Négymilliós pontot tettek a Malév-tragédia végére

Kegyeleti támogatás fizetésével zárná le a kormány az 1975-ös bejrúti Malév-tragédia ügyét: fejenként négymillió forintot fizetnek a tengerbe zuhant gépen tartózkodó magyarok hozzátartozóinak. A családtagok többsége elfogadja ezt a megoldást, az egyik elhunyt légiutas-kísérő férje azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a rendelkezésre álló pénzt az áldozatok maradványainak kiemelésére használják fel, hogy megadhassa a végtisztességét feleségének.

Csaknem 34 évvel a Bejrút közelében lezuhant Malév-gép katasztrófája után kegyeleti támogatást - négy-négymillió forintot - kaphatnak a magyar áldozatok hozzátartozói. Ezt írja elő a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) új rendelete, amely kedden jelent meg a Magyar Közlönyben.

A Malév 240-es, budapest-bejrúti járata 1975. szeptember 30-án zuhant a tengerbe. Magyar volt a tízfős személyzet és egy utas, rajtuk kívül többek közt finnek, britek, szaúdiak utaztak a gépen. A hivatalos magyarázat szerint ismeretlen okból következtett be a katasztrófa, a halottak pedig nem kerültek elő, és nem is kapták meg a végtisztességet. A tragédia körülményeit azonban máig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Felmerült, hogy a gépet lelőtték, és lehetséges, hogy a halottak sem a tenger mélyén fekszenek, hanem egy tömegsírban, valahol Bejrút közelében. (A tragédia tisztázatlan kérdéseiről részletesen korábbi cikkünkben, itt olvashat.)

Több mint egy évtizednek kellett eltelnie a rendszerváltás után, mire a magyar állam újra foglalkozni kezdett a rejtélyes katasztrófával. A parlament 2004 végén szavazta meg, hogy létrejöjjön egy százmillió forintos alap a nyitott kérdések rendezésére. Az összeg Kékesi Tibor szocialista képviselő módosító indítványára került be előirányzatként, tehát lehívható összegként a 2005-ös költségvetésbe. A politikus megszavazott indítványa szerint a százmillió célja, hogy a kormány vállaljon szerepet "a hullámsírban fekvő repülőgép roncsainak feltárásában, valamint az elhunytak földi maradványainak felkutatásában, hazaszállításában és az őket megillető végtisztesség megadásában".

Négy évig kallódott a százmillió

Az elkülönített százmillió felhasználásáról azonban sem 2005-ben, sem a következő években nem született rendelet - mostanáig. A kegyeleti alap ügyével az állam részéről a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, majd annak utóda, az NFGM foglalkozott, és a tárca 2005 tavaszán kezdett egyezkedni az áldozatok hozzátartozóival a kegyeleti alap felhasználásáról.

A kezdetekkor még nem volt szó arról, hogy a rokonok pénzt - egyféle burkolt kárpótlást - kapjanak - mondta el az [origo]-nak az évtizedek óta Nagy-Britanniában élő Németh László, az egyik elhunyt utaskísérő özvegye, akinek a megkeresésére Kékesi, majd rajta keresztül a parlament foglalkozni kezdett az üggyel.

Meggondolta magát a minisztérium

Az alapban szereplő százmillió nem lett volna elég a roncsok és a maradványok kiemeléséhez, extra pénzt - például a tragédiában érintett más országoktól - pedig nem szerzett hozzá a minisztérium. A tárca 2007 elején állt elő azzal a javaslattal, amely a kedden kiadott rendeletben lényegében meg is valósult: a százmilliós alapot két részre osztják, és annak felét odaadják a hozzátartozóknak. A fejenként 4-5 milliósra tervezett összeg hivatalosan költségtérítés-szerű juttatás lett volna. A minisztérium arra adta volna, hogy a hozzátartozók részt vehessenek egy, a tragédia helyszínéhez közel tartott, a végtisztességet megadó ceremónián. Az összeg azonban azokat is megillette volna, akik nem tudnak a szertartáson részt venni, tehát egyfajta burkolt kárpótlás lett volna.

A hozzátartozók többsége elfogadta volna ezt az ajánlatot, Németh László viszont nem. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy az eredeti tervek szerint a kegyeleti alapot a gép roncsainak feltárására, az áldozatok földi maradványainak hazaszállítására fordítsák. Úgy tűnt, ezzel patthelyzet alakul ki, mert a minisztérium álláspontja eredetileg az volt, hogy csak olyan megoldásba mennek bele, amellyel az összes hozzátartozó egyetért. 2007 végére viszont a minisztérium meggondolta magát. A minisztériumot képviselő Garamhegyi Ábel államtitkár levélben közölte Némethtel, hogy bár nem alakult ki egyhangú állásfoglalás a hozzátartozók részéről, de a minisztérium elfogadottnak tekinti a saját javaslatát.

