Homályos üzleteket köt az állam egy orosz oligarchával

Dísztojásokkal kedveskedett Putyinnak, többször meggyűlt a baja az orosz állambiztonsági szolgálattal és benne van az egyik legnagyobb orosz olajtermelő cégben Viktor Vekszelberg, aki többször kötött homályos üzletet a magyar állammal. Vekszelberg egyik cége a tulajdonosa annak a társaságnak, amelyik tavaly tisztázatlan körülmények között 3,5 milliárd forintért megvette a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviseletet. Nála kötött ki a 100 milliárdos kazah államadósság is, ezt áttételesen 6 milliárd forintért szerezte meg, de feltűnt az MVM partnereként is.

Viktor Vekszelberg

Többek szerint Vlagyimir Putyin korábbi orosz államfő kedvében akart járni Viktor Vekszelberg orosz milliárdos, amikor 2004-ben százmillió dollárért visszavásárolta a cári műkincsek, a Fabergé-tojások egy részét. Vekszelberg azonban máskor is egyértelmű jelét adta, hogy vonzódik az orosz kultúrához: igazgatósági tag a moszkvai Balsojban, a világ egyik leghíresebb operházában.

Vekszelberg nem tartja távol magát a politikától sem. Amikor 2005-ben felkérték Roman Abramovicsot, a Chelsea angol focicsapat orosz tulajdonosát, hogy újabb öt évre maradjon Csukcsföld kormányzója, Vekszelberg neve lehetséges kamcsatkai kormányzóként merült fel, végül azonban nem ő kapta a posztot.

Ebben szerepet játszhatott, hogy nyilvánvalóan nem felhőtlen az 52 éves milliárdos viszonya az orosz kormánnyal. Az orosz biztonsági szolgálat, az FSZB 2004-ben vizsgálatot folytatott az egyik érdekeltségébe tartozó cégnél, a résztulajdonában lévő TNK-PB olajcégnél. A titkosszolgálat arra volt kíváncsi, hogy a vállalat külföldi menedzserei hozzájutottak-e államtitkot jelentő stratégiai információkhoz. Ugyancsak a TNK-BP-nál kutakodott az FSZB 2008-ban, amikor két amerikai állampolgárságú oroszt vádoltak meg azzal, hogy külföldi olajtársaságok számára kémkedtek, az egyik gyanúsított pedig a TNK-BP-nál dolgozott. Vekszelberg azonban óvatos ember, feltételezett vagyonának egy jelentős részét, több lépésben Svájcba menekítette, több cége itt van bejegyezve.

Moszkvai ingatlan

Vekszelberggel a magyar kormány is üzletelt, az orosz milliárdos érdekeltségébe tartozó vállalatnak, a luxemburgi bejegyzésű Diamond Airnek adta el 2008-ban a 17 ezer négyzetméteres moszkvai kereskedelmi képviseletet. Az ingatlan eladásának körülményei zavarosak, ezekre először az Állami Számvevőszék (ÁSZ) hívta fel a figyelmet szeptemberben. Az ÁSZ fő kifogása az volt, hogy a moszkvai ingatlant már jóval azelőtt eladták a luxemburgi bejegyzésű cégnek, hogy az értékesítésről szóló pályázatot kiírták volna. A cég ráadásul a pályázat kiírása előtt kifizette a vételárat is. Az ügy hátterét az [origo] több cikkben is megpróbálta feltárni, ezeket itt találja.

A Külügyminisztérium az [origo]-nak azt állította, hivatalosan nem jártak utána annak, hogy a moszkvai inagatlant megvásárló Diamond Air, kinek a tulajdonában van. A minisztérium szerint ennek nem volt jelentősége, mivel egy 1973-as kormányközi egyezmény szerint az épület értékesítésénél az oroszok jelölhették ki a vevőt.

