Így tették lejtőre Magyarországot III. - Harag és a kettős bukás

A pénzügyminisztert falhoz szorították, megszorító csomagját pedig néhány nap alatt kiherélték. Így telt 2003 nyara, amikor a szocialisták dühösen szembesültek vele, hogy nem osztogathatnak tovább, az észérvekre azonban csak annyi volt a válaszuk, hogy "baszdmeg, ezt nem lehet elmondani az embereknek". Az ősbűnnek kikiáltott "jóléti rendszerváltásról" szóló cikksorozatunk befejező része.

A végére csak a rossz viszony maradt

Az első részből kiderült, hogyan született meg a száznapos program, a másodikban pedig egy titokban készült megszorító csomagról volt szó. A cikksorozatban arra keressük a választ, hogyan zajlott a kormányzati döntéshozatal 2002-2003-ban, amikor kicsúcsosodott a már korábban megkezdődött költekezés, amely közgazdász elemzők szerint egyik fő oka annak, hogy Magyarország a csőd szélére került. A döntéshozatalban közvetlenül vagy közvetve részt vevők közül többen csak úgy vállalták a beszélgetést, ha nem közöljük a nevüket, mert így szabadabban beszélhettek bizalmas részletekről, vagy azért, mert munkahelyükön nem néznék jó szemmel, hogy politikai ügyekben megnyilvánulnak.

A Miniszterelnöki Hivatal egyik gazdasági kérdésekkel foglalkozó munkatársa épp nyári szabadságát töltötte, amikor kapott egy hívást a munkahelyéről. Arra kérték, hogy állítson össze egy anyagot, amelyből kiderülnek a kormány új intézkedéscsomagjának pozitív elemei. "Erre a politikusoknak volt szükségük, hogy el tudják mondani, nemcsak népnyúzó intézkedésekről van szó" - idézi fel a Miniszterelnöki Hivatal egykori munkatársa.

Annak a pénzügyminisztériumi csomagnak a hatását kellett volna semlegesíteni, amelyet pár nappal korábban, 2003. július 16-i ülésén fogadott el a kormány, hogy az egyre romló gazdasági és pénzügyi környezetben egyensúlyba hozza az államháztartást. A kancelláriának azért volt annyira sürgős a pozitív elemeket tartalmazó háttéranyag összerakása, mert nyilvánosságra kerültek a csomag részletei, és - ahogy egy korábbi kormányzati tisztviselő fogalmazott - "kitört a parasztgyalázat". Az újságok és a tévéhíradók tele voltak a megszorításokról szóló hírekkel, amelyeket a kormánypárti politikusok hol értetlenül, hol pedig tiltakozva kommentáltak.

Egy nem rendkívüli kormányülés

Pedig úgy tűnt, hogy sima ügy lesz a csomag elfogadtatása. Ahogy arról cikksorozatunk második részében írtunk, a László Csaba vezette Pénzügyminisztérium közel fél éven át titokban dolgozott a 2004 és 2006 közötti időszak költségvetését és adópolitikáját megalapozó programon, amelynek részleteit július elején ismertették a koalíciós pártok vezetőivel. Ezeket az egyeztetéseket követően került be a csomag a kormány július 16-i ülésére, amelynek írásos összefoglalója szerint a jelen levő tizenhat miniszterből tizenhárman szóltak hozzá. Azt nem tudni, hogy mi hangzott el, a Miniszterelnöki Hivatal ugyanis a lényegi részek kitakarásával adja ki az összefoglalókat. A kormányülés több résztvevője sem emlékszik a vita részleteire, László Csabának például csak az rémlik, hogy "rossz állapotban voltam, aznap volt egy jó barátom temetése, és nem tudtam rá elmenni".

Az összefoglalóból annyi azért kiderül, hogy az előterjesztést végül elfogadták, és a meghívottként jelen levő, a kormányzati költekezést folyton bíráló jegybankelnök, Járai Zsigmond is jelezte, hogy "az előterjesztéssel és a vitában megfogalmazott irányokkal egyetért". Járait azért hívták meg, mert ezen az ülésen határozták el azt is, hogy Magyarország 2008. január elsejével bevezeti az eurót. Bár László Csaba szerint a két kérdés nem volt összekötve, Csillag István gazdasági miniszter úgy emlékszik, a kormányülésen is elhangzott olyan érv, hogy a pénzügyi csomag negatív kommunikációs hatását ellensúlyozni lehet azzal, hogy "ez az ára annak, hogy euróval lehessen fizetni".

