Ivócimborákon dőlnek el bántalmazásos ügyek

Évről évre több nő és gyerek menekül krízisközpontokba a családon belüli erőszak elől. A teljes kihasználtsággal működő központok nem mindenkin tudnak segíteni: az áldozatok csaknem negyede végül visszatér a bántalmazóhoz, és közülük sokan újra menekülni kényszerülnek.

2008-ban országosan 11 205 esetben rendeltek el nyomozást családon belüli erőszaknak tekinthető bűncselekmény miatt - ismerteti a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a NETZSARU statisztikáját. A bántalmazott nőknek és gyerekeknek 2005 óta van lehetőségük arra, hogy krízisközpontba meneküljenek az erőszakos családtag elől. A 2-8 hetes komplex ellátást nyújtó központok tapasztalatait ismerteti a SEBEK 2 című tanulmánykötet, amit szerdán mutattak be.

Rácsok Balázsnak, a miskolci krízisközpont vezetőjének tanulmánya szerint a létrejött központok százszázalékos kihasználtsággal működnek. 2008-ban összesen 433 nő vette igénybe a krízisellátást, közöttük 380 anya és 53 egyedülálló nő. Tavaly 858 bántalmazott gyerek került be a krízisellátásba, és elenyésző számban, de bántalmazott férfiak is voltak: 12-en. Az ellátásban részt vevők száma évről évre nőtt.

A krízisközpontból való kiköltözés után a legtöbben - 43 százalék - családok átmeneti otthonába kerültek, amelyek fokozatosan felkészítik őket az önálló életvitelre. Azonban csaknem minden negyedik ellátott - 23 százalék - visszatért a bántalmazóhoz. "Ennek több oka van. A gyerekek érzelmi kötődése az apához, a bántalmazott érzelmi labilitása, kötődése, a bántalmazó zsarolása, félelem az újtól, a jövőtől, a bizonytalantól, a megélhetés, lakhatás elvesztésétől" - írja tanulmányában Rácsok.

Amikor egy nő úgy dönt, hogy visszatér a bántalmazóhoz, a krízisközpont segít neki menekülési és biztonsági tervet készíteni. Ha gyerekek is érintettek, akkor még a költözés előtt értesítik a gyermekjóléti szolgálatot. A krízisközpontok tapasztalatai szerint a visszaköltözött családok 20-30 százaléka újra menekülni kényszerül. Rácsok tanulmányában megállapította, hogy szükség lenne utánkövetésre. A minisztérium tervezi, hogy 2009 második felétől minden kríziskezelő központ plusz státuszt kap erre a feladatra.

A bántalmazással kapcsolatos bírósági eljárások gyakran indokolatlanul, érthetetlenül hosszúak, adódnak olyan illetékességi problémák, amelyek a bántalmazónak kedveznek, nem látni a gyerekek érdekének mindenek felett való védelmét, a szakember véleménye pedig olykor egyenértékű "a kocsmai ivócimboráéval" - sorolja a problémákat Bíró Dániel a kötetben megjelent tanulmányában.

Utóbbira példaként említ egy esetet, amikor az ügyészség bizonyítottság hiányában megszüntette az eljárást. Egy anya három gyerekével menekült a krízisközpontba azután, hogy előző este élettársa durván bántalmazta, kést fogott a nyakához, és ezt a gyerekek is végignézték. Az anya azt állította: ilyesmi gyakran előfordult korábban is, ha ivott a férfi. Az igazságügyi pszichológus szakvéleménye az volt, hogy a gyerekek kiegyensúlyozatlanok, szorongók, gátlásosak és depresszívek, és ez összefüggésbe hozható a feljelentésben szereplő bűncselekménnyel.

A nyomozók felkeresték a község italboltjait, ahol a pultosok azt mesélték a férfiról, hogy ritkán jár oda és akkor is csak maximum egy üveg sört iszik. "Tekintettel arra, hogy a gyanúsított tagadásával szemben olyan adat nem merült fel, amely alapján megállapítható lenne, hogy a gyanúsított a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét elkövette, ezért a nyomozást megszüntetem" - állt az ügyészség döntésében.

Egy másik esetben egy gyerek láthatásáról kellett volna döntenie a bíróságnak. A krízisközpont alkalmazottai elmondták, hogy az apa részegen, dülöngélve szokott megjelenni a láthatásokon, a gyerek pedig azt mesélte, hogy apjával olyan helyre szoktak járni, ahol emberek isznak, és ő is kap narancslét. Az esetismertetés szerint a bíróság meghallgatta tanúként a férfi "láthatóan és érezhetően alkoholproblémákkal küzdő ivócimboráját", aki azt állította, hogy barátja egy kortyot sem iszik soha, és jó ember. Már öt tárgyalás volt, de a bíróság ítéletet még nem hozott az ügyben. Bíró szerint gyakori, hogy a szakemberek és a gyanúsított tanúinak véleménye egyenlő súllyal esnek latba.

További probléma, hogy ha egy bántalmazott nő menekülni kényszerül otthonából, nehezen juthat hozzá a jövedelmeihez. A tanulmánykötetben ismertetett egyik esetben egy nő szerette volna megváltoztatni a családi pótlék igénylését. Ki is töltötte a formanyomtatványt, feltüntetve, hogy a továbbiakban egyedülállóként kéri a családi pótlékot, mert bántalmazás miatt külön él a férjétől. A kérelmét nem fogadták el, többek között azt követelték tőle, hogy küldjön be egy férjétől származó nyilatkozatot a különélésről. A kötet egyik szerzője, Sonkoly Zsuzsa szerint fontos lenne egy olyan rendszert kialakítani, amelyben a bántalmazottak soron kívül intézhetnék el jövedelmeiknek az átirányítását.