Társai szerint nem lehetett menteni a szerencsétlenül járt hegymászót

Feljelentést tett a májusban a 8165 méter magas himalájai Manaszlu megmászásakor halálos balesetet szenvedett Szabó Levente családja az expedícióban részt vett másik három hegymászó ellen. Szerintük a hegymászók hamisan tanúskodtak, nem siettek társuk segítségére és megszegtek néhány szabályt. Az expedíció vezetője azt állítja, pontosan úgy jártak el, ahogy azt a helyzet megkövetelte. A hegymászó szövetség elnöke szerint a mászás magányos dolog és bár alapelv a bajba került társak segítése, vannak esetek, amikor ez nem megoldható.

Szabó Levente nem ért le a hegyről

Szabó Levente negyvenéves orvos egy négyfős expedíció tagjaként tartott idén májusban a 8165 méter magas nepáli Manaszlura, de miután visszafordult, nem messze a tábortól megcsúszott, leesett egy szakadékba, és több száz métert zuhant. Társai másnap megtalálták holttestét. Az elhunyt hegymászó húga hamis tanúzással, segítségnyújtás elmulasztásával és gondatlansággal vádolja Szabó társait.

A négyfős expedíció egyik résztvevője Erőss Zsolt volt, aki 2002-ben első magyarként mászta meg a világ legmagasabb hegyét, a Mount Everestet, a csapat vezetője pedig Kollár Lajos szintén tapasztalt hegymászó volt. Kollár szerint a feljelentésben foglaltakkal az a legfőbb gond, hogy "európai mércével mérnek", és olyanok fogalmazták, akik sosem jártak magashegységekben.

A feljelentő szerint az expedíció tagjai több ponton is mulasztást követtek el, amikor nem nyújtottak segítséget a balesetet szenvedett orvosnak. "Egyrészt biztos, hogy ahogy megcsúszott, Levente azonnal meghalt, másrészt abban a rossz időben két fáradt emberrel nem lehetett további életeket kockáztatni" - jelentette ki Kollár az [origo]-nak. Szerinte az ügyben alapvető fogalomzavar van: "halottat nem lehet menteni" - állította a hegymászó, aki Erőss Zsolttal együtt eddig több mint 20 Himalája- és sarkvidéki expedícióban vett részt.

Feladni a célt, de nem kockáztatni további életeket

"A balesetek során az elv mindig ugyanaz: azonnal fel kell adni a célt, és minden erővel a bajba jutott társ mentésére kell koncentrálni" - mondta az [origo]-nak Farkas Péter, a Magyar Hegymászó Szövetség elnöke. "Ugyanakkor az is elv, hogy nem szabad olyankor menteni, ha a mentés további életeket kockáztat. Ezért előfordul, hogy két, egymásnak ellentmondó alapelvet kell egymás mellé állítani és egy pillanat alatt dönteni" - mondta.

Egy konkrét esetről szerinte csak az tud véleményt nyilvánítani, aki a helyszínen volt, de annyi biztos, hogy "bármennyire is csoportban indul útnak az ember, a mászás egyedül zajlik, nagyon különös szellemi és lelki állapotban. Egy hegymászót a társa haláláért vádolni, nagyon csúnya dolog. Meg kell értetni a családdal, hogy ilyen helyzetben az ember csak magára számíthat, önmagáért felelős" - jelentette ki.

Szerinte a szerencsétlenül járt orvos valószínűleg nem volt eléggé tapasztalt és képzett magashegyi mászó. "Ha valaki kicsúszik és egy enyhe lejtőn nem tudja magát megfogni, hiba, ha egyáltalán nekivág. A másik kérdés, hogy ha valaki orvosként vesz részt egy expedíción, miért kell okvetlen felmennie a csúcsra - ilyenkor el kell dönteni , hogy orvosként vagy hegymászóként van jelen az ember".

"Akkor sem menne föl a pilóta, ha az anyja lenne veszélyben"

Az elhunyt rokonai szerint a hegymászótársak ott is hibáztak, hogy nem értesítették idejében a hegyimentőket. "Úgy beszélnek erről a sajnálatos esetről, mintha az Astoria aluljárójában történt volna" - mondta az expedíció vezetője. "A Himalájában nincs szervezett mentőszolgálat, nem ülnek mentők a környéken. Mentésre csak az akklimatizálódott emberek alkalmasak: ilyenek a serpák és maguk az alpinisták. Az alaptáborban vannak mentésre is használható helikopterek, de rossz időben akkor sem mennek föl, ha a pilóta édesanyja van veszélyben."

