"Ellustult a társadalom"

Tavasz óta 80 ezer közmunkásnak fizet minimálbért az állam, hogy a segélyből tengődés helyett inkább végezzenek közmunkát. A rendszer kétszer annyiba kerül, mint a régi, de a programot felügyelő miniszteri biztos szerint jobban megéri. Van, aki örül, hogy füvet kaszálhat, deszkát gyalulhat a tűző napon nyolc órán át, de főleg azokat tudja munkára bírni, akik amúgy is dolgozni akartak, de a versenyszférába vezető utat előttük sem nyitotta meg. Sokan pedig már annyira elszoktak a munkától, hogy gyakorlatilag esélyük sincs.

"Legalább nem kell feketén dolgozni"

Csak 22 éves, a szajoli fiúnak, Attilának mégis megkönnyebbülést jelent, hogy padokat mázolhat a falu iskolájának kertjében. Azt mondja, nem talál munkát, ezért dolgozik közmunkásként, pedig kevesli a minimálbért, amit a fűkaszálásért vagy festésért kap. "A család nem túl értelmes" - vonja meg a vállát. "Apukám többet jár a kocsmába, mint haza. Én meg inkább dolgozom, végülis láttam az ellenpéldát" - mondja. Jókedvűnek tűnik, mindjárt lejár a munkaidő.

Az iskola másik oldalán kialakított műhelyben - más megoldás híján - közmunkában dolgozik asztalosként egy idősebb férfi, aki a munkafelügyelő láttán szinte vigyázzban állva válaszolgat. Szerinte "ötven fölött nem nagyon hasznosítják a vén csatalovakat", mint amilyen ő, és így legalább nem kell Pestre járnia feketén dolgozni. Olyankor izgulni kell, hogy egyáltalán kifizetik-e a megígért pénzt, meg alkalmi munkavállalói könyvvel munkát keresgélni sem jobb.

Örülnek a közmunkának a szolnoki fűkaszálók is - annak ellenére, hogy vagy harminc fokos hőségben, az alföldi város szélén levő ipari parkot övező pusztán kell dolgozniuk napi nyolc órát. Olyan helyen, ahol még ebédelniük is a tűző napon kell.

Részegen az árokban

A szajoli Tisza-parton füvet kaszáló fiatal fiú azt mondja, részben muszájból vállalta el a közmunkát. Az ugyanis nem csak lehetőség, hanem kötelező is - tavasz óta átalakult a szociális ellátórendszer. "Most már olyan világ van, hogy a segélyért is dolgozni kell. Érzik már, hogy az állam nem fejőstehén" - fogalmazta meg a szolnoki önkormányzat egyik alkalmazottja a változás lényegét.

Aki nem vállalja a felajánlott közmunkát, nem kap segélyt sem, akinek nem jut munka, de munkaképes, elvileg jóval kevesebb pénzt kap, mint a szociális segély összege. Leegyszerűsítve így néz ki az Út a munkához program a gyakorlatban, amelynek nyomán az idén országszerte 80 ezer ember kezdett el közmunkásként dolgozni: gondnokok, portások, csatornaásók, kertészek, kaszálók, óvodai kisegítők, vagyonőrök, adatrögzítők, idősgondozók, ételkihordók lettek. (A rendszer logikájáról lásd keretesünket.) Szolnokon 500, a szomszédos Szajolon 25 közmunkás dolgozik.

A közmunka megszervezése az önkormányzatok feladata, amelyek alaposan megválogatják a munkásokat - szívesebben dolgoznak azokkal, akik bírják a munkát. Alkoholisták például nem kellenek, és a túlzott munkakerülők sem, ők a többi munkást is bosszantják - mondja Takács Mihály, aki műszaki koordinátorként dolgozik Szolnokon. A gyakorlatban a közmunkát szervezi, és a munkásokat ellenőrzi. "Akinek azelőtt is büdös volt a munka, annak a közmunka is az."

Szajolon is hasonlók a tapasztalatok, a jegyző, Bartók László szerint be kellett látniuk, hogy sokan nem alkalmasak a munkára. Vannak, akiknél szerinte még az is túlzott elvárás, hogy "reggel kilenckor ne feküdjön az árokban részegen". Ezért muszáj különbséget tenni, nem lehet akárkire rábízni a falu kistraktorát, vagy a kaszálógépeket. A helyi munkásokra felügyelő nő szerint sokaknak "olyan munkát kell adni, amihez ész nem nagyon kell".

Visszaszocializálódnak

Az Út a munkához program célja, hogy a munkanélküliek, a segélyből élők előbb-utóbb visszataláljanak a munkaerőpiacra. Aki régóta nem dolgozott, nehezen illeszkedik be egy munkahelyre, és azt a teljesítményt, ami egy közmunkában belefér, "nem nagyon tolerálná a versenyszféra" - mondja az Észak-Magyarországi Regionális Munkaügyi Központ szakmai igazgatója, Vincze Imre. (Az észak-magyarországi régióban van az országban a második legtöbb segélyből élő, ide tartozik Szolnok és Szajol is.) Van más nehézség is: Szajolon nem fér be mindenki a keretbe, hiába fizetné az állam a közmunkások bérét, nem jut mindenkinek munka.

