Nem hallotta meg a feketék panaszait Bajnai

Az Egyesült Államoktól akar tanácsot kérni Bajnai Gordon miniszterelnök a cigányok integrációjához, pedig Amerikában a feketéket ma is keményebben sújtják a törvények, a szegénység, a betegségek, mint a fehéreket. A kormány a cigányoknak kedvező kvótarendszert és a romákkal érintkezők képzését mindenképpen követendő példának tartja, pedig ezek sikerében még az érintettek sem bíznak igazán.

Bajnai Gordon amerikai útján amerikai szakértők segítségét kérte a cigányok integrációjához. Szerinte ugyanis "a roma és az amerikai fekete kisebbség integrációja hasonlít egymásra, Magyarországnak ezért szüksége van az Amerikában ezen a téren felhalmozódott tudásra".

Szollár Domokos kormányszóvivő szerint több konkrét amerikai tapasztalatra is támaszkodhatna a magyar kormány. Az egyik a kvótarendszer, amelyet az 1970-es években állítottak fel Amerikában. Ennek lényege, hogy százalékosan megszabták, hogy az egyetemeken, munkahelyeken mekkora arányban kell lenniük afro-amerikaiaknak. Szollár szerint százalékos rendszer ugyan Magyarországon nem lesz, de ez az elv - a pozitív diszkrimináció - jelenik meg abban a döntésben, hogy jövő évtől kezdve, évente 200 diplomás roma tisztviselőnek biztosítanának munkát a közigazgatásban.

Szollár az [origo]-nak azt mondta: a másik, az Egyesült Államokban már bejáratott integrációs ötlet a közigazgatásban, önkormányzatoknál, rendőrségnél dolgozó emberek speciális képzése. A kormány azt tervezi, hogy tanfolyamokat szerveznének arról, hogyan kell bánni a kisebbséggel, kulturális tudnivalókat adnának át, pszichológiai felkészítést tartanának. Ilyen képzések elszórva ma is vannak, de a kormány országos szintre emelné a módszert.

A cigányok sem hiszik

Az [origo] által korábban megkérdezett diplomás cigányok és a hasonló képzésekben résztvevő rendőrök sem bíznak azonban az ilyen módszerekben. Miután szeptemberben a miniszterelnök bejelentette, hogy roma tisztviselők alkalmazását tervezik, az [origo] három diplomás romát kérdezett arról, elég-e a felsőoktatási papír ahhoz, hogy ne cigányként kezeljék őket a mindennapokban. Szerintük az intézkedés csak csepp a tengerben, ráadásul ellenkező hatást is kelthet. Egyikük, egy orosházi tanár szerint "nagyon óvatosan" kell megvalósítani, hogy ne vádolhassák utólag a felvett embereket azzal, hogy csak a származásuk és nem a képességeik miatt kaptak állást. Egy másik megkérdezett azt mondta, nem hisz a sikerben, mert szerinte az állami szféra egyáltalán nem befogadó közeg. (Erről részletesen korábbi cikkünkben, itt olvashat.)

Az [origo] májusban Ororszlányban járt, ahol a helyi kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére cigány nyelvtanfolyam indult rendőröknek. A tanulás ott sem csak a nyelvről, hanem a cigányok jobb megértéséről, a kultúrájuk megismeréséről szólt - állították a tanfolyam szervezői. A tanulók lelkesnek mondták magukat, de a tanfolyamra beiratkozott hét rendőrből csak ketten voltak jelen az órán, a felkészültségük pedig hiányosnak tűnt, a harmadik héten még a tanár egyetlen kérdésére sem tudtak válaszolni. (Riportunkat a lovári óráról itt találja.)

Nincs amerikai sikertörténet

Ráadásul az emberi jogi jelentések még mindig az Egyesült Államok egyik szégyenfoltjaként említik az afro-amerikaiak helyzetét. Az igazságszolgáltatás területén mutatkozik meg számszerűen is a leglátványosabban, hogy az elvi és törvényi szinten hangoztatott egyenlőség a gyakorlatban távolról sem valósult meg az Egyesült Államokban. Az amerikai börtönöket 41 százalékban feketék töltik meg, arányosan hatszor annyi afro-amerikai kerül börtönbe, mint a fehér - olvasható a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi emberi jogi szervezet 2009-es világjelentésében.

A feketék túlreprezentáltságát az amerikai börtönökben nem lehet azzal letudni, hogy ők több bűncselekményt követnének el. A HRW 2008-as jelentése szerint egy afro-amerikai 12-szer akkora valószínűsséggel végzi rács mögött kábítószerrel elkövetett kihágás miatt, mint egy fehér, bár a droghasználat körülbelül egyforma arányban fordul elő feketék és fehérek körében.

Óriási különbség van a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélküli életfogytiglan kiszabásának gyakoriságában is attól függően, hogy fehér vagy fekete fiatalkorú bűnelkövető kapja-e az ítéletet. Kaliforniában például gyilkosság után egy afro-amerikainak ötször akkora esélye van arra, hogy egész életére rács mögé küldje az ítélet, mintha fehérként követte volna el ugyanazt a bűncselekményt.