Az [origo] által megtekintett luxemburgi cégbírósági adatok szerint a Diamond Airt 2005. május 30-án alapította a Renova Air Transport. A cég tevékenységi körei között értékpapír-kereskedelem, társaságok vásárlása és repülőgépek adásvétele szerepelt. A Diamond Airt 2008 októberében megvásárolta a Renova Industries Ltd. (RI), a moszkvai ingatlan tulajdonosváltásakor már a RI volt a Diamond Air tulajdonosa.

A Bahamákon bejegyzett RI mögött - egy versenypolitikai ügyben idén született, az interneten megtalálható Európai Bizottsági dokumentum szerint - a Vekszelberg tulajdonában álló Renova-csoport áll. Székely Árpád, az ingatlan értékesítését levezénylő, korábbi moszkvai nagykövet ezt megerősítette. Az [origo]-nak azt mondta, az ingatlan eladásáról személyesen ugyan nem tárgyalt Vekszelberggel, de az orosz üzletember vagyonkezelő cégének vezetőivel többször is találkozott. Vekszelberg képviselőivel az orosz kormány hozta össze a magyar nagykövetet, Székely azt azonban nem tudta megmondani, miért a Diamond Airre esett az orosz kormány választása.

Vértesi Erőmű

Vekszelberg már 2008 előtt is próbálkozott magyar érdekeltségek megvásárlásával. Több orosz lap írt arról 2006. március 2-án, hogy Vlagyimir Putyin, akkori orosz elnök magyarországi látogatása után a Renova-csoporthoz tartozó KESZ (Kompleksznije Energeticseszkije Szisztyemi) energetikai vállalat együttműködési memorandumot írt alá a Magyar Villamos Művekkel (MVM). A Biznesz és a Vedomosztyi című orosz gazdasági lapok azt állították, hogy a megállapodás célja, hogy Vekszelberg cége részt vehessen a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításában, illetve az új blokkok építésében, bár a paksi bővítésről 2006 elején még nem volt szó Magyarországon, ezt a beruházást az Országgyűlés csak idén márciusban hagyta jóvá (a Paksi Atomerőmű bővítésének előkészületeiről itt olvashat részletesen).

Putyin és Vekszelberg

A memorandum nem juttatja előnyhöz az orosz céget a paksi atomerőmű bővítésére során - közölte az [origo]-val december elején Tringer Ágoston, az MVM kommunikációs igazgatója. Az MVM szerint a 2006 márciusában aláírt szerződés néhány hónappal később lejárt, ráadásul a szerződés nem is a paksi fejlesztésre, hanem a Vértesi Erőműben történő, esetleges tulajdonszerzésre vonatkozott. Tringer szerint az erőmű eladásáról többször is tárgyaltak az oroszokkal, a KESZ képviselői felkeresték a Vértesi Erőművet is, vételi ajánlatot azonban végül nem tettek. Szerettük volna megismerni az oroszokkal kötött szerződés teljes szövegét, ehhez azonban az MVM nem járult hozzá.

Kazah adósság

A Vekszelberg érdekeltségébe tartozó RI neve 2006 márciusában egy másik magyar üzletben is felbukkant. A Veres János vezette Pénzügyminisztérium 2006. március 3-án jelentette be, hogy egy magyar cég, az Arte legis Kft. nyerte meg a kazah államadósság behajtására kiírt pályázatot. Kazahsztán az 1990-es évek óta közel 100 milliárd forinttal tartozott Magyarországnak, az adósságot 1,4 milliárd köbméternyi gázban határozták meg, de a magyar állam nem tudta behajtani.

A kormány először 2005 júliusában írt ki pályázatot az adóság eladására, ez azonban eredménytelen volt. A 2006 januárjában újra kiírt tender pályázati anyagát 9 cég vette meg, de csak az Arte legis tett ajánlatot. A cég az adósságért 6 milliárd forintot ajánlott, ebből 500 milliót március 13-ig, 5,5 milliárdot pedig március 29-ig befizetett a kincstárba - derül ki az ÁSZ 2006-os költségvetésről szóló jelentéséből.

