Így tették lejtőre Magyarországot I. rész - Az ígéretözön és előzményei

2009.07.20. 8:11

Megrészegült szocialisták, félszívvel aggályoskodó szabad demokraták és egy erőtlen, a számokkal is hadilábon álló kormány. Ők voltak a főszereplői az úgynevezett jóléti rendszerváltásnak, amely az egyik legfontosabb oka annak, hogy Magyarország gazdasága végzetesen legyengült, a világválságban a csőd szélére jutott, és sokak megélhetése veszélybe került. Az [origo] cikksorozatban tárta fel, mi zajlott az ősbűnnek kikiáltott hat-hét évvel ezelőtti döntések hátterében.

A lírai búcsú László Csaba személyes döntése volt. Amikor 2004. január 7-én bejelentették a leváltását a pénzügyminiszteri posztról, akkor még azzal számolt, már nem lesz alkalma arra, hogy felszólaljon az Országgyűlésben, de január 26-ára becsúszott egy rendkívüli ülésnap. Mielőtt bement a parlamentbe, néhány közvetlen kollégájának elárulta, hogy a gazdasági helyzetértékelés mellett fel akarja olvasni egyik kedvenc költője, Robert Burns Az ördög elvitte a fináncot című versét is. Így is tett, néhány perces beszédét az 1700-as évekből származó költeménnyel zárta, amelynek első sorai így hangzanak: Jött az ördög hegedüszóval, / elvitte a fináncot; / és minden asszony így kiált: / 'Belzebub, éljen a táncod!'

László a parlamentben azt mondta, ezzel is szemléltetni akarta a pénzügyminiszteri poszt "örök hálátlan voltát", és a színpadias hangvétel valóban illett a mögötte álló, drámai fordulatokban bővelkedő másfél évhez. Az ő miniszterségéhez fűződik a jóléti rendszerváltásként vagy száznapos programként ismertté vált intézkedéssorozat (ezekről részletesen keretes anyagunkban) végrehajtása, de ugyancsak az ő regnálása alatt történtek az osztogatás utáni első, viharos próbálkozások egy józanabb, takarékosabb gazdálkodásra való átállásra. Ma a legtöbb közgazdász elemző úgy gondol vissza erre az időszakra, hogy ekkor csúcsosodott ki a már az Orbán-kormány utolsó teljes évében, 2001-ben megkezdődött felelőtlen költekezés, amely a fő oka annak, hogy Magyarország évekkel később lemaradt közép-európai versenytársaitól, a 2008-ban lesújtó gazdasági világválságban pedig a csőd szélére került. A jelenlegi kormány több akkori intézkedést - például a 13. havi nyugdíjat - vissza is vont arra hivatkozva, hogy azok az ország felemelkedésének gátjaivá váltak.

Az [origo] arra volt kíváncsi, milyen körülmények között, mennyire átgondoltan születtek meg a ma sokak által kárhoztatott döntések, és hogy számoltak-e akkoriban azzal, ezekért nagy árat kell majd fizetni. Május vége és július eleje között húsz olyan emberrel beszéltünk, akik vagy részt vettek a döntéshozatalban, vagy pedig rálátásuk volt arra. Vannak köztük vezető politikusok, jelenlegi és egykori állami tisztviselők egyaránt. Többen csak úgy vállalták a beszélgetést, ha nem közöljük a nevüket, mert így szabadabban beszélhettek bizalmas részletekről, vagy azért, mert munkahelyükön nem néznék jó szemmel, hogy politikai ügyekben megnyilvánulnak.