Farkas is megerősítette, hogy nincs szervezett mentés a Himalájában, a helikopterek pedig a fizika törvényei miatt 5500 méternél magasabbra nem merészkednek. "Sem fizikailag, sem technikailag nem volt lehetőség a mentésre" - jelentette ki Farkas.

"Képtelenség volt, hogy lehozzuk a holttestet"

Másnap Kollár két társa megtalálta az orvos holttestét, és hegymászó szokás szerint eltemette a hóban. "Ezután az első dolgunk az volt, hogy az alaptáborból felhívtuk a magyar konzult. Fizikai képtelenség volt, hogy lehozzuk a holttestet, egyebek mellett azért, mert beköszöntött a monszun és el kellett hagynunk a tábort" - mondta Kollár. A hegymászók ezután a nepáli turisztikai minisztériumban bejelentették társuk eltűnését.

Farkas Péter szerint kényszer szülte hegymászó szokás, hogy helyben eltemetik az elhunyt hegymászókat. Ennek egyik fő oka az, hogy legtöbb esetben fizikai képtelenség levinni a holttestet: "Általában egy mászás után örül az ember, ha a 10 kilós hátizsákját le tudja vinni. A filmekben látható nagy mentési jelenetek olyan expedíciókról szólnak, ahol legalább ötvenen jelen vannak vagy az Alpok egyszerűbb terepein történnek" - állítja. "Sajnos millió ilyen eset van: tele van elhúnyt hegymászókkal a Himalája. Olyanok a terepviszonyok, hogy ha valaki kicsúszik, örökre eltűnik, és nagyon gyorsan beborítja a hó."

Szabó testvérének ügyvédje, Lichy József szerint a legfőbb gond az, hogy a hazatért hegymászók más tanúvallomást tettek a nepáli minisztériumnál, mint a hazai hatóságok előtt, ezért a Budapesti Nyomozó Ügyészség hamis tanúzás miatt nyomoz ellenük.

Kollár szerint a nepáli minisztériumban felvett vallomásuk nem hatósági eljárás volt, ugyanakkor azt bevallotta, hogy noha megtalálták a holttestet a hegyoldalban, nem ezt rögzítették a jegyzőkönyvben: "Ha a holttestet nem tudjuk lehozni a hegyről, akkor nem kaphatunk halotti bizonyítványt, mivel nem nézte meg helyi, hiteles halottkém. Ezért a nepáli turisztikai minisztérium tisztségviselője a szervezőiroda képviselőjén keresztül azt tanácsolta, hogy azt rögzítsük, hogy nem találtuk meg a holttestet. Ezután adtak csak ki egy eltűnési nyilatkozatot, amellyel kezdeményezhető az itthoni eljárás. A gyakorlatban ez mindig eredménnyel zárul, tekintettel a speciális körülményekre" - mondta az expedíció vezetője.

A család ügyvédje szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz. Lichy szerint a nepáli hatóságoktól valóban érkezett egy angol nyelvű eltűnési jegyzék és egy eltűnési nyilatkozat, ennek alapján azonban nem fogják kiállítani a halotti anyakönyvi kivonatot. "A delhi konzul azt írta emailben, hogy akkor lehet megváltoztatni a határozatot, ha a hegymászók megváltoztatják a vallomásukat" - mondta Lichy. "Az, hogy egy hivatalnok mit javasolt nekik, nem lehet kifogás: ez nem változtat a tényen, hogy hivatalos szerv előtt a valóságnak megfelelő nyilatkozatot kell tenni. Az is mindegy, hogy mi motiválta őket ebben, mert ez hamis tanúzásnak minősül" - tette hozzá.

Az ügyvéd szerint sok kellemetlensége származik a családnak abból, hogy a hegymászók nepáli vallomásának következményeként halotti bizonyítvány helyett eltűnési jegyzéket állítottak ki: nem lehet felvenni az elhunyt orvos ügyeleti díját, nem lehet felmondani szolgálati lakását és az örökléssel kapcsolatos ügyeket sem lehet intézni.

