Csak a jéghegy csúcsa az évi 30 gyerekáldozat

Évente 30 gyerek hal meg a statisztikák szerint bántalmazás következtében, az [origo]-nak nyilatkozó gyerekorvosok és gyermekvédők szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa. Az eseteket sokszor nehéz bizonyítani, mert például az éheztetés vagy az elhanyagolás éppen annyira lehet bántalmazás, mint a verés, de ezek nehezebben kimutathatók. Hibás a rendszer is: az orvosok sokszor fenyegetések miatt nem merik jelenteni az eseteket, de előfordul olyan is, hogy az orvos nem vállalja az ezzel járó hercehurcát.

Csak a jéghegy csúcsa az a 30 gyerek, aki bántalmazásban hal meg Magyarországon

"2006 karácsonyán történt, hogy az anyuka felhívott, hogy a gyermek nagyon sír, mert leesett az ágyról. Megvizsgáltam a gyermeket és a 3 hónapos csecsemő feje teljesen kék volt. Ekkor már lehetett sejteni, hogy ez több annál, mint hogy a gyermek leesett az ágyról. Kórházba utaltam, majd elvesztettem nyomukat. 2007 január elején értesültem, hogy a gyermek közben agyhalott lett" - mondta az [origo]-nak egy Budapest melletti település gyermekorvosa, aki azt kérte, hogy ne írjuk le a nevét. Mint mondta, ez volt a legszomorúbb gyerekbántalmazási eset praxisában.

Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kedden megjelent jelentésében azt állapította meg, hogy Magyarországon több ponton sérül a gyerekek különleges védelemhez és gondoskodáshoz való joga. Sajnálatosnak nevezte "azt az attitűdöt, mely szerint az orvos csak gyógyítja sérüléseket, de nem feladata a gyermekbántalmazás megelőzése". Különösen aggasztónak tartja, hogy a legritkábban a háziorvosoktól, házi gyermekorvosoktól érkeznek gyermekbántalmazásra utaló jelzések. (Erről bővebben itt olvashat.)

Az [origo]-nak nyilatkozó gyerekorvos azt mondta, "a legtöbb ilyen esetben gyakorlatilag semmit nem lehet látni. Márpedig látleletet csak arról lehet készíteni, ami látható, vagy radiológiai módszerekkel kimutatható". Legtöbben azt hiszik, hogy a gyermekbántalmazás fizikai bántalmazást jelent - mondta, "ennek az a veszélye, hogy látható nyomokat hagy". Szerinte gyerekbántalmazás lehet az éheztetés, a zsarolás, a bezárás, de akár az érdektelenség is, "tömören minden olyan eszköz, mely a gyermeknek testi vagy lelki fájdalmat okoz, vagy olyan tényezők, amelyek gátolják a  gyermek normális fizikai-szellemi fejlődését". Ezek mindegyike sokkal nehezebben bizonyítható, mert nincsenek közvetlenül látható nyomai.

"Ha nincsenek egyértelmű jelei a fizikai bántalmazásnak, vagy nincsen hiteles forrásból visszajelzés, nagyon kevesen vállalják fel a hercehurcát". A bántalmazás gyanúját az orvos vagy a védőnő jelentheti a rendőrségnek vagy a gyámügynek. Az orvos szerint azonban a rendőrség "addig nem lép közbe, amíg nem folyik vér... Ha el is indul gyámügyi folyamat, akkor az orvos vagy a védőnő rendszeres megkeresésével és meghurcolásával jár, mindeközben átélik a szülők fenyegetőzését" - tette hozzá.

Évi 30 halott gyerek a jéghegy csúcsa

Kovács Zsuzsa a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének egyik alapító tagja évek óta foglalkozik a gyermekbántalmazás kérdésével. Kovács szerint a statisztikákból az derül ki, hogy Magyarországon évente körülbelül 30 gyerek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás miatt - mondta a doktornő. Mint mondta, ez egy átlagos szám, amely évről-évre változhat, a bántalmazott gyerekek száma akár több ezer is lehet. Az esetek körülbelül felében újszülöttek az áldozatok, akik nem kívánt, sokszor eltitkolt várandósság után, titokban születnek meg, őket soha nem látja gyermekorvos. A másik 15 eset bántalmazott vagy elhanyagolt gyermek.

Ezek az esetek mindig nagy port kavarnak, noha a közel kétmilliós gyerekpopulációban a harminc gyerek csak a jéghegy csúcsa - mondta Kovács. Szerinte szinte minden orvos praxisában előfordulnak bántalmazott gyerekek, a környezet szociális helyzetétől függ, hogy ritkábban vagy gyakrabban. Az ő körzetébe körülbelül 700 gyerek tartozik, az elmúlt néhány évben 2-3 olyan bántalmazott vagy elhanyagolt esettel találkozott, amikor szükségesnek látta, hogy bejelentést tegyen.

"Egyetértek azzal, hogy több gyermeknél történik bántalmazás, mint ahány jelzés a megfelelő szervekhez érkezik, de itt perdöntő a bántalmazás mértéke" - mondta az [origo]-nak névtelenül nyilatkozó orvos, aki szerint a jelzőrendszer is működhetne hatékonyabban. Azt állította, ő maga sem tudja, hogy bizonytalan esetekben "mely kritériumok alapján" kell döntenie. "Bizonytalan esetben soha nem tettem feljelentést a gyámügy felé, ilyenkor folyamatosan figyelemmel kísérem a családok, gyermekek helyzetét" - mondta.