Az igazgató szerint a tartós munkanélküliek alkalmazásával járó munkafegyelmi problémákat még akkor sem szívesen vállalják fel a munkáltatók, ha magas támogatást, például járulékmentességet kapnak cserébe. Az Út a munkához program kitalálói szerint a közmunka afféle előszoba lenne az igazi munkaerőpiac felé vezető úton, ezen keresztül a leszakadtak "visszaszocializálódnának" - magyarázza Vincze.

Nehezen adják fel a kényelmet

A helyi tapasztalatok szerint viszont ezt a célt nem éri el a program. A szajoli jegyző szerint "ellustult a társadalom" az eddigi segélyezési rendszer miatt, a régóta munkanélküli segélyből élők "nehezen adják fel a kényelmet" - szerintük ugyanis nem éri meg dolgozni, hiába magasabb a közmunkáért kapott minimálbér, mint a segély összege.

Bartók László szerint a tartós munkanélküliek számára az Út a munkához program hatástalannak bizonyult, ők már nem tudnak visszailleszkedni. "Ennek a lecsúszott rétegnek nincs megoldás, a legtöbben mozdíthatatlanok, alkoholisták, és a társadalom is lemondott róluk". A szajoli tapasztalatok alapján azokon segít a közmunkaprogram, akik egyébként is kerestek állást, és csupán rövid ideje munkanélküliek. Viszont ez nem jelent lényeges változást a jegyző szerint, hiszen velük eddig is foglalkoztak, próbálták segíteni őket az önkormányzatok.

Szajolon többen vannak, akik nem vállalják a közmunkát, inkább lemondanak a segélyről is. Keresik a kiskapukat, hogy újra segélyjogosultak lehessenek, és vannak, akik úgyis dolgoznak feketén. Szolnokon is hasonló a helyzet, öt emberből egy visszautasítja a felkínált közmunkát - mondja Juhász Gyuláné, a "Munkalehetőség a Jövőért" Szolnok Nonprofit és Közhasznú Kft. ügyvezetője. Sokan a legkülönfélébb egészségügyi okokra - például magasvérnyomásra, visszerekre - hivatkozva próbálnak kibújni a munka alól, és visszakerülni a szociális segélyezettek közé, mások pedig arra hivatkoznak, hogy a gyerekeiket nem tudják elhelyezni napközben - mondta.

Juhászné és a régiós munkaügyi központ igazgatója is egyetértettek abban, hogy jellemzően a nagyobb városokban élő segélyezettek utasítják el a munkát - itt több például a fekete munka -, míg a falusiak örülnek neki. Az is jellemző Juhászné szerint, hogy az alacsonyabb végzettségűek - azaz a tartósan segélyen élők - tiltakoznak leginkább a közmunka ellen, míg a magasabb végzettségű munkanélküliek örülnek neki.

Nincs munka a faluszépítésen túl

A megkérdezettek egyetértettek abban, hogy a közmunka nem igazi állás, csak az önkormányzatok által kreált munkahely, egyesek szerint csupán állami pénzből fizetett faluszépítő program. Egyelőre nem megoldott, hogy a közmunkások a valódi munkaerőpiacon is el tudjanak helyezkedni. A szajoli önkormányzat jegyzője szerint ajánlólevélnek nem a legjobb a közmunka, esetleg kapcsolatszerzésre lehet jó, a "talpraesett fiatalok" tovább tudnak lépni. A szolnoki munkaügyi kht. vezetője szerint pedig annak lehet kikövezve az útja a munkaerőpiac felé, aki bebizonyítja, hogy nagyon akar dolgozni.

Ebéd a tűző napon, szerszámok az iskolatáskákban

Juhászné szerint a közmunkások nagyobb része előbb-utóbb visszakerül a szociális rendszerbe, csak néhánynak sikerül tartósan elhelyezkednie, de állítja: ha tízből egy embernek sikerül, az már szép eredmény. A régiós munkaügyi központ illetékese a közmunkások jövőjéről csak annyit mond, valóban nem old meg minden problémt az Út a munkához program, de "más programokhoz kapcsolódva elmozdulást jelenthet". Ő maga "nem hurráoptimista", és talán a program gyengéi miatt is nyújt be ősszel módosítási javaslatot a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM).

Szűcs Erika, az Út a munkához program miniszteri biztosa sem tudta megmondani kérdésünkre, hogyan lesz a közmunkából igazi munka. Azt mondta, ehhez új vidék- és társadalompolitikára van szükség, és "ki kell alakulnia azoknak a láncoknak, amelyeken ez a munkaerő a helyi gazdaság szükségleteit ki tudja elégíteni". Ez viszont szerinte is hosszú folyamat.

Szűcs Erika szerint az Út a munkához program jelenlegi állapotában több helyen is korrekcióra szorul, és az őszi törvénymódosítások erről szólnak majd. Ki kell például találni a nyolc osztálynál alacsonyabb végzettségűek számára egy "fejlesztő-felkészítő szakaszt", amely például felelősségvállalásra, fegyelemre próbálná tanítani azokat, akiknek erre szükségük van. A másik oldalon az önkormányzatokon kívül munkaadóként magáncégeket is bevonnának. A miniszteri biztos szerint a jövőben a "leginkább munkára alkalmas és kész" emberek magáncégeknél dolgozhatnának - ez esetben az állam fizetné a bér egy részét -, azaz "a legjobbakat a vállalkozói szféra felé tolnák", míg a többieket, akik még motiválhatók, továbbra is az önkormányzatok dolgoztathatnák közmunkásként.