3,5 milliárdos lyuk tátong a Külügy memóriájában

"Hülyének tartottak minket" - állította az [origo]-nak a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet eladásáról egy korábban Moszkvában dolgozó, az ügyletet jól ismerő üzletember. Az épület eladását az Állami Számvevőszék is bírálta, mert a vásárló cég előbb fizetett, mint ahogy az értékesítésről szóló pályázatot kiírták volna. Dokumentumok bizonyítják, hogy a Külügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő is ismeri az ügylet részleteit, ennek ellenére a minisztérium és a vagyonkezelő sem emlékszik szinte semmire.

Az MNV székháza

Keményen bírálta a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet több milliárd forintot érő épületének eladását az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-ről szóló, szeptember elején nyilvánosságra hozott jelentése. Az ÁSZ legsúlyosabb megállapítása, hogy az épületet megvásárló cég 2008 márciusában utalta át a vételárat, miközben az ingatlan eladásáról szóló pályázatot csak hónapokkal később, 2008 júliusában írták ki. A zártkörű pályázaton végül az összeget már korábban átutaló cég nyert, ráadásul a vételár is megegyezett azzal, amennyit a cég már fizetett. (Az erről szóló cikkünket itt találja.)

Az ÁSZ nem tudta megnevezni a rendhagyó ügylet felelősét, a számvevőszékhez ugyanis nem jutott el az épület értékesítéséről született összes kormányzati dokumentum, így nem tudták rekonstruálni, pontosan hogyan zajlott az épület eladása. Ami biztos, hogy az MNV sem értette, miért utalt neki pénzt a később az épületet megvásároló cég, ezért 2008 márciusában tájékoztatást kért a számláját vezető Magyar Nemzeti Banktól (MNB). A jegybank - az ÁSZ-jelentés szerint - azt közölte a vagyonkezelővel, hogy az épületet megvásárló luxemburgi Diamond Air egy, 2005-ös megállapodásra hivatkozva utalta át a pénzt, amelyet az akkori moszkvai nagykövet, Székely Árpád írt alá.

Rejtély viszont, hogy mit tartalmazott a 2005-ös szerződés - a dokumentumot nem kapta meg az ÁSZ -, ugyanis az ingatlan eladását csak 2006 áprilisában hagyta jóvá a kormány. Az eladásról szóló kormányhatározatból - amelyet Kiss Péter kancelláriaminiszter írt alá - az derül ki, hogy a kormány az eladás lebonyolításával és a szerződés előkészítésével a külügyminisztert bízta meg. A határozat megszületésekor, valamint 2005-ben Somogyi Ferenc volt a tárca vezetője, a 2008-as eladás idején pedig Göncz Kinga. Az épület értékesítésére - a kormányhatározat szerint - az állami vagyonkezelőnek kellett kiírnia a pályázatot.

Mit tudott a postás?

Mátrai Zsuzsanna, a Külügyminisztérium szóvivője megkeresésünket azzal hárította el, hogy a tárca csak a postás szerepét játszotta, például tulajdoni lapot szerzett be, illetve dokumentumokat fordított. A szóvivő azt állította, még az adásvételi szerződés sincs a birtokukban, így az MNV-hez irányított bennünket. A tárca arra sem kívánt válaszolni, milyen dokumentumot írt alá a nagykövet 2005-ben, de nem reagáltak arra az írásban feltett kérdésünkre sem, hogy betekinthetünk-e a szerződésbe. A tárca álláspontja az ÁSZ jelentése szerint nem felel meg a valóságnak: a vagyonkezelő előterjesztése szerint - amit idéz az ÁSZ - az eladást a Külügy kezdeményezte, de az ügylet lebonyolítását is a minisztériumra bízták.

Az MNV Zrt.-t megkérdeztük, miért állították az ÁSZ-jelentéshez csatolt véleményükben, hogy 2008 végén sem tudták, miért utalt számlájukra pénzt a pályázat kiírása előtt a Diamond Air, miközben a jegybank erről már 2008 márciusában tájékoztatta őket. Megkérdeztük, mi értelme volt a pályázatnak, ha a győztes már a kiírás előtt megvolt. Ugyancsak megkérdeztük, hogy mit tudnak a 2005-ös szerződésről, amelyet az ÁSZ-szerint csak a vagyonkezelő felhatalmazásával lehetett megkötni. Azt is kértük, hogy megnézhessük ezt a dokumentumot. Ezekre a kérdésekre azonban semmilyen válasz nem kaptunk. Viszont az MNV sajtóosztálya közölte: a 2008-as adásvételi szerződést a Külügyminisztérium kötötte (amelyről a Külügy azt állította, "fizikailag nincs" náluk). Az MNV visszaküldött minket a minisztériumhoz.

