Kétmillió dollár hiányzik a moszkvai vételárból

Egy külügyminisztériumi jelentés és egy 2008 márciusi szerződés szövege szerint is fizetett 2,3 millió dollár előleget a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet épületéért az azt megvásárló cég, a pénznek azonban semmi nyoma. Az épület eladásának körülményei kaotikusak, például több szerződés készült róla különböző adatokkal, tendert pedig csak azután írtak ki az értékesítésre, hogy már megvolt a vevő. A mai áron 430 millió forintos előlegről a vételárat fogadó vagyonkezelő mellett a Külügyminisztérium sem tud semmit.

Az eladott moszkvai ingatlan (Forrás: Népszabadság)

"Jó kis meccs volt" - mondta az [origo]-nak az Országgyűlés külügyi bizottságának december eleji ülése után Faller Jenő, a Külügyminisztérium szakállamtitkára. Az ülésen Németh Zsolt, a bizottság fideszes elnöke a moszkvai kereskedelmi képviselet eladásáról faggatta Fallert, és többször odaszúrtak egymásnak: Faller kikérte magának, hogy az eladás egyes lépéseiről utólag készültek volna dokumentumok, a fideszes politikus pedig önkritikát és szerénységet javasolt az államtitkárnak.

A moszkvai épület eladásának zavaros körülményeire először az Állami Számvevőszék (ÁSZ) hívta fel a figyelmet szeptemberben. Fő kifogása az volt, hogy a moszkvai ingatlant már jóval azelőtt eladták a luxemburgi bejegyzésű Diamond Air nevű cégnek, hogy az értékesítésről szóló pályázatot kiírták volna. A cég már a pályázat kiírása előtt kifizette a 21 millió dolláros - eladás idején érvényes árfolyamon számítva 3,5 milliárd forintos - vételárat is. Az ügy hátterét az [origo] több cikkben is megpróbálta feltárni, ezeket itt találja.

A végleges szerződésben nincs előleg

Faller a bizottsági ülésen ismertette az ügyben indított külügyminisztériumi vizsgálat eredményét. Eszerint hivatali visszaélés nem történt, de az ügy minden részletét nem tudták feltárni, mivel számos dokumentum nem állt a rendelkezésükre. A minisztérium ezt azzal magyarázta, hogy nem ők, hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) adta az utasításokat. Faller az információk hiányára hivatkozva nem felelt Németh azon kérdésére sem, hogy az ingatlan vevője a vételáron felül valóban fizetett-e 2,3 millió dolláros - akkori árfolyamon 392 millió forintos - előleget. A szakállamtitkár erről annyit mondott: pénzt nem utaltak a Külügyminisztérium számlájára, a vételár az MNV-hez érkezett. Faller hozzátette: az előleget nem említették azok a dokumentumok, amelyekben az MNV a Külügyminisztériumot bízta meg az eladás lebonyolításával.

A Németh által említett állítólagos előleg nem szerepel az ÁSZ jelentésében sem, amely szerint a vételár 21 millió dollár volt. A számvevőszéki jelentés készítői a 2008. november 5-én aláírt szerződésből dolgoztak. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) januárban szintén ezt a novemberi szerződést mutatta meg [origo]-nak, amely nem említi az előleget. Az angol és orosz nyelvű szerződésben - amelyről csak tavaly áprilisban készült hiteles magyar fordítás - az olvasható, hogy "a felek által korábban megkötött és teljesített megállapodásnak megfelelően a vevő 21 millió 320 626 dollárt köteles fizetni".

Megjelenik 2,3 millió dolláros előleg

Felbukkan viszont az előleg több, az [origo] birtokába került hivatalos dokumentumban, így többek között a 2008 márciusi adásvételi szerződésben. A moszkvai ingatlan eladásáról ugyanis - ahogy azt a Külügyminisztérium is elismerte - két szerződés készült: az egyik 2008 márciusában, a másik pedig novemberében. A minisztérium az [origo]-val közölte, azért volt szükség a második szerződésre, mert az első aláírásakor még nem érkezett meg az orosz kormány jóváhagyó jegyzéke.

Faller a bizottsági meghallgatáson azt állította, hogy a két szerződés azonos, úgy fogalmazott: a Külügyminisztérium összehasonlította a két szerződést egy táblázatban, és arra jutott, hogy a két dokumentum minden eleme azonos. A tárca azonban sem a szerződéseket, sem pedig a belső jelentés teljes szövegét nem hozta nyilvánosságra. Az [origo]-nak arra hivatkozva nem mutatták meg a belső jelentés szövegét, hogy annak nyilvánoságra hozataláról az Országgyűlés külügyi bizottsága dönthet.

