Vannak pontatlanságok a MÁV elleni keresetben

Több valótlan állítás szerepel abban a keresetben, amelyet a MÁV ellen nyújtott be a holokauszt túlélőinek 95 rokona. A felperesek több mint 1 milliárd dollár kártérítést követelnek a MÁV-tól. A budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze az [origo]-nak azt mondta, a holokausztért az egész magyar államot terheli a felelősség, ebből nem lehet külön kiemelni a MÁV-ot, ami egy láncszem volt a rendszerben. A magyar állam viszont többször elismerte felelősségét, kártérítést is fizetett, még ha néha megalázóan alacsony összeget is.

Az Auschwitzba deportált zsidók szállításának megszervezésével, kirablásával és bántalmazásával vádolja többek között a MÁV-ot az a kereset, amelyet kedden nyújtott be a holokauszt 95 túlélőjének rokona az amerikai Illinois államban a magyar vasúttársaság ellen (a keresetet itt olvashatja).

A kereset szerint a MÁV-ot felelősség terheli, amiért aktívan részt vett a náci népirtásban, amiért munkatársai kifosztották az elhurcolt zsidók csomagjait, a rablások nyomait megsemmisítették, a gaztettek elkövetését pedig megpróbálták eltitkolni. A kereset szerint a MÁV éjjel-nappal a zsidók deportálásán dolgozott, minden szerelvényét munkába állította. A társaság buzgósága nélkül - olvasható a keresetben - több ezer zsidó menekülhetett volna meg a haláltól.

Négy minisztérium foglalkozott az üggyel

A MÁV egyelőre egy hárommondatos közelményben reagált csak a per megindítására. Eszerint "a MÁV Zrt. álláspontját az állami szervekkel közösen, a keresetlevél hivatalos megérkezését követően alakítja ki". Sigulinszky Tibor, a MÁV szóvivője ehhez még annyit tett hozzá az [origo] kérdésére, hogy az ügyről négy minisztérium (a közlekedésért felelős, a külügy, a pénzügy és az igazságügyi) egyeztetett, de azt mondta, hogy ennél részletesebb válasz egyelőre biztosan nem lesz.

"A MÁV felügyelte és szervezte a szállítási folyamat minden egyes elemét" - állítja a kereset, amely kijelenti azt is, hogy kártérítése igényét arra alapozza, hogy a magyar zsidók vagyonának 8 százalékát lopták el a deportáláskor "konzervatív becslés szerint". A kereset szerint kilencéves kutatás után fordultak bírósághoz, többek között kelet-európai és német levéltárak több tízezer dokumentumát, a holokauszttúlélőknél lévő dokumentumokat, történészek által őrzött iratokat és a washingtoni holokauszt múzeum dokumentumait is átnézték a per megindítása előtt.

Egy láncszem a rendszerben

Van csúsztatás és teljes kitaláció a beadványban - mondta az [origo]-nak Csősz László, a budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze. Csősz szerint az a tény, hogy a MÁV részt vett a deportálásokban, nem tagadható, ez a magyar felelősség része. Szerinte fontos szempont viszont, hogy a zsidók deportálásáért a magyar államapparátus egészében volt felelős, ebben a rendszerben a MÁV egy láncszem volt csupán. Éppen ezért túlzás a kereset azon kijelentése, miszerint a MÁV az egész folyamatot koordinálta volna.

A MÁV "megkapta a maga feladatát és azt precízen teljesítette" - mondta Csősz. Ugyanígy tettek például a deportálásokban részt vevő csendőrök, pénzügyőrök, egészségügyi intézmények és mások. Téves a kereset azon állítása is, hogy a MÁV alkalmazottai rabolták volna ki a deportálásra váró zsidókat - mondta Csősz.

Csősszel megegyezően látja a helyzetet Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, aki az MTI-nek csütörtökön azt mondta, "nem indítható per erkölcsi értelemben a MÁV ellen a holokauszt borzalmaiért, mert ezért a magyar állam, és nem kifejezetten a MÁV felelős". A kereset ezért a Mazsihisz véleménye szerint "nem olyan, amely erkölcsileg megindítható". Feldmájer szerint nem lenne a helyes a MÁV-ot kiemelni a teljes államapparátusból, mert "ez esetben [...] a helyi önkormányzatokat, valamennyi [...] állami intézményt vagy gazdasági csoportot perelni lehetne, és ez nem vezetne sehova".

A MÁV önállósága fontos kérdése lehet a pernek. Az ügyet tárgyaló bíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a MÁV a cselekmény elkövetése idején független vállalatként önálló döntéseket hozott-e, vagy a magyar állam döntött minden kérdésben - jelentette ki az MTI-nek Kende Tamás, az ELTE jogi tanszékének oktatója.

"A legbűnösebb a MÁV"

A kereset szerint a MÁV az auschwitzi haláltáborba is szállított embereket, a történész szerint azonban valószínűbb, hogy a magyar vasúttársaság az országhatáron belül (a gyűjtőtáborokba, vagonírozó helyekre) szállította az embereket. Az Auschwitzba induló deportáló szerelvényeket már nagyrészt a német birodalmi vasút biztosította.

A felperesek 240 millió dollár vagyoni kár és 1 milliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik. A kereset megjegyzi, jogi úton csak pénzügyi kártérítést lehet kapni, ezért kérnek a perben felperesként szereplő túlélők pénzügyi kártérítést a MÁV tetteiért. Kende szerint azonban az ilyen típusú ügyek általában nem ítélettel végződnek, hanem a peres felek egyezséget kötnek, mert a bepereltek végül nem bírják a nyomást és a költségeket.

A kereset úgy fogalmaz, hogy a magyar állam ügynökségei és hatóságai eddig tagadták, hogy profitáltak volna a magyarországi zsidók deportálásából, az időt húzták, valótlanságokat állítottak szerepükről. "A legbűnösebb a MÁV volt, amely egy pengőt sem fizetett a felpereseknek". Feldmájer szerint azonban a magyar állam a felelősségét elismerte egyrészt az 1946. évi 25. törvényben, másrészt az 1947. február 10-én megkötött párizsi békeszerződésben. Vállalta, hogy kompenzációt nyújt a zsidó közösségnek, és ez a folyamat ma is zajlik Magyarországon, 2007-ben pedig létrejött egy ezzel a kérdéssel foglalkozó vegyes bizottság.

"A magyar államot a holokausztért terhelő felelősséget felvetni jogos" - jelentette ki Csősz, de megjegyezte, hogy a magyar kormány már többször bocsánatot kért ezért. Fizettek állami kárpótlást is a holokauszt túlélőinek, bár az összeg Csősz szerint "néha nevetségesen alacsony volt".

Feldmájer az MTI-nek azt mondta, a magyar állam a nem vagyoni károk terén a világon egyedülálló módon "a zsidó emberek meggyilkolásával okozott károk bizonyos részével szembenézett", és a meggyilkoltak testvéreinek vagy leszármazottainak "hajlandó volt, ha nem is egy túl nagy összegű, de egy mindenképpen számottevő összegű kártalanítást fizetni".