Felfújódó ígéretek és költekezés

A "jóléti rendszerváltás" az MSZP választási ígéreteinek a megvalósítását jelentette, ezek a vállalások azonban eredetileg jóval szerényebbek voltak. A MSZP Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt által vezetett gazdasági kabinetje 2001 novemberében tette le az asztalra a párt programjához készült vitaanyagát, egy a borítóján vörös szegfűt és a Magyarország mindannyiunké felcímet viselő 31 oldalas dokumentumot, amely helyzetképet adott az ország gazdasági helyzetéről és jövőbeni lehetőségeiről, valamint megfogalmazta a főbb választási ígéreteket. A körülményeket illetően nem festettek túl rózsás képet: a világgazdasági feltételek romlásáról, a hazai költségvetési egyensúly megromlásáról írtak, és azzal számoltak, hogy 2002-ben a gazdaságban "a negatív tendenciák lesznek erősödőben".

Ennek megfelelően a vitaanyagban felsorolt választási ígéretek is visszafogottak voltak. Szerepelt bennük ugyan a közalkalmazotti bérek felzárkóztatása, de szó sem volt azonnali 50 százalékos emelésről. Megígérték azt is, hogy a nyugdíjasok számára kedvezőbb nyugdíjemelési szabályokat vezetnek be, viszont a 13. havi nyugdíj még csak ötlet szintjén sem merült fel. A dokumentum ugyan tartalmaz egy autópálya-fejlesztési programot, azonban a 800 kilométeres sztrádaépítési ígéret nem jelenik meg. A visszafogottságra jellemző, hogy a vitaanyag közteherviselésről szóló részében még a járulékok emelésének nem túl vonzó lehetősége is felbukkan.

Néhány hónappal később mégis megjelent mindegyik nagyvonalú ígéret az MSZP kampányában, pedig az érdemi gazdaságpolitikai háttérmunka 2001 novemberében véget ért. "Ezzel a vitaanyaggal formailag befejeztük a munkát" - mondja Akar László közgazdász, aki Medgyessy általános helyetteseként dolgozott a kabinetben. Szerinte a kezdeti szerény ígéretek részben az MSZP-n belüli lobbicsoportok követelései miatt fújódtak fel, másrészt pedig azért, mert a kampányban az akkori kormánypárt, a Fidesz is egyre nagyobb vállalásokkal állt elő. "Úgy érezték a politikusok, ahhoz, hogy jól szerepeljenek, egyre nagyobbat kell ígérni" - jellemzi az akkori helyzetet Akar.

A kormányzása első három évében fegyelmezetten gazdálkodó Fidesz a választáshoz közeledve valóban egyre nagyobb költekezésbe kezdett. A lakásvásárlási támogatások bevezetése mellett jelentősen megemelték a köztisztviselők és a fegyveres szerveknél dolgozók fizetését, a kampányban pedig további jóléti intézkedéseket, valamint nagyszabású beruházásokat - autópályaépítést és négy új Duna-hidat - ígértek.

A szocialistáknál így a fő szempont ezeknek a túllicitálása volt. "Az MSZP választási ígéreteinek tartalmi háttere gyakorlatilag az volt, hogy legyen egy kicsit nagyobb, mint a Fideszé" - magyarázza a szocialista kampánystáb egyik, gazdasággal foglalkozó tagja. Nem emlékszik alaposabb számításokra László Csaba sem, akit Medgyessy 2002 február elején mutatott be a nyilvánosságnak mint leendő pénzügyminiszterét. "A pártoknak ellenzékben nincs hatalmas apparátusuk. Négy-öt ember dolgozik egy területen, így nem készülnek nagyon komoly számítások. A kampányban ráadásul mindez hektikusan zajlik" - magyarázza László.

Rögtönzések a száznapos programban

A hektikusságot jól példázza az, ahogy megfogalmazódott az MSZP száznapos programja, amelyben szerepelt, hogy győzelem esetén milyen intézkedésekkel kezdik a kormányzást. Ezt tíz nappal a választások első fordulója előtt, március 28-án ismertette Medgyessy Péter a szocialisták Köztársaság téri székházában. A sajtótájékoztatót délután három órára hirdették meg, és a kampánystáb több tagja szerint az újságírók számára külön nyomtattak egy kiadványt a programról, a terembe pedig bekészítettek egy laptopot és egy projektort, hogy kivetítőn is bemutassák a tervezett intézkedéseket. Ezekre azonban végül nem volt szükség, a program ugyanis az utolsó pillanatban is módosult.

