigyelhető, hogy bizonyos esetekben szinte természetesnek vesszük az ököljogot. A probléma egyik lehetséges magyarázata, hogy megrendült az állam hatékonyságába vetett bizalmunk.

Számot kell vetni azzal, hogy a társadalmi érdekellentétek kiéleződése miatt hétköznapi lehet majd az önbíráskodás - jósolta Bencze József országos rendőrfőkapitány május elején a Kriminálexpo megnyitóján. A jog szerint önbíráskodás az, ha valaki vélt vagy valós anyagi igényét erőszakkal vagy fenyegetéssel érvényesíti. Bár büntetőjogi értelemben nem feltétlenül önbíráskodók, sorra alakulnak és egyre többször hallatnak magukról olyan szervezetek, amelyek az állam problémamegoldó képességében nem bízva maguk próbálják kezükbe venni az általuk fontosnak ítélt problémák megoldását - esetenként túllépve a törvényes kereteken.

A magukat "radikális állatvédőnek" nevező, kilétüket titkoló emberek tavaly több videóriportban is beszéltek arról, hajlandók bűncselekményt is elkövetni az állatok védelmében, brutálisan összeverik azokat, akiket állatkínzónak tartanak. Hiába van ugyanis 2004 óta törvény az állatkínzás ellen, keveslik a bíróság elé kerülő ügyek számát és a kiszabott büntetéseket.

"Aznap nem volt lopás"

A 2007 augusztusában megalakult Magyar Gárda toborzóplakátokon hirdetett egyik fő célkitűzése a nemzeti önvédelem megszervezése. "Már csak magunkra számíthatunk" - áll a gárda alapító nyilatkozatában. Önvédelem alatt elsősorban a közbiztonság megerősítését kell érteni - mondta az [origo]-nak Dobos Zoltán, a Magyar Gárda sajtóreferense. Szerinte azért van erre szükség, mert "sok esetben nem tud, nem kíván, nem képes fellépni a rendőrség".

"Nem állapot, hogy 20 ezer forintos értékig szabadon lehet lopni" - mondott példát Dobos. Az ilyen lopási ügyek nem bűncselekménynek, csak szabálysértésnek számítanak, a rendőrség helyett a település jegyzője foglalkozik velük, és csak pénzbüntetést szabhat ki. A Magyar Gárda népszavazást kezdeményez az értékhatár leszállítására, de a gyakorlatban is megpróbálnak közbelépni. Dobos példaként egy pár héttel ezelőtti akciót említett. Egy áruházláncnál dolgozó békési gárdista panaszkodott, hogy sok a lopás az üzletben, mire a gárda egésznapos őrzőakciót szervezett: a parkolóban várakoztak egyenruhában, időnként szétnéztek a boltban is. "Aznap nem volt lopás az áruházban".

"Egy mindenkiért, mindenki egyért"

A gárda becsületkódexe szerint az "egy mindenkiért, mindenki egyért" szellemében cselekszenek. Ugyanez a jelmondat feltűnik a 2008 szeptemberében bejegyzett Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) alapszabályában. A VÉSZ célja eredetileg azoknak a vállalkozásoknak a védelme volt, amelyek nehéz helyzetbe kerültek a teljesített munkájukat ki nem fizető megrendelők, fővállalkozók miatt. "A jogi-politikai organizáció az eddigi tapasztalatok szerint nem volt képes megoldást találni erre a súlyos társadalmi-gazdasági problémára. Ebben a helyzetben a vállalkozásoknak maguknak kell megtalálniuk az alkotmányos jogelvi alapokkal összhangban lévő érdekvédelem hatékony módjait" - áll a VÉSZ alapszabályában. A szervezet elnöke, Éliás Ádám szerint a pereskedés azért nem járható út, mert a perek 4-5 évig húzódhatnak. "A jog éppen a rablók kezére játszik, ők érdekeltek abban, hogy legyen per" - mondta.

A szervezet azt a megoldást találta ki, hogy "tulajdonvisszavételi" akciókat szervez a nem fizető cégek ellen: épületeket bontanak, ajtókat, vécétartályokat visznek magukkal. A VÉSZ elnöke szerint az ilyek akciók több mint fele hatásos volt: a tulajdonos vagy a megrendelő végül ráállt tartozása rendezésére.