Itt még 2008-as euróbevezetést ígértek - László, Medgyessy és Járai

A kormányülést követő sajtótájékoztatón Medgyessy Péter miniszterelnök az euróbevezetés pozitívumait hangsúlyozta. A pénzügyminiszter és Járai társaságában tartott tájékoztatón a kormányfő arról beszélt, hogy ez "új munkahelyeket, alacsony inflációt, gazdasági növekedést eredményez", és kijelentette azt is, hogy a korábban megígért jóléti intézkedésekre - például a 13. havi nyugdíj bevezetésére - van elegendő forrás, ahogy jut majd pénz a lakásépítési kedvezmények növelésére is. A fájdalmas elemeket tartalmazó, az általa vezetett kormány által épp elfogadott csomagról csak nagy vonalakban beszélt, bár igaz, hogy előzetesen nem is született döntés a program kommunikálásáról.

A6-osok és belefingás a finomlisztbe

Épp erről, a bejelentés mikéntjéről tanácskozott a kormányülés után a miniszterelnök szobája melletti helyiségben László Csaba, Máté Dániel PM-szóvivő és Gál J. Zoltán kormányszóvivő. Utóbbi ódzkodott attól, hogy egyből kijöjjenek a csomaggal, és Máté szerint azzal érvelt, hogy "nem lehet az, hogy belefingunk a finomlisztbe, majd elmegyünk az A6-osokkal nyaralni". Ezzel arra utalt, hogy épp egy többhetes szünet következett a kormányülések sorában, és ebben az időszakban készült szabadságra Medgyessy és több minisztere, köztük László Csaba is.

A program kommunikálásáról szóló vitát végül az épp arra járó miniszterelnök zárta le. "Medgyessy ment keresztül a termen, és mi megkérdeztük tőle: mi legyen, bejelentsük a csomagot? Ő visszakérdezett: elfogadtuk, nem?" - idézi fel László, aki szerint így végül húsz másodperc alatt eldőlt, hogy még aznap elkezdik ismertetni a tervezett intézkedéseket. (Medgyessy azt mondja, a konkrét beszélgetés részleteire nem emlékszik, de abban biztos, hogy a PM az ő jóváhagyásával kezdte meg a csomag kommunikálását.)

A pénzügyminiszter még aznap délután tartott egy sajtótájékoztatót, este pedig adott több interjút. "Csupa rossz dolgot mondtunk" - idézi fel Máté, aki végigkísérte Lászlót a médiaszerepléseken.  A korábbi évek jóléti osztogatásához képest valóban meglepően kemény bejelentésekkel állt elő a pénzügyminiszter: ismertette a csomag főbb elemeit, kezdve számos adókedvezmény eltörlésétől az összességében adóemeléssel járó áfaváltoztatásokon át a 2004-re tervezett személyijövedelemadó-csökkentés elhalasztásáig.

A csomag és a parasztgyalázat

Másnap László elutazott a Balatonra, és megkezdte szabadságát Medgyessy és Gál J. Zoltán kormányszóvivő is. Így a jólfésült politikusok közül már hosszú sűrű göndör hajával is kilógó, korábban újságíróként dolgozó Máté Dánielre várt, hogy elmagyarázza a médiának és rajta keresztül a lakosságnak, miért van szükség az 1995-ös Bokros-csomag utáni legnagyobb kiigazító programra. A kormányülés másnapján tartott sajtótájékoztatóján elismételte a pénzügyminiszter előző esti bejelentéseit, és számokkal is próbálta levezetni az adóemelések és az adócsökkentési tervek elhalasztásának szükségességét. Mint mondta, 2004-ben a kiadások 790-820 milliárd forinttal nőnek 2003-hoz képest, és ha nem változtatnának semmin, akkor lenne egy 550 milliárd forintos lyuk a költségvetésen, ezt kell valahogy betömni. Néhány nappal később aztán Máté bejelentette a csomag egy másik fontos és politikailag érzékeny elemét: azt, hogy az ígéretek ellenére a 13. havi nyugdíj első részét mégsem 2003 végén, hanem csak a következő év elején fogják kifizetni.