A pályázat eredményhirdtése után a HVG annak próbált utána járni egy cikkében, hogy vajon miből fizetett az üzleti tanácsadással foglalkozó Arte legis. A cég saját tőkéje ugyanis 2004-ben 8,3 millió, 2005-ben pedig 7,9 millió volt. A hetilap szerint kellő fedezet nélkül nem valószínű, hogy a cég bármely banktól kapott volna kölcsönt, így valószínű, hogy valaki más adott pénzt az adósság megvásárlására. Erről azonban sem a kormány, sem a cég nem akart nyiltakozni a HVG-nek. A Népszabadság 2006 júniusában számolt be arról, hogy a cégben március 27-ei dátummal az RI szerzett többségi tulajdont. Az azonban nem derült ki, hogy az Arte legis, illetve a tulajdonosai mit akarnak kezdeni az adóssággal. A Népszabadságnak erről az RI orosz ügyvezetője nem akart nyilatkozni, a napilap szerint az adósságról egyezség születhetett a kazah állam és a Vekszelberg érdekeltségébe tartozó olajvállalatok között.

A [origo] által megtekintett cégbírósági adatok szerint az RI mindössze pár hónapig volt az Arte legis tulajdonosa, 2006 júliusában a magyar céget a Virgin-szigeteken bejegyzett Fullerton Marketing Ltd. vásárolta meg. Az Arte legisnek 2007 végéig nem sikerült behajtania az kazah adósságot: erre utal, hogy a 2006-os és 2007-es pénzügyi beszámolókban is kintlevőségként szerepel a hatmilliárdos adósság. Mivel a 2008-as pénzügyi beszámolóját nem küldte el a kft. a cégbíróságnak, a bírósági adatokból nem derül ki, hogy azóta sikerült-e a pénzt behajtaniuk.

A fővárosi Rákóczi úton irodát bérlő Arte legist telefonon nem tudtuk elérni, az irodát kiadó cég pedig azt ígérte, hogy továbbítja megkeresésünket az Arte legisnek, de hétfőig semmilyen reakciót nem kaptunk. Később személyesen is felkerestük a céget, az iroda kiadója érdeklődésünkre azt közölte, az Arte legisnek mindössze egyetlen munkatársa van, az ügyvezető Boris Mikhalilovich, ő viszont Moszkvában él. Az iroda kiadója szerint Mikhalilovich ritkán bukkan fel Budapesten, főként levélben tartják vele a kapcsolatot, megkeresésünket így levélben továbbították az ügyvezetőnek, erre semmilyen válasz nem érkezett.

Az adósság eládásának körülményeit 2006-ban nem magyarázta meg a kormány, a Pénzügyminisztérium mindössze egy rövid közleményben jelentette be, hogy eredményes lett a pályázat. Szerettünk volna több részletet megtudni az ügyről, többek között arra voltunk kíváncsiak, miért 2005-ben merült fel az adósság eladása, megérte-e 6 milliárdért eladni a 100 milliárdosra becsült adósságot, miért gondolta a kormány, hogy egy kis cég be tudja vasalni az adósságot, ha egyszer az az államnak sem sikerült. Azt is megkérdeztük, hogy tárgyalt-e ebben az ügyben a kormány az orosz Renova-csoporttal.

A Pénzügyminisztérium sajtóosztályának munkatársa előbb azt közölte, nem fognak válaszolni a kérdéseinkre. Ezt követően a Miniszterelnöki Hivatalhoz (MeH) fordultunk, ahol azt közölték, a kérdéseinkre a Pénzügyminsztérium fog válaszolni. A Pénzügyminisztérium válasza, a különböző kormányhatározatok felsorolása mellett mindössze annyit tartalmazott, hogy a kormány az ügyben az Arte legis mellett más céggel nem állt kapcsolatban. A Külügyminisztérium arra a kérdésünkre, hogy miért a Renova tulajdonában lévő Diamond Airnek adták el a moszkvai ingatlant, mindössze annyit válaszolt: a tárcának erről nincs információja.

(Az adatok és dokumentumok gyűjtésében közreműködött Kovács Áron)