Forrás: MTI
Rögtönözve ígértek - A 2002. március 28-i sajótájékoztató

A kampánystáb egyik tagja úgy emlékszik, hogy Medgyessy kevesebb mint egy órával a sajtótájékoztató előtt érkezett meg, majd az anyagot kézbe véve azt mondta, hogy ez nem jó, nem elég ütős, és többekkel együtt elkezdte átfogalmazni. "Ültünk Medgyessy irodájában, rohangáltak az emberek, hogy már csak fél óra, már csak negyed óra van hátra a sajtótájékoztatóig" - idézi fel a légkört László Csaba, aki szerint már napok óta egyeztettek a programról, de még közvetlenül a sajtótájékoztató előtt is voltak improvizációk. Úgy emlékszik, hogy többen hozzászóltak, és végül Medgyessy zárta le a vitát, az ő döntése volt, hogy mi lesz a bejelentés.

László azt már nem tudja felidézni, hogy konkrétan milyen változásokat hajtottak végre az utolsó órában, és Medgyessy is azt mondja, "nem emlékszem pontosan, hogy mi változott, de hogy lényegesen nem módosult a program, abban biztos vagyok". A kampánystáb három, a történteket személyesen is végigkövető tagja azonban azt mondta az [origo]-nak, hogy még ekkor is lényegi változások voltak, és gyakorlatilag ekkor dőlt el, hogy a szocialisták megígérik, győzelmük esetén kormányzásuk első száz napjában végrehajtanak egy sor jóléti intézkedést, kezdve a tanárok és egészségügyi dolgozók 50 százalékos béremelésétől a minimálbér adómentességén és a nyugdíjasoknak fizetendő egyszeri 19 ezer forinton át az egyetemi ösztöndíjak növeléséig.

"Az eredeti anyagban is benne volt az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés, de négy évre szólt" - mond egy példát a kampánystáb egyik tagja. Ezt megerősíti egy másik stábtag is, mondván, hogy a sajtótájékoztatóra készített anyagok még csak olyan ígéretet tartalmaztak, hogy "megkezdjük a közalkalmazottak béremelését". Az is lényegi változtatások végrehajtására utal, hogy a sajtó számára készült nyomdai anyagokat nem osztották ki, a laptopot és a kivetítőt kezelő munkatársat pedig utasították, hogy ne indítsa el a prezentációt.

Aggályok egy szálloda teraszán

A bejelentés valóban ütősre sikerült, és minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy az MSZP végül saját magát is meglepve szinte behozhatatlan előnnyel nyerte meg a választás első fordulóját. A Fidesz erre válaszul nagyon keményen felpörgette a kampányát, aminek hatására a szocialisták még vadabb ígéreteket tettek. Lendvai Ildikó például egy április 11-i sajtótájékoztatón már a pedagógusbérek 150 százalékos emeléséről beszélt, és kijelentette azt is, hogy nem lesz gázáremelés. László Csaba szerint a kampánystáb neki is könyörgött az egyik sajtótájékoztató előtt, hogy ígérje meg, nem fog emelkedni a gáz ára, de ő erre nemet mondott. "Ez képtelenség lett volna, erre nem voltam hajlandó" - mondja László. Ilyen feszült légkörben tartották meg a második fordulót, amelyre a Fidesz már összeszedte magát, és az MSZP az SZDSZ-szel együtt is csupán négyfős többséget tudott magának szerezni a parlamentben.