A részletes tájékoztatás célja részben az volt, hogy megnyugtassák a 2008-as eurócéldátum tarthatóságát kétkedve fogadó elemzőket, a nyilvánosságra került elképzelések azonban közben kiváltották a már említett "parasztgyalázatot" a szocialistáknál, akik azt állították, hogy a csomag meglepetésként érte őket. Július 24-én Juhász Gábor frakcióvezető-helyettes közölte, hogy tiltakoznak több intézkedés ellen, és egyeztetést kezdeményeznek a PM-mel három kulcskérdés, a 13. havi nyugdíj elhalasztása, a lakáshitelek adókedvezményének eltörlése és az áfaváltoztatások ügyében.

Az akkoriban a 2002-es támogatottsági fölényük nagy részét elveszített MSZP képviselői annak ellenére fogadták felháborodva a tervezett lépéseket, hogy azokat a párt vezetői még a kormány jóváhagyása előtt megismerték. Egyrészt értesültek róluk a szűk körű egyeztetéseken, másrészt a csomagot elfogadó kormányülésen miniszterként olyan befolyásos szocialista politikusok is részt vettek, mint Kovács László, Kiss Péter,  Juhász Ferenc és Burány Sándor. A kormányülésre elkészült egy kormányhatározat-tervezet, és ha ők is átlapozták a hétoldalas dokumentumot, akkor tisztában kellett lenniük annak a programnak a részleteivel, amelyet a kormány elfogadott.

Kovács azt mondja, nem emlékszik arra az időszakra, de ő külügyminiszterként amúgy is inkább nemzetközi ügyekkel volt elfoglalva. Egy szocialista politikus szerint azonban az MSZP-sekre egyébként sem jellemző, hogy egy szélesebb körű egyeztetésen nyíltan megmondanák, ha valami nem tetszik nekik. "Négyszemközt talán elmondják őszintén az aggályaikat, de egy 6-8 fős egyeztetésen már nem vetik fel hangosan a kritikai észrevételüket. Helyette inkább kitalálják, mi az a háttértechnika, amivel ki lehet golyózni a nekik nem tetsző javaslatot" - magyarázza a politikus a pártjában uralkodó gyakorlatot.

Végül ez történt a pénzügyminisztériumi csomaggal is, így a megszövegezett kormányhatározatot már ki sem hirdették. "Mire Medgyessy visszatért a nyaralásából, addigra olyan helyzet alakult ki, amelyben tarthatatlanná vált a program" - mondja az akkori kormányfői stáb egyik tagja. A Pénzügyminisztérium egy darabig még kitartott ugyan a kormány által elfogadott elképzelések mellett, de aztán ők is feladták. "Július végén ott tartottunk, hogy mi mondtuk, hogy ez van, a szocialisták pedig mondták, hogy nem, nem ez van. Csaba aztán egyszer csak szólt, hogy ne mondjam tovább" - idézi fel Máté Dániel. A szocialisták elérték, hogy a 13. havi nyugdíj első részét mégis kifizessék már 2003-ban, ahogy azt is, hogy megmaradjon a lakáshitelek után járó adókedvezmény egy része, és a távhőt is kivették a legmagasabb áfakulcs alól.

"Mit mond majd a nép?"