Valamit mégis tud a postás

Az MNV álláspontja a Külügyminisztériuméhoz hasonlóan érthetetlen, a Külügyhöz hasonlóan tudnia kellett az eladás részleteiről. A jegybanktól kikértük a banknak a vagyonkezelővel folytatott levelezését. Az ÁSZ jelentése szerint a bank ebben részletezte, hogy a Diamond Air a 2005-ös megállapodásra hivatkozva fizetett. A jegybank a Magyar Államkincstárhoz irányított bennünket, arra hivatkozva, hogy a kincstár a titokgazda. Bár a levelezést a kincstár sem adta ki, annyit közöltek, hogy az említett 2005-ös szerződést az MNV Zrt. jogelődje kötötte.

Az MNV válaszának birtokában újra megkerestük a Külügyminisztériumot. A Külügy szóvivője megismételt kérdésünkre annyit árult el, hogy a 2005-ben aláírt dokumentum egy előszerződés volt. Mátrai arra azonban nem tudott felelni, hogyan kötöttek hónapokkal az eladásáról szóló kormányzati döntés előtt előszerződést. A szóvivő hétfő délelőtt visszahívást ígért, és arra is ígéretet tett, hogy utána fog járni, melyik állami szerv az illetékes. Délután 6 óráig nem telefonált. Korábban megkerestük Székely Árpád egykori moszkvai nagykövetet is, aki arra hivatkozva nem akart nyilatkozni, hogy az eladás körülményei titkosak.

"Hülyének tartottak minket"

A tavaly 3,5 milliárd forintért eladott moszkvai ingatlanban több magyar cég - például a Richter, az Egis, a Mol - bérelt irodát. A Lurdy Ház nagyságú épület - amelyben többek között szálloda, étterem, mozi, iroda, földalatti garázs működik - Moszkva előkelő részén fekszik. Egyik oldalról az egykori KGST-palota, másik oldalról az ország kormányzati központ határolja, az épülettel szemben pedig az amerikai nagykövetség áll.

Polgár Viktor, a Külügyminisztérium korábbi szóvivője 2006 márciusában az MTI-nek azt mondta: az állam Moszkvában több olyan ingatlannal rendelkezik, amelyekre nincs szüksége. Polgár szerint korábban állami vállalatok intézték a külkereskedelmet, napjainkra azonban magáncégek vették át ezt a szerepet. A Külügy a Népszabadság 2006-os cikkei szerint azzal is érvelt az épület eladása mellett, hogy az csak veszteségesen tartható fenn. Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója ezt tagadta akkor, a Népszabadságnak azt állította, hogy piaci áron bérlik az irodákat. Richter kifogásolta azt is, hogy a kormány nem járult hozzá ahhoz, hogy ők vegyék meg az épületet. A Külügyminisztérium ezt azzal indokolta, hogy az orosz kormány biztonsági okokból korlátozta a lehetséges vevők körét.

Az [origo]-nak két, az ügyet jól ismerő, korábban Oroszországban dolgozó forrás is azt állította: az épületet bérlő cégek kifogásolták, hogy a kormány elad olyan ingatlant, amelyet a legtöbb ország - gazdasági kapcsolatainak fejlesztése miatt - megtartana. Egy forrásunk járt Szlovákia és Bulgária kereskedelmi képviseletében, amelyet szerinte nemhogy eladni nem akarnak, hanem fejlesztenek.

Másik, neve elhallgatását kérő forrásunk szerint - aki üzletemberként dolgozott Moszkvában - az épület értékesítésének indokolatlanságát mutatja, hogy az ingatlant jelenleg az orosz fejlesztési minisztérium bérli a Diamond Airtől, azaz volt kereslet az épületben lévő irodák bérlésére. Megkerestük levélben a Diamond Airt, hogy megtudjuk álláspontjukat az eladás részleteiről, de levelünkre nem válaszoltak. Az [origo]-nak nyilatkozó üzletember úgy fogalmazott: "Az oroszok hülyének tartottak minket, amikor megtudták, hogy megválunk az épülettől."