Laza kapcsolat

A bántalmazott gyerekekkel foglalkozó jelzőrendszeri hálózatot - amelybe a gyermekorvosokon kívül a védőnők, a kórházak, az iskolák is beletartoznak - országszerte a gyermekjóléti szolgálatok működtetik a gyermekvédelmi törvények alapján. A jelzőrendszer működésének lényege, hogy ha bárkiben felmerül egy gyerek veszélyeztetettségének gyanúja, kötelezettsége írásban jelezni az illetékes gyermekjóléti szolgálat felé. Ha azt látják, hogy a gyerek közvetlen veszélynek van kitéve, az illetékes hatóságokat, például a gyámhatóságot vagy rendőrséget haladéktalanul értesíteni kell.

A gyermekjóléti szolgálatok egyetértenek abban, hogy a gyakorlatban ez nem mindig így van. Az [origo]-nak nyilatkozó budapesti, soproni és miskolci gyermekjóléti központokban azt mondták: a kórházi szociális munkásokkal a legszorosabb, a gyermekorvosokkal a leglazább a kapcsolatuk.

A védőnők csak egy bizonyos korosztályra tudnak odafigyelni

Gúr Péter Attila, a Miskolci Családsegítő Központ igazgató-helyettese szerint náluk alacsony a gyermekorvosoktól érkező jelzések aránya, az iskolákból például lényegesen több jelzést kapnak, mint az orvosoktól. A súlyos esetekről általában nem közvetlenül a gyermek háziorvosától, hanem a gyermekosztályokon dolgozó szakemberektől, szociális munkásoktól kapnak jelentést, illetve nem elhanyagolható a védőnők szerepe sem: "Azért is lehet alacsonyabb az orvosi jelzések száma, mert sok gyermekorvos a védőnőkön keresztül kommunikál. Ennek részben talán az lehet az oka, hogy az amúgy is leterhelt orvosnak nincs ideje vagy energiája kitölteni a papírokat, inkább rábízza a jelzését a védőnőre" - mondta.

"Többet ér, ha nem öntik le sósavval az autóját"

A védőnők gyakran közvetítő szerepet töltenek be a gyermekjóléti szolgálat és az orvosok között - mondta az [origo]-nak Roth Gyuláné, a Sopron és Környéke Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgáltató Központ módszertani munkatársa. Szerinte ennek több oka van: "A gyermekjóléti szolgálat fiatal szervezet, mindössze 12 éve működik. Régebben minden orvoshoz tartozott egy védőnő. Most annyiban más a helyzet, hogy a védőnők továbbra is az utcák szerinti körzetekbe tartoznak, az orvosok viszont szabadon választhatók."

Kovács szoros kapcsolatban van a védőnőkkel is, ugyanabban a rendelőben dolgozik, ezért náluk az orvos és a védőnő általában közösen ad jelzést a problémás esetekről. Mint mondta, vannak helyek, ahol nem ilyen jó a kapcsolat az orvos és a védőnő között. Előfordul például, hogy a védőnő jelzi a bántalmazásokat a gyermekjóléti szolgálat felé és az orvos nem tud erről. Ez befolyásolhatja például az orvosok megjelenését a statisztikákban. Másik gond, hogy a védőnőknek csak az iskolás korosztályig van kiemelt szerepük, a nagyobb gyerekek így sokszor láthatatlanná válnak - mondta Nagy Ferenc, a IX. Ferencvárosi Fehér Holló Gyermekjóléti központ vezetője.

Az orvosok passzivitásának okai között többen említettek olyan eseteket, amikor az orvost szó szerint megfélemlíti a család, hogy bosszút áll rajta, ha elárulja őket. A gyermekjóléti szolgálatok szerint főleg a kisebb településeken fordulnak elő olyan esetek, amikor ezek a fenyegetések célba érnek, bár Nagy Ferenc szerint Budapesten sem jobb a helyzet: "Az egyik budapesti kerület háziorvosi szolgálatától hallottam, hogy neki többet ér, ha nem öntik le sósavval az autóját" - mondta.

Gyakori, hogy különböző szereplők eltérően értelmezik a gyermekvédelmi törvényt, és így egymástól eltérően ítélik meg saját szerepüket. Máshogy olvas a sorok között az egészségügyi és a szociális szakember - magyarázta Nagy.

Az [origo] által megkérdezett valamennyi orvos és gyermekjóléti szakember egyetért abban, hogy jobban működik a rendszer, ha a szereplők személyesen ismerik egymást. "Ha mi keressük meg a gyermekorvosokat konkrét esetekkel, nagyon segítőkészek és készségesek, például gyorsan visszaküldik a kért adatlapot. Az viszont, hogy ők keressenek meg minket, évente legfeljebb csak egy-egy esetben fordul elő. Ha viszont a gyermekorvos látja, hogy jól működik a közös munka, a jövőben is szívesen együttműködik: ide fog telefonálni, ha egy problémás családdal találkozik" - mondta a soproni központ munkatársa.