A konfliktus tovább élezte az amúgy is feszült viszonyt a pénzügyminiszter és az MSZP között. László Csaba elment ugyan a frakcióhoz, hogy meggyőzze a képviselőket a program szükségességéről, de nem sokra ment az érveivel. "Nem volt tere a szakmai érvelésnek. Elmondtad, hogy baj van a költségvetéssel, mire felállt egy képviselő, és elkezdett arról beszélni, hogy baszdmeg, ezt nem tudom elmondani a választóknak" - mondja egy korábbi PM-es, aki Lászlót többször is elkísérte ezekre az ülésekre. Több képviselő emlegetett olyanokat is, hogy "nem ezt ígértük a választásokon", illetve feltették a kérdést, "de hát mit mond majd a nép?" - mondják az akkori frakcióülések résztvevői, akik szerint az egyik hangadó akkor is a szókimondásáról híres Karsai József volt. Egyikük emlékei szerint ő egyszer a pulpitust verve kiabálta a pénzügyminiszternek, hogy "Csabikám, így nem lehet politizálni".

Időnként kifejezetten személyeskedő megjegyzéseket is tettek a pénzügyminiszternek. "Közel volt a pulpitus a közönséghez, így hallottam a beszólásokat, de ez ott a helyi folklór része. Nem szokták kímélni egymást sem, és adott esetben a miniszterelnököt sem. A legkeményebb az volt, amikor az egyik képviselő azt mondta: miről beszélsz, te úgyis visszamész bankárnak" - idézi fel László. A frakcióüléseken időnként szintén részt vevő Komássy szerint egyszer az is elhangzott Lászlóval szemben, hogy Fidesz-bérenc, utána pedig ez pletykaként tovább élt a szocialisták között. Karsai erre a konkrét vádra nem emlékszik, de megjegyzi, "voltak olyan hangok, hogy a pénzügyminiszter olyan rosszul végzi a dolgát, mint aki az ellenfélnek dolgozik". A kiigazító csomag körüli konfliktusban legalább ennyire megutálták Máté Dánielt is, akit az egyik szocialista képviselő szerint párttársai a frizurája miatt csak Bongyorkának hívtak, és a párt különböző fórumain még a menesztését is követelték.

Komássy úgy emlékszik, hogy Medgyessy többször is védelmébe vette László Csabát a frakció előtt, és kérte a képviselőket, "ne személyeskedjenek olyasvalakivel, aki nem csinál mást, csak végzi a saját hivatali munkáját". A 2003. nyári csomag megfúrása ellen azonban nem sokat tett a miniszterelnök. "Számára ez az időszak jelentette a billenőpontot. A népszerűsége már elindult lefelé, és a saját hite is kezdett meginogni. Ezért olyan nagyon keményen nem küzdött a Csaba csomagjában semmiért" - magyarázza Komássy.

Medgyessy azt mondja, a programról szóló vitában ő próbálta meggyőzni a szocialistákat, hogy rövid távú érv a népszerűségcsökkenéssel, a támogatói bázis elvesztésével előhozakodni, de szerinte a tiltakozó frakciótagokat is meg lehet érteni. "Annyi felmentést tudok nekik adni, hogy az ő felelősségük nem az egészért volt, hanem mindig csak egy részéért" - mondja az egykori miniszterelnök, hogy "ha azt keressük, volt-e valami gyengéje a történetnek, akkor az a koalíciós frakciók vezetői, akiknek ugyanúgy kellett volna gondolkodniuk, mint a miniszterelnöknek és a pénzügyminiszternek, és biztosítania a többséget". (Az MSZP akkori frakcióvezetője, Lendvai Ildikó nem adott interjút, az SZDSZ-frakciót a kérdéses időszakban irányító Kuncze Gábor pedig visszavonult az aktív politizálástól, és nem nyilatkozik.)

A helyzetet bonyolította, hogy a szabad demokraták is tiltakoztak a csomag ellen, amiért abban az szerepelt, hogy elhalasztják a 2004-re beígért és a párt választási ígéretei között szereplő személyijövedelemadó-csökkentési programot. "Az SZDSZ logikája az volt, hogy ragaszkodjunk az adócsökkentéshez, mert az gátat szabhat az osztogatásnak" - magyarázza a párt egyik akkori meghatározó figurája. A párt azonban az adócsökkentés nyilvánvaló politikai hasznával is számolt, egy július végi ügyvivői testületi ülésen legalábbis az egyik hozzászóló megjegyezte, az ügy végigvitele a következő évi EP-választás miatt is fontos - derül ki egy résztvevő jegyzeteiből.