Több hozzátartozót sem értesítettek előre a rendeletről

A kegyeleti támogatásról kedden kiadott rendelettel az NFGM a maga részéről lezárta a százmilliós alap felosztásáról szóló vitát: a pénz két részre osztását jogszabály formájában rögzítette. A rendelet kimondja: a százmilliót az áldozatok hozzátartozóinak kegyeleti támogatására, kegyeleti szertartásra lehet felhasználni, illetve az áldozatok földi maradványainak felkutatására, hazaszállítására, a roncsok kiemelésére.

A jogszabály egyelőre kizárólag a kegyeleti támogatás folyósítását szabályozza: összegét négymillió forintban jelöli meg. Azoknak a hozzátartozóknak, akik igényelni szeretnék ezt a pénzt, augusztus 31-ig írásbeli kérelmet kell benyújtaniuk a minisztériumnak. A többi jogcímen történő felhasználásról a folyósított kegyeleti támogatás összegének figyelembevételével dönt a miniszter - áll a rendeletben. Ha mind a tizenegy áldozat hozzátartozói kérnék a nekik járó négymilliót, összesen 44 millió menne el erre a célra, a százmillióból tehát 56 millió maradna a roncskiemelésre, a földi maradványok repatriálására.

Szerettük volna megtudni, hogy a minisztérium hosszas csend után miért éppen most hozta meg ezt a rendelet, de szerda délelőtt elküldött kérdéseinkre az NFGM sajtóosztálya egyelőre nem válaszolt. A jogszabály előkészítését nem verte nagy dobra a minisztérium. A rendeletről az [origo]-tól hallott először az ügyet korábban éveken át követő Kékesi Tibor, Németh László és egy másik áldozat özvegye is.

Németh: Az erkölcsi problémát nem oldja meg

Németh Lászlót azért is lepte meg a rendelet kiadásának híre, mert - mint mondta - ő közel egy éve hiába várta a választ a minisztériumtól a megoldási javaslataikat firtató levelére. A négymillió forintos burkolt kárpótlást elfogadhatatlannak tartja. Ragaszkodik ahhoz az eredeti célkitűzéséhez, hogy a magyar kormány repatriálja felesége földi maradványait. Szerinte a minisztérium 2004 óta szándékosan húzta az ügyet, a célja pedig az volt, hogy meghiúsítsa a repülőgép kiemelését és az áldozatok repatriálását. "Számomra készpénzfizetés fürdőszoba-csempézésre nem oldja meg a hitemben élő erkölcsi problémát" - fogalmazott Németh, aki visszautasítja a felajánlott összeget, és nemzetközi jogsegélyt kér a kormány érintett hivatalnokai ellen.

A többi hozzátartozó azonban örömmel fogadta a rendelet hírét - mondta az [origo]-nak az egyik neve elhallgatását kérő özvegy, miután telefonon megkérdezte a többiek véleményét is. "Tudomásunk szerint az összes Magyarországon élő hozzátartozó teljesen egyetért abban, hogy így használják fel a kegyeleti célból adott összeget. Könnyebbé teszi, hogy lerójuk kegyeletünket. Nagy megnyugvás számunkra, hogy talán végre lezáródik az ügy" - tette hozzá. A rokonok azt tervezik: személyesen találkoznak majd, hogy megbeszéljék: miként tudnának méltóképpen megemlékezni szeretteikről.

A rendelettel a kegyeleti alap létrehozásában kezdeményező szerepet játszó Kékesi Tibor viszont nem elégedett. Az utolsó időszakban már nem konzultáltak vele ebben a kérdésben - mondta. Szerinte a négymilliós kegyeleti támogatás kifizetése akkor lenne csak jó megoldás, ha nem menne a repatriálás lehetőségének kárára.

A képviselő szerint a rendeletbe bele kellett volna foglalni azt, hogy a miniszter garanciát vállal a repatriálás költségeinek fedezésére a teljes kegyeleti alap, azaz százmillió forint mértékéig. Igaz, a repatriálásra biztosan nem lenne elég a százmillió sem, de így legalább nem fordulhatna elő, hogy a repatriálás azért hiúsul meg, mert a korábbi összeg ugyan elegendő lett volna, de a kegyeleti támogatások kifizetésével lecsökkent összeg már nem - magyarázta a politikus. Így valamennyivel megnőne ugyan az állam kiadása, de - mondta Kékesi - "a kegyelet megadása olyan sebeket gyógyítana be, hogy nem annyira számítana néhány tízmillió forint".