"Megcseréltük a nappalt meg az éjjelt" - riport az egyik romagyilkosság helyszínéről

A romagyilkosságok feltételezett elkövetőinek elfogása kicsit megnyugtatta az egyik támadás helyszínén, Tatárszentgyörgyön élő cigányokat, de a félelmük és bizonytalanságuk nem múlt el. A februári tragédia alig hároméves túlélője két hónapja szinte csak a gyilkosságról beszél, a felnőttek pedig tartanak attól, hogy esetleg nem is az igazi támadókat fogták el, illetve attól, hogy a gyilkosoknak lehetnek követőik.

A hőség miatt elsötétített szobába egymás után futnak be a gyerekek, amikor a tévében elkezdik mondani a romagyilkosságokkal gyanúsított férfiakról szóló legfrissebb híreket. "Mióta Robiékat megölték, mindig figyeljük a híreket. Reggel egyből bekapcsolom vagy a HírTv-t vagy a tv2-n a Mokkát" - mondja Csorba Csabáné. 27 éves fiát és 4 éves unokáját egy februári éjszakán azok ölték meg, akik a rendőrség szerint több más romaellenes támadást is végrehajtottak az elmúlt egy évben. A házat rágyújtották a benn alvó öttagú családra, a fiatal férfit és fiát akkor lőtték le, amikor menekültek a lángok elől.

Az épület továbbra is romosan áll, benn a padlón törmelékek, szétégett bútorok és ruhadarabok hevernek. A szomszédos házban laknak Csorbáék, akiket pénteken sorban kerestek fel a rokonok, ahogy terjedt a hír a feltételezett támadók elfogásáról. "Kicsi megnyugvást hoz, hogy ők is szenvednek" - mondja Csorba Csabáné, hozzáteszi azonban, hogy "a mi szívfájdalmunkat ez nem fogja enyhíteni".

Kételyek és éber éjszakák

A középkorú asszony hangoztatja kétségeit is, feltételezése szerint ugyanis nem a rendőrség által elfogott férfiak ölték meg a fiát és unokáját. "Olyan messziről nem jöttek volna ide" - magyarázza a nő, utalva arra, hogy a gyanúsítottak Hajdú-Bihar megyeiek, és így több száz kilométert kellett volna megtenniük Tatárszentgyörgyig, ráadásul a feltételezés szerint nem is csak egyszer, hanem a terep feltérképezése miatt többször is. Férjének, Csorba Csabának ugyan nincsenek ilyen elméletei, de ő is attól tart, hogy a négy gyanúsított elfogásával nem érnek véget a gyilkos támadások. "Nem vagyok benne biztos, hogy nem lesznek utódok" - mondja a kánikulában félmeztelenül álldogáló férfi.

Forrás: [origo]

Csorba Csaba tart attól, hogy lesznek követők

Az aggodalom ellenére ugyanakkor Csorba Csaba számára megkönnyebbülést jelentett a rendőrség bejelentése. Azt mondja, hogy a februári gyilkosság óta most volt az első olyan éjszaka, amikor kicsit nyugodtabban tudott aludni. "Megcseréltük a nappalt meg az éjjelt" - magyarázza Csorba, aki szerint a környéken élő roma családokban megszokottá vált, hogy a férfiak nappal aludtak, éjszaka pedig fenn voltak, és vigyáztak a gyerekekre és a nőkre. Ezt megerősítette az egyik szomszéd, Gáspár Irén is, aki szintén azt mondja, hogy a gyanúsítottak elfogása hozott némi megnyugvást, "de azért most se úgy alszik az ember, ott vannak a gyerekek, akikre vigyázni kell".

Csorba Csabáné szerint a rendőrök továbbra is járőröznek a környéken, ő néhány napja is látott egy rendőrautót cirkálni a közeli utcákon. Ezt a tevékenységet nehezíti, hogy a romák által lakott házak közötti földutakat vastag homokréteg fedi, amelyen nehéz forgolódni, és könnyen el is akadhat az autó. A helyiek nem bíznak benne, hogy egyhamar lesznek rendes, aszfaltos útjaik, főleg miután - a környék több lakójának egybehangzó állítása szerint - a közvilágítás is csak öt hónappal a gyilkosság után érte el a település szélén fekvő utcát.