A törvény szerint egy eltűnt embert akkor lehet holtnak nyilvánítani, "ha eltűnésétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életbenlétére utaló bármilyen adat ismeretes volna". Jelen esetben elképzelhető, hogy más lesz a helyzet, mert az expedíció tagjai állítják - és ezt fotókkal is igazolni tudják -, hogy nepáli kijelentésükkel ellentétben társuk valóban meghalt. Lichy azt mondta, hogy megindítottak egy holttá nyilvánítási eljárást, majd a bíróságtól függ, hogy egyéb bizonyítékok mérlegelésével kiállítja-e a halotti anyakönyvi kivonatot.

"Havazás után lelépett"

Az ügyvéd korábban azt állította, hogy a hegymászók abban is hibáztak, hogy nem vittek magukkal hivatalos kísérőt, aki a nepáli kormány alkalmazásában álló tisztviselő. Az expedíció alatt ő pótolja a hatóságot. "Erre az úgynevezett összekötő tisztre az engedélyekhez van szükség. Expedíciónként 2000 dollár az áruk, amit kötelező kifizetni, de rendszerint lelépnek az alaptáborban - ha egyáltalán eljutnak odáig. Semmi ráhatásunk nincs se nekünk, se másoknak - 18 expedíció volt fönt a hegyen és a vége felé egy összekötő tiszt sem volt a környéken. Aki esetleg fölharcolta magát, az az első komolyabb rosszidő, havazás után lelépett. Amikor visszaérkeztünk Kathmanduba, megtaláltuk a mienket és majdnem megvertük. Panaszt is tettünk ellene a minisztériumban" - mondta Kollár.

A hegymászó szövetség elnöke szerint az összekötő tiszt nem más, mint a nepáli hegymászás hőskorából megörökölt, teljesen haszonavehetetlen pénzbevételi forrás. "Alaszkában például nem létezik olyan, hogy összekötő tiszt" - mondta az amerikai hegyet is megjárt Farkas. "Mindenki utálja őket, csak nyűg a hegymászók nyakán, és ő is utálja a hegymászókat. Húsz-harminc évvel ezelőtt még tettek valamit, amíg hetekig gubbasztottak a sátorban: néha főztek egy teát. Ma már ennyi szerepük sincs. És ha ott van? Ő sem tud helikoptert építeni."

Kollár szerint visszatérésük óta folyik a vita a feljelentést tett hozzátartozóval, akivel időközben megszakították a kapcsolatot. Az ügyvéd ugyanakkor az [origo]-nak kijelentette: "senki nem gondol itt idegenkezűségre. Közigazgatási eljárás keretei között szerettük volna kivizsgáltatni az ügy részleteit, de a magyar közigazgatási szervek hatásköre az országhatárig terjed. Ezért nem maradt más hátra, mint a büntetőjogi út."

Hegymászók százait nyelte el a Himalája

A Himaláján 14 darab 8000 méternel magasabb hegycsúcs van.

Rögtön az I. Magyar Himalája Expedício követelt egy áldozatot: 1983-ban magyar hegymászók megkísérelték megmászni a Satopanth csúcsot, 6800 méterig jutottak, a lejövetel során egyikük, Jankovics László meghalt.

1996-ban meghalt az első Magyar Mount Everest expedíció egyik tagja is, az osztrák Reinhard Wlasich, aki Erőss Zsolttal mászott. 2000 augusztusában ismét a Mount Everestre indult Erőss Zsolt, amikor az expedíció egyik tagja, Dékány Péter az ereszkedés során kicsúszott és meghalt. Az egy évvel későbbi ujabb Mount Everest expedíción Gardos Sándor vesztette életét.

Farkas Péter, a Magyar Hegymászó Szövetség elnöke szerint több száz hegymászó holtteste fekszik a Himalája hegyoldalain és völgyeiben. A német Süddeutsche Zeitung 2007 elején megjelent egyik cikke szerint a 14 nyolcezres csúcson 2005-ig hivatalosan 668 hegymászó vesztette életét.

A halálozási statisztikák alapján a Manaszlu a világ negyedik legveszélyesebb nyolcezres hegye. 1972-ben egyszerre 15 embert temetett be egy hatalmas lavina. Ez volt a Himalája történetének eddigi legnagyobb magashegységi katasztrófája. Ennek ellenére folyamatosan  újabb és újabb expedíciók indulnak a csúcsra, annak ellenere, hogy a világon számos könnyebben megmászható nyolcezres hegy van.

További információ itt.