Forrás: MTI
Öröm és diadal - Kovács László az első forduló estéjén

Az már a kampányban egyértelmű volt, hogy győzelem esetén a két párt koalícióra fog lépni, a programjukról azonban nem egyeztettek a választás előtt. "Voltak megbeszélések, de leginkább arról, hogyan nyerjük meg a választást. A két forduló között pedig arról egyeztettünk, hogyan állítsuk meg a Fidesz nyomulását" - magyarázza Horn Gábor, az SZDSZ 2002-es kampányának irányítója. Horn szerint a koalíciós tárgyalásokon is előbb a személyi ügyekről volt szó, és csak később következtek a tartalmi kérdések, köztük a száznapos program, amivel kapcsolatban néhány SZDSZ-es politikus jelezte az aggályait.

A kormány május 27-én alakult meg, de a szabad demokraták által a gazdasági minisztérium élére delegált Csillag István szerint a kormánytagok számára még az eskütétel előtt volt egy informális, ismerkedő jellegű találkozó a budapesti Szabadság-hegyen egy szálloda teraszán, ahol ő jelezte Medgyessynek és László Csabának, hogy problémái vannak a programmal. "Megdöbbentem, hogy nem egészen egyéves cselekvéssorrá tettek egy olyan tervet, amiről egyébként az ember azt gondolná, hogy hosszabb távra jelöli ki egy párt cselekvési irányát" - mondja Csillag, hozzátéve, az zavarta leginkább, hogy "nem láttam a pénzügyi fedezetét ennek a gyors intézkedéssorozatnak".

Horn szerint azonban a szocialisták eltökéltek voltak, és azt mondták, hogy "bele fog férni pénzügyileg". Az SZDSZ tett még egy próbálkozást arra, hogy felvizezze a programot, az egyszeri 50 százalékos béremelés helyett például azt javasolta az MSZP-nek, hogy három lépcsőben hajtsanak végre egyenként 15 százalékos növelést. Ezt sem sikerült elfogadtatniuk, de a szocialisták szerint az SZDSZ nem is nagyon erőltette a program megfúrását. "Nem emlékszem drámai figyelmeztetésekre" - mondja Kovács László akkori MSZP-elnök, és László Csaba is úgy fogalmaz, hogy a szabad demokraták "nagyon nem feküdtek keresztbe a programnak".  Valóban nem volt látványos tiltakozás az SZDSZ részéről, sőt, a párt is kivette a részét a jóléti intézkedésekből azzal, hogy ragaszkodott a diplomás minimálbér bevezetéséhez, és az aggályait belső körökben jelző Csillag sem állt ki a nyilvánosság elé kifogásaival.

Kiderült, hogy "nagyobb a córesz"

A kormányalakítás időszakában ugyanakkor megjelent némi bizonytalanság a miniszterelnök és a pénzügyminiszter környezetében is. A választást követő hetekben ugyanis egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pénzügyi helyzet rosszabb a vártnál. "Az államháztartás hiányának növekedése május folyamán az előző hónapokhoz viszonyítva jelentősen felgyorsult" - írták a Pénzügyi Szemle 2002 júniusi számában, kiemelve, hogy "az államháztartás - helyi önkormányzatok nélküli - hiánya május végéig (...) az éves előirányzat 81 százalékát teszi ki". A távozó Orbán-kormány tehát rohamos ütemben költötte a pénzt, miközben utódja szintén nagyszabású költekezéssel akarta kezdeni a munkát.

Forrás: MTI
"Nagyon nem feküdtek keresztbe" - Kuncze és Medgyessy a kormányavatón

A Pénzügyminisztériumban lezajlott átadás-átvétel után László Csaba is bejelentette, hogy az államháztartási hiány 2002-ben jóval nagyobb lesz a tervezettnél: a költségvetési törvényben szereplő 505,5 milliárdhoz még hozzájön 172,5 milliárd. Az új miniszter sietetett kijelenteni azt is, hogy mindez nem veszélyezteti a száznapos program végrehajtását, a Pénzügyminisztériumban ugyanakkor felvetődött, hogy a rosszul alakuló számokra hivatkozva le lehetne fújni az intézkedéssorozatot. "Mi azt mondtuk, hogy keményen verjük rá a Fideszre, hogy ez van, mutassuk ki, milyen csontvázak potyogtak ki a szekrényből, és jelentsük be, hogy emiatt jóléti csomagot nem lehet bevezetni, vagy csak részben" - Máté Dániel akkori PM-szóvivő szerint ilyen forgatókönyvben gondolkodtak a tárcánál, és a súlyos örökségről egy "összesítés is elkészült, de rá kellett ülnünk, nem adhattuk ki senkinek".