A bizottsági ülést követő hetekben az [origo] birtokába került a 2008 márciusi szerződés egy fénymásolt változata. Ebben az olvasható, hogy "az ingatlan vételára 23 millió 689 ezer dollár, ennek egy részét, 2 millió 368 ezer dollárt azonban a vevő már korábban törlesztett". Megerősíti a 2,3 millió dolláros előleg létezését a minisztérium több ezer oldalas vizsgálati anyagának 45 oldalas, munkatársunk által megtekintett eredeti, számozott példányszámú összefoglalója is. Ebben szerepel a Faller által említett, a szerződéseket összehasonlító táblázat, igaz, ebből Faller elmondásával ellentétben az derül ki, hogy különbség van a szerződések között. A jelentés például a két szerződés közti különbségként említi meg, hogy a vevő 2,3 millió dollárt már korábban kifizetett. A belső jelentés hozzáteszi: a novemberi szerződésben szereplő vételár pontosan az előleg összegével csökkent.

Hol a pénz?

A Külügyminisztérium belső jelentésének összefoglalója arra nem tér ki, hogy az előleget valóban át is utalták-e, illetve ha igen, akkor hol van a pénz. A dokumentum mindössze annyit ír, hogy Székely Árpádnak volt általános felhatalmazása adásvételi szerződés megkötésére, de a Külügyminisztérium nem talált olyan konkrét utasítást, amely a 2008 márciusi szerződés aláírására hatalmazta volna fel Székelyt. A minisztérium ezért még 2008 májusában megkereste az MNV-t, hogy ők adtak-e utasítást a szerződés aláírására - olvasható az anyagban. Hogy erre mit válaszolt az MNV, azt az összefoglaló nem tartalmazza. Székely a jelentéshez csatolt egy levelet megjegyzéseivel, melyben azt írta, az utasításokat írásban és szóban kapta, így az írásos utasítások csak részben adnak eligazítást arról, hogy milyen utasításokat hajtott végre.

Székely a jelentéshez csatolt megjegyzéseiben említi, és az [origo]-nak is azt mondta, hogy a vevő átutalta az előleget. Székely szerint az épületet megvásárló Diamond Air 2005-ben utalta át a pénzt, erről azonban nem született írásos megállapodás, mégpedig azért - állította Székely -, mert a Diamond Air biztos volt benne, hogy ő lesz a vevő.

A szerződések nem határozzák meg egyértelműen, hogy a vevőnek hová kell utalnia a pénzt. Székely a jelentéshez csatolt levelében erről azt írta, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) - amely az MNV jogelődje volt - vezetője írásban közölte vele, hogy a vevő milyen kincstári számlára utaljon. Szerinte a vevő vélhetően erre teljesítette az előleget. A több mint 21 millió dolláros vételárat a vevő 2008-ban a Magyar Államkincstárnak, az MNV számlájára küldte. Megkérdeztük a Magyar Államkincstárat, hogy a Diamond Air 2005-ben valóban átutalta-e 2,3 millió dollárt, de a kincstár csak annyit közölt, hogy ők banki szolgáltatást nyújtottak az ügyben, a részletekről csak az MNV adhat tájékoztatást. Megkerestük az MNV-t is, ahol azt válaszolták: KVI adatai szerint 2008 januárja előtt nem érkezett utalás a Diamond Airtől.

Az ÁSZ korábbi jelentései szerint a KVI ingatlanértékesítési gyakorlata meglehetősen kaotikus volt. Az ÁSZ-nak a 2005-ös költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésében az olvasható, hogy ebben az évben a KVI 891 millió forintért adott el tíz ingatlant. Ezek közül egy sem szerepelt azon ingatlanok között, amelyeket a KVI korábban el akart volna adni. Később az ÁSZ kérdésére a KVI azt közölte: 891 millióért valójában tíznél több, ismeretlen számú, ráadásul pontosan meg nem határozható ingatlant adtak el. A KVI szerint ennek oka, hogy az adásvételi szerződéseket a vevővel mindig a vagyonkezelő köti - a KVI a tulajdonosi jogok gyakorlója -, így a pénzmozgásra nincs rálátásuk.