A VÉSZ idén kibővítette ténykedési körét, és harcot hirdetett a hitelüket fizetni nem tudó családok kilakoltatása ellen is. Aktivistáik felvonulnak a kilakoltatások helyszínén, és puszta jelenlétükkel, de "ha kell, fizikai erővel" próbálják megakadályozni a folyamatot. "Meggyőzzük a kilakoltatókat, hogy időben meneküljenek el" - mondta az [origo]-nak Éliás. Időközben több szervezet is csatlakozott hozzájuk, és létrejött az Otthonvédők mozgalom.

A VÉSZ kezdeményezte úgynevezett Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák kialakítását is országszerte. Ezek lényege, hogy az adott lakóterületen riadóláncszerűen értesítsék egymást az emberek, ha hírét veszik, hogy kilakoltatás készül, a helyszínen azonnal jelenjen meg 40-50 elszánt férfi, és kergesse el a kilakoltatókat. A VÉSZ nyilatkozata szerint minderre azért van szükség, mert "az írott jog és részben a joggyakorlat olyanná lett ma Magyarországon, hogy a jogérzéknek és az igazságérzetnek ellentmondó legvérlázítóbb gazságok is "szabályosan" megtörténhetnek".

"Az önbíráskodók országa lettünk"

"Ma túlzás nélkül állítható: az önbíráskodók országa lettünk" - jelentette ki Tóth Mihály büntetőjogász. Tóth szerint igaz ez a köznapi értelemben vett önbíráskodásra és a büntetőjogban meghatározott önbíráskodásra is. A rendszerváltás előtt jelentéktelen bűncselekménynek számított az önbíráskodás, mert a szocializmus alatt az állam központi szerepe miatt nem volt jellemző a hitelező-adós viszony. Ahogy formálódni kezdett a piacgazdaság, az üzleti szereplők elkezdtek kiskapukat keresni, próbáltak kibújni a tartozások alól, erre volt sokak válasza az önbíráskodás - állította Tóth.

A jogalkotók felismerték a jelenség terjedését: az önbíráskodás vétségből bűntett lett, és ma már 1 helyett 5 év börtönnel büntethető. Az önbíráskodások száma mégsem csökken: évi 700-800 ilyen bűncselekmény válik ismertté, és a kriminológusok szerint sok rejtett eset is lehet.

Az adós sokszor azért nem szól a hatóságoknak, mert maga a tartozás sem legális ügyletből - például uzsorakölcsönből - keletkezett. Önbíráskodáshoz vezethet a jogász szerint az is, hogy gyakran lassú, körülményes és eredménytelen az igazságszolgáltatás: a tartozást sokszor nem is tudja behajtani a bírósági végrehajtó, ráadásul a végrehajtási eljárás költségei gyakran elérik vagy meghaladják a behajtandó adósságot.

Molotov-koktél, villanypásztor

Az egyik legjellemzőbb önbíráskodási forma Tóth szerint a pénzbehajtás, ha veréssel, hozzátartozók elrablásával fenyegetik az adóst. "Előfordult, hogy azzal fenyegettek meg egy budapesti vállalkozót, hogy ha nem rendezi a bíróság által is megállapított 800 ezer forintos adósságát, elrabolják és megerőszakolják a gyermekét. Aztán Molotov-koktélt dobtak a házára."

Egyre gyakrabban torolják meg önbíráskodással az emberek Magyarországon nem üzleti, hanem egyéb sérelmeiket is - állította Tóth. Egy kesznyétei férfi például villanypásztorral védte veteményesét, és az egyik tolvajt agyonütötte az áram, társa pedig súlyosan megsérült - emlékeztetett az elhíresült, tavaly nyári esetre Tóth. Szerint az efféle önbíráskodásnak megnőtt a társadalmi elfogadottsága, "de bízni kell a jogállamban".

Borúsabban látja a helyzetet Szikinger István jogász. "Nem a jogállamiságba vetett hit rendült meg Magyarországon, hanem nem is igazán épült ki a jogállamiság, intézményei nem szilárdultak meg" - mondta az [origo]-nak. Például folyamatosan változtatják az adótörvényeket, így nincs stabilitás, jogbiztonság. "A jog és a közhatalom nem teljesíti azt a funkciót, amit várnak tőle."