Hasonló gondolatok foglalkoztatták a miniszterelnök tanácsadóit is abban az időben. "Amikor kiderült, hogy nagyobb a córesz, mint gondoltuk, akkor volt egy olyan momentum, hogy beszélgettünk arról, vissza kellene fogni" - idézi fel Medgyessy stábjának egyik tagja, aki szerint azonban igazán komolyan senkinek nem fordult meg a fejében, hogy a száznapos programot le kellene fújni.

Kényes megítélés és politikai kényszer

Abban, hogy Medgyessy és az MSZP annyira elszántan ragaszkodott a kampányígéretek végrehajtásához, több tényező is közrejátszott, és az egyik legfontosabb a miniszterelnök személyisége volt. "Medgyessy az a fajta úriember, aki hihetetlenül kényes az ő külső megítélésére. Nagyon nehezen viselné, hogy róla azt mondják, az adott szavát nem tartotta be, vagy hogy hülyeségeket beszél. Nem elfogadható számára, hogy bármilyen módon elveszítse az arcát" - mondja László Csaba. Medgyessy több egykori munkatársa szerint is megingathatatlan volt, amiben a hírneve védelme mellett még egy személyes tulajdonság is belejátszott. "Ő pénzügyi hátterű ember, és ennek a programnak a megvalósításában élte meg leginkább baloldaliságát. Diadal volt számára, hogy szűkíthet a társadalmi egyenlőtlenségeken" - mondja Komássy Ákos, Medgyessy egykori személyi titkára.

A kormánytagok és a koalíciós pártok a politikai feltételeket sem tartották alkalmasnak arra, hogy kihátráljanak a száznapos programból. László Csaba emlékeztet arra, hogy a két választási forduló között a Fidesz azzal támadta a szocialistákat, hogy hazudnak, ezért szerinte ha "nem váltjuk be az ígéretünket, akkor Orbánéknak lett volna igazuk, és ott az egy nulladik őszödi beszéddel ért volna fel". Medgyessy egyik akkori tanácsadója is azt mondja: "A választáson annyira pici volt a különbség, annyira erősen támadta az eredményt a Fidesz, hogy nem lehetett visszatáncolni. Ha elkezdünk kifarolni, akkor még destabilizáltabbá vált volna a politikai helyzet".

Forrás: MTI
Személyesen is hitt a programban - Medgyessy az eskütételkor

2002 nyár elején valóban történt egy sor olyan esemény, amely megrengette a frissen megalakult kormányt: június közepén kiderült, hogy Medgyessy a szocializmusban állambiztonsági tiszt volt, és emiatt majdnem felbomlott a koalíció, július 4-én pedig az áprilisi szavazatok újraszámlálását követelő tüntetők lezárták az Erzsébet hidat. Az SZDSZ több akkori meghatározó figurája épp ezzel a kiélezett helyzettel magyarázza most, hogy kételyeik ellenére a parlamentben megszavazták a száznapos programot. "Olyat nem ismer a politika, hogy nem szavazzuk meg, de benn maradunk a koalícióban" - utal egyikük arra, hogy elutasítás esetén a kormányból is ki kellett volna lépniük, ami akár új választásokhoz és egy lehetséges Fidesz-győzelemhez vezethetett volna.