Járőrök és egy új házőrző

A február 23-i gyilkosság után mintegy két hónapig roma járőrök is járták a környéket. Három-négy autót is használtak egyszerre, ellenőrizték a településre bevezető utakat - magyarázták Csorbáék és a szomszédok. "A gyanús autók rendszámát felírták, és elküldték a dabasi rendőrkapitányságra" - mondja Csorba Csaba.

A tatárszentgyörgyi járőrök "nem állítgattak meg senkit" mondja, utalva ezzel arra, hogy az augusztus elején történt kislétai gyilkosság után - amikor egy roma asszonyt megöltek, lányát pedig megsebesítették - több szabolcsi településen is konfliktust okozott, hogy házi szerszámokkal felfegyverkezett romák terepjárósokat tartóztattak fel. A tatárszentgyörgyi járőrözés végét Csorbáék szerint az okozta, hogy nem volt pénzük üzemanyagra, legtöbbjüknek ugyanis nincs munkahelye, segélyből tartják fenn magukat.

Forrás: [origo]

Csorba Csabánénak (jobboldalon) vannak kételyei

A házaknál folytatott éjszakai őrködés mellett Csorbáék azzal is próbálták biztosítani a nyugalmukat, hogy beszereztek egy kutyát. A februárban kiégett ház mellett kikötött német juhász a hőség ellenére idegesen járkál és néha ugat. "Engem is szétszabna. Csak Ricsi fiamat engedi közel magához" - mondja Csorba, megjegyezve, hogy a kutya egy menhelyről való, sógora vásárolta ott ötezer forintért.

"Két hónapja csak arról beszél"

Megölt fiuk tető nélkül maradt romos házának rendbetételére nincs pénzük Csorbáéknak, menyük pedig a két életben maradt unokával odaköltözött a Tatárszentgyörgy másik végén élő szüleihez. Csorba Csabáné szerint a hatéves kislány érezhetően komolyabb lett a gyilkosság óta, a hároméves kisfiú pedig mostanában kezdte el emlegetni februári támadást. "Két hónapja csak arról beszél, hogy felrobbantották a házat, apát pedig megölték. Előtte három hónapig nem beszélt semmiről" - mondja a nagymama, és a kisfiú édesanyja is.

Forrás: [origo]

A felgyújtott ház ugyanúgy áll, mint februárban

A fiatal, mosolygós nő azt mondja, elég sűrűn szóba kerülnek köztük a februárban történtek, anyja pedig úgy fogalmaz, hogy "kicsik, de fel tudják fogni, és amúgy is ki kell vinni őket néha a temetőbe az apjuk és testvérük sírjához". A két nő szintén a tévéből értesült a gyanúsítottak elfogásáról, mert ugyan korábban többször is érdeklődtek telefonon a rendőrségnél a nyomozás állásáról, de mindig azt a választ kapták, hogy nem adhatnak ki információt.

A februári támadást túlélő fiatal anya úgy emlékszik, hogy összesen hatszor hallgatták ki a rendőrök, utoljára két hónappal ezelőtt. Azt mondja, hogy ha előbbre is jutottak a nyomozók, vele nem érzékeltették ezeken a meghallgatásokon, ő maga pedig nem tudott sokat segíteni nekik, mert "nem láttam semmit, semmi olyan információt nem tudtam, ami hasznos lehetett volna nekik". Bár megjegyezte, hogy számára is jelent némi megnyugvást a feltételezett gyilkosok elfogása, bizonytalanságát ugyanakkor jól mutatta, hogy arra a kérdésre, mit érzett a hír hallatán, csak annyit mondott, "egyrészt örültünk", de aztán elakadt a szava, és a mondatot már nem fejezte be.