A feketéket sújtó, súlyosabb büntetéseket már a gyerekek egy része is ismeri. Az Egyesült Államok egyes államaiban legális a testi fenyítés az állami iskolákban: a diákokat rendszerint fadarabbal fenekelik el. Az afro-amerikai fiúk csak 8,6 százalékát teszik ki az iskolásoknak, de 27,7 százalékát azoknak, akiket elfenekeltek már - mutatott rá a HRW.

Az ENSZ Faji Megkülönböztetés Eltörlésére Létrehozott Bizottsága (CERD) is hosszan sorolta az afro-amerikaiak problémáit 2008-as jelentésében. Eszerint a feketék aránytalanul nagy számban szorulnak szegény lakónegyedekbe, ahol átlagon aluliak a lakhatás körülményei, korlátozottak a munkalehetőségek, nem megfelelő a hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz, alulfinanszírozottak az iskolák, elterjedt az erőszak és a bűnözés.

A jelentés szerint az Egyesült Államokban nagyok a faji különbségek a szexuális egészség és a termékenység terén is: a csecsemők és a kismamák halálozási aránya magas, az anyák halandósága például háromszor akkora a feketék körében, mint a fehéreknél. Ez részben annak tudható be, hogy a feketék közül sokkal több embernek nincs egészségbiztosítása, mint a fehérek körében.

Az ENSZ bizottsági jelentése arra is kitért, hogy a kisebbségekhez tartozó - például fekete - dolgozók diszkriminációnak vannak kitéve a munkahelyükön, és túlreprezentáltak olyan foglalkozásokban, ahol hosszú a munkaidő, alacsonyak a fizetések és veszélyesek a munkakörülmények. A 2000-es népszámlálás adatai szerint négyből egy fekete amerikai szegénységben él, pedig az összlakosságnak csak 12,38 százalékára igaz ez.

A rasszizmus ugyanúgy mutatkozik meg

A rasszizmus és az egyenlőtlenség megjelenési formáiban nincs nagy eltérés az Egyesült Államok és Magyarország között. Ezt tapasztalta Martin Luther King korábbi ügyvédje, Jack Greenberg amerikai jogászprofesszor is, aki 2002 óta többször járt Magyarországon tanulmányozni a cigányok helyzetét, és tavaly májusban adott interjút erről a Délmagyar című lapnak. Azt mondta: "Sok mindenben hasonló a helyzetük. A cigányok Magyarországon szegregáltak, a diszkrimináció áldozatai. Stigmatizáltak, a legalacsonyabb osztályba tartoznak, valamint a bírósági és az oktatási rendszerben is nagyon hasonló a helyzetük a feketékéhez".

Az emberi jogi jelentések és statisztikák tanúsága alapján Amerika nem éppen tökéletes példakép, bár Magyarországon még nagyobb a különbség cigányok és nem cigányok között, például a szegénység gyakoriságában. Ladányi János és Szelényi Iván kutatása szerint 2000-ben a nem romák 17,4 százaléka volt szegény vagy nagyon szegény Magyarországon, a romáknak viszont majdnem a fele.

Tovább nehezíti az amerikai tapasztalatok felhasználását, hogy nagy a különbség a két kisebbség arányában: az Egyesült Államok lakosságának sokkal nagyobb része afro-amerikai, mint amekkora a cigányok aránya Magyarországon. A 2000-es népszámlálás szerint az amerikaiak 12,06 százaléka fekete, míg a szociológusok Magyarországon 6-7 százalékra teszik a cigányok arányát a magyar népességben, bár ez csak becslés.

Konszenzus kéne a polgárjogi mozgalomhoz

A feketék őseit erőszakkal, rabszolgának hurcolták az Egyesült Államokba. A rabszolgakérdéshez köthető 19. századi polgárháború után majdnem száz évvel pedig joszabályokban rögzített gyakorlat volt a faji megkülönböztetés. Az 1955-ben induló polgárjogi mozgalom Martin Luther King vezetésével elsődlegesen a megkülönböztetést intézményessé tevő jogszabályok ellen lépett föl, és harcolta ki az 1964-es polgárjogi törvényt.

A tengerentúlon a polgárjogi mozgalom nem csak a feketék ügye volt, rengeteg fehér ember is részt vett benne. Az amerikai polgárjogi mozgalom a társadalom konszenzusos központi értékeit - a minden embernek kijáró, egyenlő jogok és esélyek elvét - tudta megragadni, és azokon keresztül maga mellé állítani az embereket.

Magyarországon ezzel szemben a szociológiai kutatások szerint a romaellenességben van konszenzus, a diszkriminációra hajlók aránya minden iskolai végzettségi fokozatban 39 százalék körül alakul, és a romákkal szembeni tolerancia és a romaellenes diszkrimináció elutasítása kezdett már a 2000-es évek elején devianciának számítani. Az egyenlőségért folyó küzdelemben pedig nem hogy a nem cigányok, de még a cigányság sem túl kezdeményező - mutatott rá a különbségre Martin Luther King ügyvédje a Délmagyarnak adott interjúban.