Az amúgy is kényes politikai helyzetet tovább bonyolította, hogy a Fidesz jelezte, meg fogja szavazni a jóléti csomagot, ami a PM egyik akkori munkatársa szerint azt jelentette, hogy "még csak teret sem adtak arra, hogy ki lehessen hátrálni ebből a szarból". A kényszerítő feltételek mellett azonban nyilvánvalóan saját hatalmi törekvéseik is közrejátszottak a koalíciós pártok döntésében. Ősszel következett az önkormányzati választás, amihez kiváló ugródeszkát jelentett egy osztogató csomag. "Tartottak attól, hogy ha a kormány nem teljesít rendesen, akkor elbukhatják az önkormányzatokat. Ennek szerepe volt abban, hogy nem állították le a pénzszórást" - magyarázza Medgyessy egyik akkori munkatársa. Az önkormányzati választási siker különösen fontos volt a miniszterelnök számára, aki nem volt tagja az MSZP-nek, így nem tudhatott maga mögött biztos politikai hátteret. "Azt gondolhatta, hogy ha jól jön ki az MSZP az önkormányzati választásokból, akkor ő is megerősödik" - mondja a miniszterelnöki stáb egyik tagja.

Csont nélküli elfogadás

Medgyessy és környezete arról is meg volt győződve, hogy a száznapos program végrehajtása - különösen annak a közalkalmazotti béremelésre vonatkozó része - ésszerű és indokolt az ország jövője szempontjából. "Tömegesen mentek el ápolónők pénztárosnak a bevásárlóközpontokba" - hoz példát Medgyessy arra, hogy mi indokolta a fizetések jelentős emelését. Az alacsony bérek kontraszelekcióval, a dolgozók elvándorlásával, a munka színvonalának romlásával fenyegettek, és a volt miniszterelnök szerint ezek "a félelmek is belejátszottak abba, hogy úgy gondoltam, a rossz állapotban lévő kassza ellenére is meg kell csinálni azt, amit ígértünk".

Így tehát nem volt senki a döntéshozók közül, aki komoly erőfeszítéseket tett volna a "jóléti rendszerváltás" megállításáért, még azok közül sem, akik egyébként rossz lépésnek tartották. "Akkor is infarktusom volt attól, amiket tettünk, de mai eszemmel sem gondolom azt, hogy olyan helyzetben lettünk volna, hogy ne csináljuk meg azt, amit ígértünk" - mondja az akkori miniszterelnöki stáb egyik tagja. Magának a csomagnak a végrehajtására végül száz napra sem volt szükség. A Medgyessy-kormány már második ülésén, 2002. június 7-én el is fogadott tíz intézkedést a tervezett 14-ből, majd később a maradékra is rábólintottak.  A parlament elé 2002. július 16-án került a száznapos program, és a képviselők elsöprő többséggel szavazták meg. Tizenhat MDF-es és egy fideszes képviselő tartózkodott, a többi jelenlévő 339 képviselő az igen gombot nyomta meg.

Az ülésnapon zajló vitában senki nem vetette fel, hogy az osztogató politikának később nagy ára lehet, senki nem intett józanságra. A kormányüléseken több résztvevő visszaemlékezése szerint Csillag Istvánon kívül mások nem kritizálták a csomagot. A többi kormánytag már csak azért sem érezhette úgy, hogy meg kellene kérdőjeleznie a csomagot, mert bíztak abban, hogy a két tapasztalt pénzügyes, Medgyessy (aki kétszer, 1987-ben és 1996-98 között volt pénzügyminiszter) és László Csaba tudja, hogy mit csinál. Ahogy az ülések egyik résztvevője fogalmaz: "Az egész kormány azon az alapálláson volt, hogy ha ők azt mondták, hogy ezt lehet, akkor lehet."

Cikksorozatunk második részéből megtudhatja, hogyan szembesült az ország vezetése azzal, hogy baj van, és hogyan kezdtek hozzá titokban egy olyan program kidolgozásához, amellyel meg akarták előzni a lecsúszást.

KAPCSOLÓDÓ CIKK